Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

272 urszágos ülés október I. 1886. 109 vámszövetséget fölbontjuk, külön vámterületet alkotunk, mondom természetes, hogy én és azok, a kik velem egyező meggyőződésben vannak, fenn akarjuk tartani, meg akarjuk szavazni a vámszö­vetséget. Csak egy pontra tartom még kötelességemnek nyilatkozni {Halljuk!) és ez az, hogy én oly kérdéseknek összekötözését, melyek törvényszerfí­leg összekötve nincsenek, ha egymással rokon­ságban vannak is, helyesnek nem tartom, mert sokszor egyik által meg lehet akadályozni vala­mennyit és ezt nem tartom czélszerű eljárásnak. Egyébiránt a kormány igyekezni fog a tarifa ügyét, sőt ha lehet, a czukoradó ügyét is tisztába hozni, de feltétlenül összekötni ezeket nem szán­dékozom. Arról azonban biztosíthatom a t. házat, hogy azon esetre, ha maga a vám- és kereskedelmi szerződés kellő időben létre nem jöhetne oly módon, a mint azt mi akarjuk: arról mindenesetre gondoskodni fogunk, hogy az országnak a tör­vényben deczember 31-ikére biztosított joga egy vagy más úton, de feltétlenül megóvassék. (Helyes­lés a jobboldalon.) Kérem, ne méltóztassék a határozati javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : T. ház ! Szólásra senki sincs fel­jegyezve, a vitát bezárom. Széchenyi Pál gr., földmívelés-, ipar­os kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az arra jogosított képviselő urak zárbeszédeiket elmondják, a kötelességszertíleg engemet illető nyilatkozatot megtehessem. (Halljuk!) Vádoltattunk az ellenzéki padokról több oly dologgal, melyek ellen szerintem védekeznünk kell j-és tisztába hozni azt, vájjon azon vádak terhelnek-e bennünket, vagy nem. Azt mondották a t. képviselő urak, hogy mi jogokat adtunk fel, hogy mi a magyar közgazda­sági érdekeket alárendeljük az osztrák érdekeknek és hogy végre is oly törvényjavaslatot terjesztünk a ház elé, melynek alapjai hiányoznak és a ház előtt nem ismeretesek. T. ház! Ezekkel szemben csak azt állíthatom és bizonyíthatom, hogy mi nem voltunk azon hely­zetben, hogy jogokat feladjunk, nem is adtunk fel jogokat. Mert milyen joga van e részben az or­szágnak ? Az, hogy ha nem képes Austriával mél­tányos alapon kiegyezni, akkor a külön vámterü­letet is felállíthatja. Ezen jogot fentartottuk és fenn fogja tartani, úgy hiszem, minden kormány az országban. Az, hogy érdekeinket alárendeltük Austria érdekeinek, legalább is fölfogás dolga. Lehet bárkinek az a fölfogása, az ő számításai alapján, hogy a mi érdekeink alá vannak rendelve Austria érdekeinek; ép ugy mint ezen állítás jogosult lehet, jogosult a másik számítás alapján is az az okos­kodás, hogy érdekeink nincsenek alárendelve Austria érdekeinek. A kérdés csak az, hogy a számítás alapjául vett adatok melyik oldalon hívek és melyik oldalon felelnek meg a valóságnak. A kormánynak kereskedelmi politikája másból nem állhatott és nem is áll, mint abból, hogy leg­jobb meggyőződése szerint az ország érdekeinek megfelelő és már majd 20 évig tartó szoros gaz­dasági kapcsolatot továbbra is fentartsa úgy, hogy a különböző ellentétes érdekek, melyek határozottan léteznek, alegméltányosabb alapon megoldást nyer­hessenek és mindaddig, míg ezen méltányos alapot biztosítottnak hiszi a kormány, természetes, hogy az eddig elért eredmények alapján inkább ezen össze­köttetésnek meghosszabbítása mellett van, mint­sem hogy problematicus jövőnek tegye ki az or­szágot, mert végre is ez összeköttetésnek most már 18—19 évi tapasztalata áll előttünk. (Fölkiáltások a szélső balfelől; Szomorú tapasztalat!) Ez lehet a t. képviselő urak felfogása. (Nyug­talanság a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) Én a legnagyobb türelemmel hallgattam végig az ellen­zéki képviselő urak kifakadásait és panaszait, (Nyugtalanság a szélső balon) méltóztassék legalább irántam is annyi türelemmel lenni, hogy állítá­saimat meghallgassák. (Halljuk! Halljuk!) Ugy hiszem a parlamenti illem hozza azt magával, hogy egymás iránt egyenlő tiszteletet tanúsítsunk. (Hall­juk ! Halljuk !) Azzal argumentálnak az ellenzéki képviselő urak, hogy ezen szövetségi törvény alapját, a vám­tarifát nem ismerik. Méltóztassék megengedni, ismeretes a t. ház előtt úgy az 1882-iki vám­tarifa — a mely mindenesetre fenn fog maradni ha az új vámnovella törvénynyé nem válik — mint ismeretes a vámnovella, is melyet a kormány elő­terjesztett s a t. ház már el is fogadott. Ezen a novellán — ha abból lesz valami — nagyobb vál­tozás nem fog történni. Legfeljebb csak a petro­leumvám fog a közbejött akadályok következtében változás alá esni, a többi tételek azonban nem. Erre nézve tehát szintén tisztában van a t. ház, hogy a kormány minő irányt követ. Azon állítását némely képviselő urnak, hogy minden iparvámemelés, a mely e novellában elő­fordul, egyenesen Austria érdekeinek felel meg, egyáltalában nem fogadom el. Az iparvámok között van sok olyan, a melyet a mi iparunk részben követel, részben óhajt és mely egyenesen a mi iparunk előnyére fog szolgálni. Van azonkívül sok oly része a vámnovellának, a melyet egyenesen mi kívántunk azért, hogy alkudozási tárgyul szolgál­hasson a jövőre az esetleg kötendő szerződések tárgyalása alkalmával. így tehát nem lehet azt állítani, hogy minden iparvám, melyet behozni akarunk, csak Austria javára szolgál. (Helyeslés jobbfelől.) De szemben ezen politikánkkal mi az, a mit a t. képviselő urak ígérnek ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom