Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-272
272 urszágos ülés október I. 1886. 109 vámszövetséget fölbontjuk, külön vámterületet alkotunk, mondom természetes, hogy én és azok, a kik velem egyező meggyőződésben vannak, fenn akarjuk tartani, meg akarjuk szavazni a vámszövetséget. Csak egy pontra tartom még kötelességemnek nyilatkozni {Halljuk!) és ez az, hogy én oly kérdéseknek összekötözését, melyek törvényszerfíleg összekötve nincsenek, ha egymással rokonságban vannak is, helyesnek nem tartom, mert sokszor egyik által meg lehet akadályozni valamennyit és ezt nem tartom czélszerű eljárásnak. Egyébiránt a kormány igyekezni fog a tarifa ügyét, sőt ha lehet, a czukoradó ügyét is tisztába hozni, de feltétlenül összekötni ezeket nem szándékozom. Arról azonban biztosíthatom a t. házat, hogy azon esetre, ha maga a vám- és kereskedelmi szerződés kellő időben létre nem jöhetne oly módon, a mint azt mi akarjuk: arról mindenesetre gondoskodni fogunk, hogy az országnak a törvényben deczember 31-ikére biztosított joga egy vagy más úton, de feltétlenül megóvassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem, ne méltóztassék a határozati javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : T. ház ! Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. Széchenyi Pál gr., földmívelés-, iparos kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az arra jogosított képviselő urak zárbeszédeiket elmondják, a kötelességszertíleg engemet illető nyilatkozatot megtehessem. (Halljuk!) Vádoltattunk az ellenzéki padokról több oly dologgal, melyek ellen szerintem védekeznünk kell j-és tisztába hozni azt, vájjon azon vádak terhelnek-e bennünket, vagy nem. Azt mondották a t. képviselő urak, hogy mi jogokat adtunk fel, hogy mi a magyar közgazdasági érdekeket alárendeljük az osztrák érdekeknek és hogy végre is oly törvényjavaslatot terjesztünk a ház elé, melynek alapjai hiányoznak és a ház előtt nem ismeretesek. T. ház! Ezekkel szemben csak azt állíthatom és bizonyíthatom, hogy mi nem voltunk azon helyzetben, hogy jogokat feladjunk, nem is adtunk fel jogokat. Mert milyen joga van e részben az országnak ? Az, hogy ha nem képes Austriával méltányos alapon kiegyezni, akkor a külön vámterületet is felállíthatja. Ezen jogot fentartottuk és fenn fogja tartani, úgy hiszem, minden kormány az országban. Az, hogy érdekeinket alárendeltük Austria érdekeinek, legalább is fölfogás dolga. Lehet bárkinek az a fölfogása, az ő számításai alapján, hogy a mi érdekeink alá vannak rendelve Austria érdekeinek; ép ugy mint ezen állítás jogosult lehet, jogosult a másik számítás alapján is az az okoskodás, hogy érdekeink nincsenek alárendelve Austria érdekeinek. A kérdés csak az, hogy a számítás alapjául vett adatok melyik oldalon hívek és melyik oldalon felelnek meg a valóságnak. A kormánynak kereskedelmi politikája másból nem állhatott és nem is áll, mint abból, hogy legjobb meggyőződése szerint az ország érdekeinek megfelelő és már majd 20 évig tartó szoros gazdasági kapcsolatot továbbra is fentartsa úgy, hogy a különböző ellentétes érdekek, melyek határozottan léteznek, alegméltányosabb alapon megoldást nyerhessenek és mindaddig, míg ezen méltányos alapot biztosítottnak hiszi a kormány, természetes, hogy az eddig elért eredmények alapján inkább ezen összeköttetésnek meghosszabbítása mellett van, mintsem hogy problematicus jövőnek tegye ki az országot, mert végre is ez összeköttetésnek most már 18—19 évi tapasztalata áll előttünk. (Fölkiáltások a szélső balfelől; Szomorú tapasztalat!) Ez lehet a t. képviselő urak felfogása. (Nyugtalanság a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) Én a legnagyobb türelemmel hallgattam végig az ellenzéki képviselő urak kifakadásait és panaszait, (Nyugtalanság a szélső balon) méltóztassék legalább irántam is annyi türelemmel lenni, hogy állításaimat meghallgassák. (Halljuk! Halljuk!) Ugy hiszem a parlamenti illem hozza azt magával, hogy egymás iránt egyenlő tiszteletet tanúsítsunk. (Halljuk ! Halljuk !) Azzal argumentálnak az ellenzéki képviselő urak, hogy ezen szövetségi törvény alapját, a vámtarifát nem ismerik. Méltóztassék megengedni, ismeretes a t. ház előtt úgy az 1882-iki vámtarifa — a mely mindenesetre fenn fog maradni ha az új vámnovella törvénynyé nem válik — mint ismeretes a vámnovella, is melyet a kormány előterjesztett s a t. ház már el is fogadott. Ezen a novellán — ha abból lesz valami — nagyobb változás nem fog történni. Legfeljebb csak a petroleumvám fog a közbejött akadályok következtében változás alá esni, a többi tételek azonban nem. Erre nézve tehát szintén tisztában van a t. ház, hogy a kormány minő irányt követ. Azon állítását némely képviselő urnak, hogy minden iparvámemelés, a mely e novellában előfordul, egyenesen Austria érdekeinek felel meg, egyáltalában nem fogadom el. Az iparvámok között van sok olyan, a melyet a mi iparunk részben követel, részben óhajt és mely egyenesen a mi iparunk előnyére fog szolgálni. Van azonkívül sok oly része a vámnovellának, a melyet egyenesen mi kívántunk azért, hogy alkudozási tárgyul szolgálhasson a jövőre az esetleg kötendő szerződések tárgyalása alkalmával. így tehát nem lehet azt állítani, hogy minden iparvám, melyet behozni akarunk, csak Austria javára szolgál. (Helyeslés jobbfelől.) De szemben ezen politikánkkal mi az, a mit a t. képviselő urak ígérnek ?