Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-266
>'• '266. országos ülés szeptember 18. 1886. g rendkívüli érdekeltséget, sőt lehet mondani, hogy izgatottságban tartotta a kedélyeket. Az egyik az, melyet Janszky Edelsheim-ügynek szokás nevezni; a másik a bolgár-ügy. Az előbbiről lesz alkalmunk azon kérvények kapcsán szólani, melyek e tárgyra vonatkozólag nagy számmal érkeztek be és a t. elnök ur által az imént bejelentettek, daczára a királyi kéziratnak, a mely meggyőződésem szerint senkit sem nyugtat meg, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a kinek az ország jogairól és az alkotmányosság követelményeiről tiszta fogalmai vannak. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A második ügyre azonban már ma tartom szükségesnek felhívni a t. ház figyelmét, mielőtt még több befejezett ténynyel állanánk szemben. T. ház! Miután az előttem szólottt.képviselő ur igen ékesen adta elő a tényeket, melyekre rokontárgyú interpellatiój a vonatkozik, én azokat annyival inkább mellőzhetem, mert azok közön ségesen ismeretesek. Azonban bocsásson meg nekem az előttem szólott t. képviselőtársam, én nem osztozhatom az ő feltevésében, mintha diplomatiánk nem birt volna előleges tudomással azokról, a melyek Szófiában történtek. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha ugyanis tekintetbe veszszük, hogy alig pár héttel a szófiai események előtt találkozott ő Felsége, Magyarország királya és Austria császárja a német császárral GUsteinban; ha nem feledjük el, hogy e találkozást néhány nappal megelőzte a két uralkodó külügyministereinek értekezése Kissingenben; ha utána teszszük, hogy Bismarck herczeg a gasteini találkozás után látogatást tett Franzensbadban az orosz külügyministernél és végre, ha eszünkbe jut az a látogatás, melyet ő császári és királyi Fensége, Károly Laj os főherczeg Pétervárott tett: akkor lehetetlen elzárkóznunk azon gyrum, azon feltevés elől, hogy mindaz, a mi Bulgáriában közelebb történt, a kabinetek tudomásával történt. Ezt ugyan nem vagyok képes bizonyítani, de ismételem, hogy a feltevés, a mint mondani szokás, kézen fekszik; miszerint tudniillik az illető cabinetek mindezekről értesítve voltak. És ha ezen feltevés igaz, akkor kormányunk vétett nemcsak a nép, hanem a nemzetközi jog ellen is; vétett az irott szerződés, de vétett különösen Magyarország, sőt mondhatom, az úgynevezett osztrák-magyar monarchia lényeges érdekei ellen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Vétett a népjog ellen, mert a fejedelemnek erőszakos eltávolítása az országból — mint Horvát Boldizsár képviselőtársam igen helyesen megjegyezte — azon nép jogainak, mely Sándor fejedelemhez hazafiassága, hősies magaviselete következtében igazán rendíthetetlen bizalommal KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. és ragaszkodással viseltetett, valódi lábbal tapodása. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De vétett a nemzetközi jog ellen is; mert a berlini szerződés, a mely e kérdésekre nézve irányadó, Bulgáriát a szultán fenhatósága alatt önálló államnak jelöli meg; sazért,ha egyik vagy másik hatalomnak Bulgária ügyeibe való beavatkozása megengedtetik, az a nemzetközi jog, az az irott szerződés ellenére van. De a mit különösen hangsúlyoznom kell: az ily eljárás megfeledkezése a kormánynak azon érdekekről, a melyekkel Magyarország és az egész osztrák-magyar monarchia a keleten bir. Ha a kormánynak félhivatalos lapjait olvassuk, azok a kormánynak ezen magatartását, eljárását két okkal igyekeznek szépíteni. Azt mondják ugyanis, hogy Sándor fejedelemnek elűzése, illetőleg az orosz hatalomnak Bulgáriában ismét megszilárdulása nem újítás; mert hiszen a berlini szerződés után, egészen a philippopolisi felkelésig, Oroszország befolyása ugy is túlnyomó volt Bulgáriában; az nevezett ki ministereket, az szervezte a hadsereget, az ő tisztjei vezényelték a bolgár csapatokat. Úgyde, vájjon az által, hogy valamely törvénytelen állapot visszaállítratik, törvényessé válik az? Vájjon, ha a mi érdekeink már azon cselekvények, azon tények által lényegesen sértve voltak, a melyek a berlini szerződést követték, nem állott-e inkább a mi érdekünkben felhasználni a közbejött változást és megakadályoztatni azt, hogy az előbbi állapot helyreállittassék? Továbbá egy kérdéssel akarják a dolgot elütni és minket hallgatásra birni: azzal, hogy vájjon háborút indítsunk-e Oroszország ellen a miatt, mert az a maga befolyását Bulgáriában érvényesíteni akarja? De uraim, valamint 1878-ban az orosz-török háború kitörése alkalmával azon meggyőződésemet fejeztem ki, hogy a mi kormányunk nem szorult volna fegyveres beavatkozásra, hanem elég leendett, ha erélyesen tiltakozik oly eljárás ellen, mely nemcsak a nemzetközi joggal, hanem a mi érdekeinkkel is ellenkezik: ugy ma is azt mondom, hogy ha a mi kormányunk nem huny szemet a monarchiának lényeges érdekei előtt, hanem tudtára adja az orosz kormánynak, hogy nem fogja tűrni, hogy az ő törvénytelen befolyása helyreállittassék, az orosz kormány kétszer is megfontolta volna a dolgot, mielőtt háborúra indul. (Ugy van! a szélső balon.) De már régebben is, újabban is azt olvassuk, hogy mindaz egy megegyezés következtében történt, a mely szerint mig az orosz a Balkán-félsziget keleti részén, addig Austria-Magyarország annak nyugati részén bírjon túlnyomó befolyással. Ezen osztály azonban, ha igaz, a mint egyrészt azért ellenkezik érdekeinkkel, mert — a mint 2
