Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-273
1 18 ä7:] országos ülés október 2. 1886. reskedelmi viszonyra, a mely köztünk és Németország közt fennáll, a melyre nézve az én nézetemet a t. államtitkár ur határozottan desavuálta, de a mit részben talán módomban lesz reetifikálni. Velem szemben a t. államtitkár ur nem járt el azon loyalitássaL a melyet talán a vita természeténél fogva én is megérdemeltem volna; mert nem azt igyekezett czáfolni, a mit mondtam, hanem egészen mást, a mit én nem mondtam. Tudniillik azt mondta: „De ha már a statistikai adatoknál vagyok, kissé jellemezni akarom azt a modort, melylyel az ellenzék a statistikai adatokat felhasználni szokta. Enyedi képviselő ur azzal szemben, hogy Magyarország anyagi jóléte emelkedett, bizonyítani akarta, hogy ez az utolsó időről — legalább mezőgazdasági tekintetben — nem áll. Azt reméltem, hogy mezőgazdasági adatokkal fogja igazolni, de ő igazolta azzal, hogy az export az utolsó három évben miként esőkként. Pedig ebből azt következtetni, hogy a mezőgazdaság csökkent, azt hiszem teljességgel lehetetlen." Tehát, t. ház, én ezek szerint azt akartam volna az export forgalmi adatokkal bizonyítani, hogy Magyarország mezőgazdasági termelése hanyatlik. Pedig mit mondtam én, a mit igy lehetne magyarázni ? Igazolásomul csak három sort legyen szabad felolvasnom. Tudniillik azt mondtam: „De mégis, mivel Magyarország termelésében ez idő szerint a mezőgazdasági termelés a túlnyomó, első sorban arra kell figyelemmel lenni, hogy a mezőgazdaság érdekei mit igényelnek és hogy a mezőgazdasági termények forgalma milyen irányt vesz és milyen arányokat ölt?" En tehát a mezőgazdasági termékek forgalmáról beszéltem és erre nézve adatokat hoztam fel. Ehhez képest, mikor az államtitkár ur azt mondja, hogy én Magyarország mezőgazdasági termelésének hanyatlásáról beszéltem, akkor határozottan félremagyarázta beszédemet. Egészen hasonló eljárást követett az államtitkár ur a czukoradónál. Én összehasonlítottam a répa földolgozását 1872. és 1882. között ugy Magyarországon, mint Austriában. Az államtitkár ur, ha az ő deductióira nézve más éveket tart czélszerűeknek, egyszerűen azt mondhatta volna, hogy ő nem azon két év eredményeire kivan mutatni, hanem más évek eredményeire és azt mutatta volna ki. De ő azt nem tette, hanem az én adataimmal szembeállította az 1868., 1869-ik és az 1883. és 1884-ik évek eredményét. Hogy ezen adatok nem vághatnak Össze az én adataimmal, az természetes dolog. De hogy ezt a t. ház elhigyj e i erre valóban a t. államtitkár urnak az auctoritására nincs szükség. T. ház! Egy másik általam felvetett kérdéssel igen tüzetesen foglalkozott az államtitkár ur és bátor leszek srintén erre reflectálni, tudniillik ez az — egy alapvető kérdés — hogy a mi kereskedelmi és vámpolitikai fejlődésünk tekintetében különösen Németországgal szemben Magyarország és Austria, vagy Németország volt-e a kezdeményezője avédvámpolitikának? En megengedem, t. ház, hogy ez elméleti kérdés, de ha már egyszer fel lett vetve és ha már a t. államtitkár ur maga is tüzetesen foglalkozott vele, meg fogja tán a t. ház engedni, hogy én megvédelmezzem magamat és kimutassam, hogy én nemcsak jóhiszeműleg jártam el, hanem hogy a história én mellettem bizonyít. (Sálijuk!) Annál is inkább van erre szükség, t. ház, mert az államtitkár ur t. képviselő társam, a ki részt vett annak idején azon tárgyalásokban, teljesen tájékozva lehet arra nézve, hogy akkor mi történt, előadhatja azt, hogy Magyarország és Austria, vagy Németország voltak-e azon szerződés létrejöttének megakadályozói. Mi azt nem tudhatjuk, mi csak az adatokat kutathatjuk; tehát a midőn ő állít és az adatok, a melyek nekünk rendelkezésünkre állanak, állításaival ellenkeznek, kell szükségképen azokat egymással szembeállítani. Vegyük mindenekelőtt azt, a mit a t. kormány saját indokolásában mondott, mikor 1871-ben az első absolut vámtarifa a t. házhoz benyujtatott. Előadja előbb a két izben összejött vámbizottságoknak a tárgyalását, azoknak a meghiúsulását és az utolsó ülésről körülbelül a következőket mondja (olvassa): „Október elején kaptak a németek újabb utasításokat; ezeknek alap ján kijelentették, hogy készek a gabonanemüek, a liszt, az épületfa vámmentességét megkötni, de csak az esetre, ha az osztrák-magyar vámtarifában is e czikkek vámmentessége megköttetik, hogy az állatokra hajlandók az 1868-iki vámokat — tehát nem az addig absolute fennállott vámmentességet — oly kikötéssel azonban megkötni, ha mindazon állatok, melyek az 1868-iki szerződés értelmében vámmentesek, külön állategészség-rendőri illetékek fizetésére köteleztetnek; ezzel viszont követelték, hogy az osztrák-magyar vámtarifában az 1868-iki tételek szerint vétessenek fel az állatok." Akárhogy akarja tehát a képviselő ur feltüntetni ezt a viszonyt, egy abban határozottan constatálvavan: hogy azon leglényegesebb mezőgazdasági érdekek, a melyekről szó van, a gabonaneműnek, a lisztnek, az épületfának a vámmentes bevitele Németországba, viszont az állatoknak a kedvezményezett bevitele Németországba a német propositióban határozottan biztosítva volt. Ugyanaz folyik ebből, hogy a midőn a magyar kormány ezen feltételeket, ezen szerződési feltételeket elfogadni hajlandó volt, az osztrák kormány pedig ennek ellene szegült: akkor nagyon természetes, hogy nem Magyarország okozta azon szerződés megkötésének a meghiúsulását, hanem okozta Austria. Sőt ha lehetne hivatkozni az akkor történtekre, azok, a kik az események
