Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

275. országos ülés október 7. 1886. 155 biztosítva van, akkor a traditiók, érzelmek, melyek tulaj donkép banknál, üzletnél nem léteznek, arra semmi befolyással nem birnak. A mi pedig a speciális viszonyokat illeti, bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy nincs kifejezés és eszme, a melyből több visszaélés és csalódás keletkezett volna, mint a hivatkozással a speciális viszonyokra. Vannak nemcsak a jogi és társadalmi, de különösen a nemzetgazdasági életben a hitel- és pénzviszonyoknak általános megmásíthatlan törvényei, a melyekkel szemben speciális viszonyokra hivatkozni a legnagyobb öncsalódás és ebben fogja magát ringatni a t. képviselő ur akkor, ha azt mondja, hogy nekünk oly jegybankra van szükségünk, a mely a mi speciális viszonyainknak felel meg. És példával is bebizonyítja, hogy mekkora önámításban van, midőn azt mondja, hogy megvárja az önálló banktól, hogy szervezzen gazdasági szövetkezeteket, azoknak váltóit gyűjtse össze s ezeket escomptirozva, teljesítse feladatát. A legnagyobb tévedésben van a t. képviselő ur a feladatra nézve, melyet egy jegybanktól várni lehet. Ha arról méltóztatik beszélni, hogy a jelzálog-üzletet — a mely különben csak részben van ezzel összeköttetésben, mert lehet külön is, természeténél fogva — másként kell szervezni, hogy a szövetkezeti ügyet kell fejleszteni az országban és ezeket összeköttetésbe hozva, hitelforrásokkal ellátni: oly eszmét mond, amely, elismerem, részben szükségből keletkezik és részben bizonyos korlátok, de szűk korlátok között czélszerü és hasznos lehet; de jegybanktól követelni azt, hogy szövetkezeti alapon fejleszsze a hitelt, hogy a kis váltókat a falukon felkeresse s ezeket escomptirozza: ez a lehető legnag}^obb veszedelemés tévedés ajegybankkal szemben.Hogy ha tehát e czímen támadják meg az osztrák-magyar bankot s ha e czímen követelnek önálló jegybankot, bátor vagyok figyelmeztetni, hogy akkor, mikor veszély és koczkázat nélkül az önálló bankot felállítani lehet — a mint kívánatos és jogos is — határozott tévedésnek fogom tartani akkor, ha ily speciális viszonyok terére menne. Ily üzleti dolgokban speciális viszonyok nem léteznek ; ily dolgokban a soliditás, hitelképesség dönt. A mi ennek megfelel, annak eleget kell tenni; a mi a korláton túl van, arra kitérni nem szabad. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az osztrákmagyar bank kiváltságának további 10 évre való meghosszabbítása a valuta-viszonyok rendezését megnehezíti. Nagy tévedésben van a t. képviselő ur, mert a statútumok végig ugy vannak szerkesztve, a fundálás ugy van tervezve, hogy annál erősebb fundatiót nem fog találni a t. képviselő ur. A bank statútumainak 83-ik szakasza világosan kimondja, hogy a bank abban a perczben, melyben az állam iránta való kötelezettségének eleget tesz és a valutát rendezi, tehát a kényszerforgalmi államjegyeket bevonja, köteles az érczpénzben való fizetést felvenni. És ez megtörténhetik holnap, holnapután, jótállok, hogy a banknak már most is oly érczfedezete van, hogy ebbeli kötelezettségeinek eleget tehet, mert a banknak egész szervezete, fundatiója, statútumai sehol nem ismerik a kényszerforgalmat és a statútumoknak csak a végén van felemlítve, hogy a banknak a 83-ik szakaszban említett kötelezettsége felfüggesztetik addig, nrig a kényszerforgalom fennáll. Ha ez megszűnik és a bank kötelezettsége előáll, akár bocsát ki több jegyet, akár nem, azoknak érczpénzben való beváltására köteles. És a bank szervezete, alaptőkéje és egész fundatiója, melylyel most bir, biztosítékot nyújt arra, hogy ezen kötelezettségének megfelelni képes is lesz Tehát a bank a valuta rendezését egy perczig sem késleltette. De azt mondja Horánszky képviselő ur, hogy késleltette a valuta rendezését a kormány, mert semmit sem tett e tekintetben azon idő alatt, mely 1870-től 1882-ig lefolyt, midőn a viszonyok erre kedvezők voltak. Bocsánatot kérek, azon lefolyt idő lehetett kedvező üzleti, nemzetgazdasági szempontból, de nem volt kedvező a valuta-rendezés szempontjából; sőt ellenkezőleg igen kedvezőtlen volt. Miért? Oly kérdések merültek fel és oly viszonyok keletkeztek azon idő alatt ezen a téren, a melyek sokkal nagyobb zavart és nehézségeket támasztottak, mint bármikor. Előállott az ezüstnek disagiója, az aranynak nagy agiója. előállott a bimettalismus nagy és fontos kérdése. Nemcsak a gyakorlati emberek, de maguk a tudósok is a legnagyobb zavarban vannak e kérdést illetőleg és ha a monarchia most azonnal elhatározná magát a valutadcérdés rendezésére,ha az államháztartás bajai és a forgalmi és kereskedelmi viszonyok nehézséget nem is képeznének, ez a kérdés a legnagyobb nehézséget okozná. Ugyan kérdem Horánszky t. képviselő urat, vájjon az arany- vagy az ezüst-valutát ajánlja-e? Én bátor vagyok ezt a kérdést vita tárgyává tenni bármikor és bárhol. Meg vagyok győződve, hogy a pro és contra vitatkozás sokáig el fog tartani, de e kérdésnek gyakorlati megoldása késlekedni fog mindaddig, mig a ma fennálló viszonyok acut jellegöket el nem vesztik. Tehát ne méltóztassanak a kormánynak szemrehányást tenni e miatt, mert ez a viszonyokban rejlő oly nehézség, a melyhez hozzá járulnak az államháztartásnak baj forgalmi és különö sen kereskedelmi nehézségek és a könnyelműség bélyegét nyomta volna a kormányra, ha az e téren valami experimentumot tett volna. Mert bármily erőfeszítéssel oldotta volna is meg a kérdést, fo20*