Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-275

144 275. orsssftgos ülés október 7. 1886. vannak, a kik ezt állítják, hogy minél inkább gyökerezik meg az osztrák-magyar bank jelzálogüzlete jegyeinek kibocsátása, escompteja és lombard üzlete által, annál nehezebb lesz a szakítás és az önálló bank felállítása. Nagy csalódás van ebben, t. ház, mert csalódás gyökeresedésröl beszélni az üzletvilágban általában. Az üzletek akkor vesznek lendületet, ha azok az érdekelt felek javára szolgálnak. És ha a kamatláb csökkentésére és az uzsora kiutasítására hat a jegybank az országban — a mint eddig hatott is, meg vagyok győződve, fog hatni jövőre is — ha az egészséges üzletviszonyok fejlődését mozdítja elő, akkor erősíti azon tényezőket, melyek aztán az önálló magyar bank felállítása esetén képesek annak lehetőségét előmozdítani és egyszersmind azon válságot kiállani, mely bármely viszonyok közt a valutaviszonyok rendezése mellett is okvetlenül bekövetkezhetik. Csak gyenge hitelviszonyú országok vannak összekötött kézzel átadva akár hitelviszonyaiknak, akár bankjaiknak. Egészséges és erősebben fejlődő országok e tekintetben mindig szabadakká és szabadabbakká válnak. E szempontokat hangsúlyozva, ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés jolbfelöl.) Helfy Ignácz: T. ház! Érzem, hogy az önálló magyar nemzeti bank híveinek helyzete ma sokkal nehezebb, mint volt nyolcz évvel ezelőtt. Nem mintha most kevesebb értékkel birna az a jog, nem mintha kevésbbé volna szüksége Magyarországnak önálló nemzeti bankra : hanem részint azért, mert közönségünk már megszokta az önálló nemzeti bankhoz való jogunkat azon elvi jogok egyikének tekinteni, melyekből lassan-lassan egész dormitoriumot készítünk a mi törvénykönyvünkben. (Tetszés a szélső haloldalon.) Ott alussza kényszerálmát az önálló magyar hadsereg, ott fekszik immár megint az önálló vámterület és ott akarják pihentetni iijabb tiz esztendőre az önálló magyar nemzeti bankhoz való jogunkat. Megvallom, hogy a helyzet kedvezőtlen, rossz ; de meggyőződésem szerint a helyzet kedvezőtlen volta nem csökkenti, hanem ellenkezőleg fokozza az ellenzék abbeli kötelességét, hogy az ország jogai fölött őrködjék, hogy azoknak minél előbbi visszavívására egész erejét megfeszítse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A napirenden levő törvényjavaslat kettőt indítvánj^oz ; először, hogy újítsuk meg tiz évre az osztrák-magyar bank szabadalmát, továbbá indítványba hoz a bank alapszabályaiban igen fontos módosításokat. Elő fogom adni azon elvi indokokat, melyek engem és t. barátaimat arra birnak, hogy úgy mint a múltban, úgy most se fogadjuk el általános gazdasági és politikai elvi szempontokból a szabadalom megújítását. I3e mielőtt ezt tenném, rövi| den skarok reflectámi azon módosításokra, melyek itt javaslatba hozatnak és melyekkel a t. előadó ur is tüzetesen foglalkozott. Mert hiszen kétséget nem szenved, hogy e törvényjavaslat nemcsak meg akarja újítani a szabadalmat, de azt igen nevezetesen ki is akarja tágítani;. Ezen módosítványok leglényegesebbike a következő három: az első az, hogy megengedtetik ezentúl az osztrák-magyar banknak, hogy ércz^ fedezet nélkül 200 milliónyi, jegyein felül még további fedezetlen jegyeket bocsáthasson ki. Azt mondja az előadó ur, hogy két correctivum mellett van ez megengedve. Az egyik correctivum az, hogy a bank tartozik összes jegyeinek 40Vo-át érczczel fedezni, a másik pedig az, hogy a 200 milliót meghaladó Összeg után 5%-os adót tartozik az államnak fizetni. A mi az első correctivumot illeti, az nagyon meg van rontva azon ellen-correctivum által, hogy megengedtetik a banknak, hogy 30 millió erejéig érez-váltókat számíthasson be fedezetébe. Az előadó ur egészen naivul azt mondja, hogy ezen érczváltókat a bank érczczel veszi. Bocsánat, ezt semmíkép sem teszi, mert ha erre képes, akkor nem fog jegy-szaporításhoz folyamodni, hiszen nincs rá szüksége. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nem fogja tenni azért sem, mert banküzleti leg valóságos absurdum volna az, hogy érczczel erezet vegyen, holott meg van neki adva a lehetőség arra, hogy kamat nélküli jegyekkel vegye. És hogy mennyire áll ez, azt el fogja hinni az előadó ur, ha hivatkozom olyan auctoritásra, a kit e tekintetben legalább competensnek el kell ismerni, hivatkozom magára Leonhárdt úrra, az osztrák-magyar bank vezértitkárára. (Halljuk !) Leonhárdt ur indokolván, miért van a banknak szüksége ezen újabb nagy kiváltságra, azt mondja: „A bankszerű üzletek folytatására tehát a banknak más eszköz nem áll rendelkezésére, mint az érczczel nem fedezett 200 millió forintnyi bankjegyek állománya. Ezen állománynyal azon pénzeszközök legvégső határa van szilárdul és változatlanul megállapítva, melyek bankszerű üzletekre fordíthatók. Ezen határ semmi tágítást nem enged, még érezpénz vétele által sem, mert a bank tőkéje másutt lévén lekötve, érezpémt ismét csak bankjegyek kibocsátása által szerezhet." Be fogja ismerni az előadó ur, hogy ha érczpénzt jegyekkel vehet, akkor érczváltót is csak vehet jegyekkel a tőzsdén tőzsdei cursus mellett, elhelyezvén ily módon a saját jegyeit. (Igaz! Ugy van! n szélső balolda'on.) Tehát az első correctivumot ilyenül el nem fogadhatom. Még kevésbbé fogadhatom el correctivumul azon dispositiót, hogy a bank a 200 milliót meghaladó összeg után 57°-ot fizet az államnak; j ellenkezőleg azt mondom, hogy ezen dispositió