Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

273. or.aágos ülés október % 1886. 119 intézésére befolytak — én nem akarok utalni közelebbről azon tényekre, nem tartanám ildomosnak, mert azt majd a történelem fogja constatálni — de én tudom, hogy a magyar kormány akkor oly nyomás alatt volt — ugy, mint már az angol póteonventiónak felmondása alkalmával ezt szintén nem a saját jószántából tette — oly nyomás alatt volt, a melynek azt hitte, hogy ellenállni nem lehet. De hát, t. ház, az constatálva van, hogy Németországgal a szerződési tárgyalások megakadtak az osztrák védvámosok miatt? De Austriában már régen indultak volt meg a védvámos törekvések. Mily erős volt a védvámosok befolyása, azt szintén bizonyítják a következők: Az osztrák kormány már 1874. október 22-én, tehát akkor, mikor még egyfelől a szerződés Németországgal fennállott, másfelől az angol pótconventió felmondásának ideje el sem érkezett, mikor Magyarországgal a szerződéskötésre vonatkozó tárgyalások megújíthatók nem voltak, tehát oly időpontban egy köriratot intézett az összes kereskedelmi és iparkamarákhoz, a melyben hangsúlyozta a vámtarifa átdolgozásának szükségét s erre nézve a kamarák közreműködését kérte. Tehát az osztrák kormány 1874. október 24-én kezdte meg ezen irányt. 1875-ben tartatott Bécsben az osztrák nemzetgazdák congressusa, hol szintén nagy többséggel a magas védvámok mellett nyilatkoztak és ezzel az osztrák kormányra nyomást gyakoroltak. Ellenben Bismarcknak a védvámpolitikát inauguráló hires körlevele 1878. deezember 15 én kelt, azaz akkor, mikor már a szerződési tárgyalások AustriaMagyarországgal megszakadtak. Mindezen kérdésekkel szemben a magyar kormány folytonosan a szabad kereskedelmi állásponton állott, nem akart belemenni az angol pótconventio felmondásába, sem a védvámpolitikába. De utólag mégis kénytelen volt belemenni. 1876-ban felmondta az angol pótconventiót és azután nem volt képes létrehozni a szerződést Németországgal. De a t. államtitkár ur ; beszédének még egy pontjára akarok reflectálni. 0 szinte nevetségessé tette azt, hogy a históriai egymásutánt ugy állítottam fel, hogy 1878-ra következik 1879. és 18&2-re következik 1883. Ez igen mulatságos lehetett, de — azt hiszem — még mulatságosabb az, a mit most fogok előadni. (Halljuk! a ssélső báloldalon.) Az államtitkár ur ugyanis tudatlanságunk, vagy felületességünk hitében azt mondta, hogy Németország nemcsak 1879-ben csinált tarifamódosításokat, hanem 1880. június 6-án, 1881. június 21-én és 1882. Julius 23-án; tehát az egymásután az, hogy 1878 óta ötször módosította a tarifát és már maga az időrendi sor is mutatja, hogy nem mi voltunk oka annak, hogy Németország módosította a tarifát, hanem belső köz gazdasági és politikai okok idézték azt elő. Az államtitkár ur azután azzal érvel tovább, hogy 1882-ben a mai hatalmas, védvámos autonóm tarifánk épen ezen németországi intézkedés folytán jött létre. Méltóztassanak megengedni, hogy megmondjam, hogy az államtitkár ur által idézett ezen roppant fontos németországi tarifareformok miben állnak. (Halljuk! a szélső baloldalon.) 1880. június 6-án a tarifareform egy paragraphusból áll, hogy tudniillik megszünteti a kenderre a vámot. (Derültség a ssélső baloldalon.) Az 1S82. Julius 23-iki törvény vonatkozik arra, hogy a malmoknak a behozott idegen gabona után ezentúl a vám restituálandó. Az 1881. június 21-iki törvény szintén csak egy érdemleges paragraphust tartalmaz s ebben a német tarifának d. 5. pontja módosittatik, tudniillik bizonyos nyomatott gyapjúszövetekre és szőnyegekre a vám emeltetik. Ezen három törvény tehát oly jelentéktelen, hogy a t. államtitkár ur ezekre az osztrák vámpolitika szempontjából nem hivatkozhatik. Midőn tehát az államtitkár ur ezt tette, hitte, hogy ezt az ő szavára elhiszszük s ezzel igazolva lesz a Németországgal szemben folytatott politika. Én, t. képviselőház, oly kiváló szakember iránt, mint a t. államtitkár ur, a legnagyobb tisztelettel viseltetem és épen azért kívántam volna, hogy csak oly érvekkel álljon elő, melyeket oly gyenge ember, mint én, megczáfolni képes ne legyen. (Tetszés a ssélső baloldalon.) Áttérek már most a t. földmívelési minister urnak egyik észrevételére. Egy dolog tűnt fel nekem beszédében és ez az, hogy ő a t. többséget nagyon megnyugtatta a vámtarifa sorsáról, megmondván, hogy ne tartsanak attól, mintha az 1886-iki vámtarifa valami nagyon megváltozott alakban fog újból tárgyalás alákerülni, egyetlen egy dologról lehet szó, a petróleumról, a többi ugy marad, a mint eddig megállapíttatott. A t. minister urnak a nyilatkozata meglepett engem, mert én a lapokból arról értesültem, hogy a t kormány határozottan nagy követelésekkel lépett fel az osztrák kormánynyal szemben, hogy a textil-árúknál akar engedményeket, a petroleumvám felemeléseért kieszközölni, sőt egy rendkívül dicséretes lépésre határozta el magát, hogy tudniillik proponálja a gyapjuvám behozatalát. Mindezen dolgoknak én őszintén örültem, mert az én álláspontomhoz közelebb állnak. Most a t. minister ur ezen kívánságait hirtelen mind a papírkosárba dobta és azt hiszem, ezzel egyúttal azon stratégiai térre lépett, a mely a vámtarifa tárgyalásoknál általában dívott és a melynek a neve: „Rückwärts-Concentrirung." (Derültség. Ugy van! a szélső baloldalon.) Továbbá a t. minister ur szememre lobbantotta, hogy Austriával szemben oly rendkívül engedékeny