Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

273. országos ülés október 2. 1886. 121 Köszönöm ezen nyilatkozatot és reméllem, hogy miután a t. ministerelnök ur a mezőgazdaság iránt oly nagy érdeklődést tanúsít, szakítani fog a védvámos politikával Austriával szemben és iparkodni fog oly politikát követni, mely ezen princípiumoknak megfelel. Nem akarom a t. házat további vitatkozásokkal fárasztani, (Halljuk! a szélső haloldalon) én annak a kijelentésével zárom a beszédemet, hogy meggyőződésem e vita folyamán semmi tekintetben meg nem ingott, sőt ellenkezőleg a mik felhozattak, megerősítettek azon meggyőződésemben, hogy Magyarország iparát csak az önálló vámterület mellett lehet megalapítani (Helyeslés a szélső baloldalon) és minthogy Magyarországon az ipart tovább nélkülözni nem lehet, ismételve kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot elvetni és különvéleményemet elfogadni. (Hosszantartó zajos helyeslés balfelSl.) Elnök: Gróf Apponyi Albert t. képviselő urat illeti a szó, kinek határozati javaslatát 15 képviselő irta alá. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) A vita végén csak azt a kérdést kell önmagam előtt felvetnem és lehető rövidséggel a t. ház előtt Mustrálnom, vájjon a vita folyamán azok, a miket saját álláspontom támogatására bevezetőleg felhoztam, megczáfoltattak-e, meggyengittettek-e s van-e okom azt az álláspontot elhagynom, melyet a vita elején elfoglaltam? Legtüzetesebben azon álláspont ezáfolgatásával, a melyen én állok, Matlekovits Sándor t. képviselő és államtitkár ur foglalkozott és ennek folytán talán nem mutatok azzal kicsinylést a többi velem szemben felszólaltak irányában, ha tüzetesen csak a nevezett t. képviselő és államtitkár ur beszédével foglalkozom. Mi volt a feladat, melyet megoldania kellett volna az államtitkár urnak, hogy álláspontomnak helytelenségét bizonyítsa? Az én álláspontom az, hogy a fenforgó kérdésnek közös vámterület alapján való megoldásába beleegyezem, sőt annak előnyt adok, ha egy oly közvetett adórendszert és egy oly kereskedelmi politikát tudunk annak keretében megvalósítani, a mely Magyarország pénzügyi és közgazdasági érdekeit megóvja ; különben nem iparkodtam bebizonyítani, hogy azon törvények, melyek e tekintetben fennállnak, sőt azon módosítások is, melyek e törvényeken a kormány előterjesztései által czéloztatnak — eltekintve ezen utóbbiak bizonytalan létrejövetelétől — ezt a kettős föltételt nem valósítják meg; hogy egy rossz, az ország érdekeinek meg nem felelő közvetett adórendszerrel és egy teljesen elégtelen kereskedelmi politikával állunk szemben; hogy tehát ezeken az alapokon a közös vámterület föntartásához, a vámszövetség megújításához hozzá nem járulhatunk. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. Ezt kellett volna a t. államtitkár urnak megczáfolni, mert annak a syllogismusnak, melyet az én álláspontom képez, első tételét, hogy tudniillik helyes kereskedelmi politika és helyes közvetett adórendszer nélkül nem lehet helyesen a közös vámterületet fentartani, talán a t. államtitkár ur sem tagadja. Tehát azt kellett volna bebizonyítania, hogy közvetett adórendszerünk és kereskedelmi politikánk jó. Lássuk, minő sikerre vitte a t. államtitkár ur ezt a bizonyítást és minő alapokon kisértette azt meg. (Halljuk! Halljuk!) A közvetett adók egyikének, a czukoradónak szabályozásáról ő maga beismerte, hogy azt a közös vámterület keretében Magyarország érdekeinek megfelelőíeg eddig megoldani nemsikerült; de azzal biztat minket a t. államtitkár ur, hogy talán ezentúl majd sikerülni fog. Bocsánatot kérek a t. államtitkár úrtól, de én a merő lehetőséget nem tartom elégségesnek arra, hogy annak alapján szerződést kössek, mely az országot szabad elhatározási jogától megfosztja; nem tartanám ezt lehetőnek akkor sem, ha ezen lehetőség mellett egy bizonyos valószínú'séget hozhatott volna fel, de legkevésbé akkor, midőn ezen lehetőségnek reánk nézve kedvező esélyeit valószínűtleneknek kell mondani. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Mert azt valószínűtlennek kell állítanom, hogy Austriával egyetértőleg keresztül lehessen vinni a jelenleg fenálló czukoradÓKtatási rendszer reformját. Midőn a jelenlegi czukoradóztatási rendszer mellett a monarchia másik államának czukoripara a mi rovásunkra nagy előnyöket élvez, akkor valószínűtlennek kell állítanom, hogy a monarchia másik államának befolyásos és illetékes tényezői beleegyezzenek ezen törvénynek oly módosításába, mely az ő előnyüket kisebbíti, midőn ezen országnak keze már meg van kötve s mikor az ő tiszta negatiójuk elégséges arra, hogy minden reformot megakadályozzanak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) He azt mondja a t. államtitkár ur, hogy a czukor miatt egymagában véve talán még sem érdemes a vámszövetségi viszonyt felbontani. Én a fölött nem bocsátkozom vitatkozásba a t. államtitkár úrral, hogy a czukoradó-törvénynek helytelen rendezése egymagában véve elég ok volna-e a vámszövetségi viszony felbontására. Sem nem concedálom azt, a mit a t. államtitkár ur e tekintetben mondott, sem tagadásba nem veszem. Ez nem is szükséges, mert ha az itt fölvetett kérdések sorozatán tovább megyünk, azt fogjuk látni, hogy a t. államtitkár ur a többi kérdésre vonatkozólag sem volt szerencsésebb a czáfolgatásban, mint a minő szerencsétlennek kellett lennie az ő álláspontjából ennek beismerésével. A t. államtitkár ur nem azt iparkodik bebizonyítani, hogy a szeszadó ügye kedvezően van rendezve, hanem czáfolni 16