Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

J22 273. országos ülés október 2. 1886. igyekszik azon indokokat, a melyeket mi az ellen- | kezőnek bebizonyítására felhoztunk. Mit mond ugyanis az államtitkár ur? Azt mondja, hogy a szeszipar állapotának kedvezőtlen volta nem a mi szeszadó-törvényünkben, hanem az általános túltermelés folytán világszerte létező szesz-crisisben találja magyarázatát. Senki sem mondta, hogy a szesziparnak minden baja Magyarországon szeszadó-törvényünkből származott; de viszont a t. államtitkár ur nem is próbálta megczáfolni, hogy a mi szesziparunknak más államok szesziparához való kedvezőtlen viszonyában nem kis jelentőségű bizonyíték rejlik arra nézve, hogy nálunk a szeszadó-törvény is hozzájárult ezen crisis súlyosbításához. (Helyeslés a baloldalon.) A t. államtitkár ur, továbbá G-aal Jenő t. barátomnak egy idézetét iparkodott minden értékétől megfosztani, a mely idézetet ő a magyarországi szesziparosok egy memorandumából vette ki. Gaal Jenő t. barátom a szesziparosoknak memorandumából a fennálló ténynek, a fennálló bajnak constatá iását idézte. Ezzel szemben mit tesz a t. államtitkár ur ? Felolvassa azt a remediumot, melyet a szesziparosok e tekintetben javaslatba hoznak és azt a kérdést veti fel, hogy vájjon mi elfogadhatnók-e az orvoslásnak ezt a módját ? És miután igen helyesen feltételezi, hogy az orvoslásnak azon proponált módja részünkről nem volna elfogadható, ezzel megczáfoltnak véli azt is, a mi a baj tényleges létezésére nézve felhozatott. (Ugy van! halfelől.) Ez, t. ház, az argumentatiónak oly kényelmes módja, a melynek használatához a t. államtitkár ur nagy szaktudománya és tekintélye nem szükséges, mert az gyengébb emberektől is kitelik. (Élénk helyeslés lalfelől.) Arra nézve pedig, a mire nézve a t. államtitkár úrtól vagy a kormányi előterjesztés pártolóinak bármelyikétől határozott és világos magyarázatot vártunk, hogy tudniillik lehetséges-e két egymással homlokegyenest ellenkező viszonyra nézve, mint a minő az osztrák és a magyar szesziparnak viszonya, egységes törvényt csinálni ugy, hogy az mindkettőnek megfelelő legyen, a quadraturacirculi ezen problémájának megoldására nézve, amint hogy nem is lehet, sem a t. államtitkár úrtól, sem más valakitől felvilágosítást nem nyertünk. (Ugy van! lalfelől) Annak bebizonyításában, hogy a közvetett adórendszer, a mely ma fennáll és a melynek a maga egészében fentartása ajánltatik, hazánk érdekeinek megfelelő-e, ennek bebizonyításában a t. államtitkár ur nem volt szerencsés. De 8 átment azután a másik alapfeltételnek, t. i. a kereskedelmi politikának fejtegetésébe és azt igyekezik bebizonyítani, hogy a kereskedelmi politika, a mint ez a létező vámtarifában és a képviselőház által tárgyalt javaslatban kifejezést nyert, Magyarország szempontjaibó kielégítő. És mivel igyekezett ezt bebizonytani ? (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) 0 annak magyarázatára egy vezéreszmét állított elénk; azt, hogy compensationális tételeket igyekezzünk a vámtarifában felártani; és azt mondja, hogy ne nézzük a v ámtariát önmagában, mint czélt, mert az nem czélunk, hogy a vámtarifa változatlanul fennálljon, hanem nézzük mint eszközt annak elérésére, hogy módosíásai által idegen államokkal szerződéseket köthessünk és kivitelünket biztosíthassuk. T. ház ! Már a vámtarifajavaslat tárgyalása alkalmával vot szerencsém, rámutatni arra, hogy ez — és még nagyobb mértékben, vagy legalább ugyanoly mértékben a fennálló 1882 iki vámtarifa — egyetlen egy oly kereskedelmi gondolatot sem valósít meg,! a melyre czéltudatos közgazdasági poitikát lehetne alapítni. Nem honosítja meg az arányos védelmet, nem honosítja meg a bevitelnek és a fogyasztásnak olcsóságát. Arra a czélra pedig, a melyre a t. államtitkár ur alapítottnak mondja, egyáltalában nem alkalmas. Én nem vagyok ellensége annak hogy egy vámtarifába compensationális tételek vétessenek fel t. i. olyanok, melyekből alkudozások alkalmával engedni lehessen. De azok a compensationális tételek, a melyek e tekintetben a vámtarifánkba felvétettek, oly súlylyal, hogy a velünk alkudozni, a velünk szerződéses viszonyba lépni elvileg nem hajlandó idegen államokat erre kényszerítsék, nem birnak. (Igás! Ugy van! a baloldalon) Ily súlylyal bírhatnának a retorsionális tételek, azaz olyanok, melyek avval a czélzattal vannak megválasztva és megállapítva, hogy idegen államoknak közgazdasági organismusát érzékenyen sújtsák. Nem mondom, hogy e politikának, mint arra Gaal Jenő t. képviselőtársam rámutatott, nagy veszélyei nem volnának. De ez oly kereskedelmi politika, melynek volna értelme. Jámbor compensationális tételekkel azonban melyek idegen állam közgazdasági organizmusába bele nem nyúlnak, hanem csak esetleg némi alkalmatlanságot okoznak, létező és meggyökerezett politikai irányzatokat megváltoztatni és módosítani akarni, az annyi, mint igen csekély eszközökkel nagy eredményeket akarni elérni. Ennek az ily gyengén inscenált compensationális tételekre alapított politikának végeredménye csak az lehet, hogy miután azok idegen államok elhatározásaira döntő súlylyal, épen relatív csekélységüknél fogva nem bírhatnak, miután másrészt a velünk vámszövetségben élő állam iparának mégis kedvezményeket nyújtanak ugy, hogy az azokról egykönnyen lemondani nem lesz hajlandó: a compensationális tételek czímén behozott