Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

273. országos ülés október 2. 1886. 123 nagyobb vámtételek terhe rajtunk marad, azon czél pedig, mely miatt állítólag behozattak, tudniillik, hogy az idegen államok szerződésre kényszeríttessenek, azokkal el nem éretik, a mint el sem érethetik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mindezekkel az aprólékos szempontokkal szemben fennáll az a nagy kérdés, melyet bátor voltam a vita bevezetésében felállítani. Magyarország 1878-ban tisztán az osztrák ipar érdekében meghozta a nagy áldozatot a védvámok létesítése, az addig szabad kereskedelmi politikai irányzat teljes felforgatása által; és mit kap érte compensatio gyanánt? Erre a kérdésre méltóztassanak válaszolni! Ha erre önök megtudják adni a választ s ha ki tudják mutatni, hogy Magyarország az új vámtarifák akármelyikében is azért a nagy áldozatért, a melyet 1878-ban az osztrák ipar érdekében hozott, megfelelő positiv egyenértéket kapott, akkor megadom magamat. De addig, a mig erre a nagy kérdésre kielégítő választ nem tudnak adni, fenmarad azon tétel, hogy a mi kereskedelmi politikánk egyoldalú, hogy az tisztán a monarchia másik államának érdekében vezettetik és hogy Magyarország annak csupán terheit viseli, de előnyeiben nem részesül. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A t. ministerelnök ur ugyan hivatkozik ezekkel szemben a gabonavámokra, melyeket az 1882-iki vámtarifa behozott; de midőn erről a tárgyról beszél, ellenmondásba akarja hozni az ellenzéket önmagával, állítván, hogy mi a szerint, a mint a kormány előterjesztéseit ilyen vagy olyan alakban teszi, a gabonavámok nem létezése miatt, a mint a t. ministerelnök ur magát kifejezni szíveskedett, jajgatunk; ha pedig behozatnak, abban látjuk a bajt, hogy behozatnak. A t. ministerelnök urnak ezen polémiája szerintem igen elmés és részben mulattató volt; de magának a tárgynak felderítéséhez semmivel sem járult és velünk szemben nem is volt méltányos. Mert nincsen könnyebb módja a polémiának annál, hogy az ember ez egyik szónok állításait a másik szónokéival hozza ellentétbe. Önálló gondolkozású emberek közt, t. ház, az merőben lehetetlen, hogy ha egy párton vannak is, ha politikai törekvéseik lényege egybehangzó is mindenben, még az indokolásban is ugyanazt mondják és egymástól semmi árnyalatban ne térjenek el. A t. ministerelnök ur saját pártja körében is tapasztalhatta, hogy párthívei igen lényeges dolgok indokolásában oly állításokat hoztak fel, a melyeket a t. ministerelnök ur bizonyosan nem volna hajlandó magáévá tenni. Ha egy politikai tényezőnek vagy egy politikusnak álláspontját méltányosan akarjuk megítélni és ha annak következetessége és logicus volta felett ítéletet akarunk mondani, akkor elég, ha az eonstatálhatja önmagáról, hogy saját állításaival összhangban marad, hogy saját álláspontjához consequens. Már pedig én arra bátran hivatkozhatom, hogy a mezőgazdasági vámok kérdésében fejlődésének minden stádiumában consequens álláspontot foglaltam el. Én a mai viszonyok közt látván a közgazdasági áramlatokat és az európai kereskedelmi politikának a létező irányzatait, mellőzhetetlennek tartom, hogy mi vámtarifánkban mezőgazdasági j vámokat hozunk be, még pedig oly mértékben | és azon tárgyakra, a melyben és a melyekre alkalmazva, azoktól komoly hatást várhatni. A mi ellen pedig most kifogást teszek, nem az, hogy az 1882-iki tarifában és a mostani j'avaslatban mezőgazdasági vámok nem foglaltatnak, hanem az, hogy épen azokra a tárgyakra alkalmaztatnak, melyeknél azoknak hatása a legcsekélyebb lehet és azokat gondosan mellőzik, melyeknél hatásuk igenis lehetne. (Ugy van! a baloldalon.) Ne szorítsuk szűkebbre a fogalmak határait, mint kell; nem gabnavámokról, de mezőgazdasági vámokról van szó. Nem gabnavámokban, de mezőgazdasági vámokban lehet megtalálni, ugy a hogy a compensatióját azon súlyos terheknek, melyeket Magyarország az osztrák ipar érdekében magára vállalt. Nem jajgattunk sem előbb s most sem jajgatunk, de kifogásoljuk és a kormány eljárását megrójjuk, hogy midőn azon mezőgazdasági terményeket karolja fel vámpolitikája leleményességével, melyekre csakugyan — állítom ma is, mint állítottam mindig — a vámoknak igen kevés hatása van, mint például a búzánál, azokat gondosan kerüli és azok megvámolása ellen csatákat vív itt a parlamentben, a melyeknél a vámnak hatása lehet, sőt annak szüksége fenn is forog, például a sertésnél, a birkánál, a gyapjúnál. (Ugy van! Uyy van! a baloldalon.) T. ház! Ezekkel kapcsolatosan reflectálnom kell a ministerelnök ur beszédében foglalt utolsó kijelentésre is. Sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur nincsen jelen, mert én egyenesen felvilágosítást szándékozom tőle kérni. De talán valamelyik párthíve meg fogja neki mondani, minő felvilágosítást kértem tőle és abban a helyzetben lesz, hogy arra válaszoljon. Midőn mi ugyanis kifogásoljuk azt, hogy a ministerelnök ur a vámszerződési javaslatot oly időpontban tárgyaltatja, midőn a magyar törvényhozás még azon törvényjavaslatok felett, melyek a vámszövetségi viszony tartalmát képezni hivatvák, nem döntött: a ministerelnök ur a következő nyilatkozattal akar nekünk megnyugvást adni. Először azt mondja, hogy reméli ugyan,hogy a czukor- és a vámtarifa-javaslat ügyét kellő időben sikerülni fog neki tisztába hozni, de feltétlenül ezeket össze nem köti a vámszövetséggel. Aztán igy folytatja: „Arról azonban biztosíthatom a t. házat, hogy azon esetre, ha maga a vám- és kereskedelmi szerződés kellő időben létre nem 1G*