Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-272
108 272. o^zägos ülés október 1. 1886. kívánják s azért ellenségei a közös vámterületnek, mert e mellett lehetetlen iparunkat megvédenünk az osztrák ipar ellenében. Beöthy Ákos: Egy szót sem szóltam erről. Tisza Kálmán ministerelnök: Meglehet, azért mondtam, hogy nem tudom bizonyossággal; de szóltak erről társai, ő maga pedig ékesen kifejtette, hogy milyen veszedelmes a védvám-rendszer az iparra nézve. Már most, ha az előbbit a t. képviselő ur nem mondta is, egyezzék meg azon ellenzéki társaival, a kik védvámot akarnak s azért nem akarnak vámközösséget, hogy "itt iparunkat fejleszthessük, ha olyan veszedelmes az iparra az a védvám, ha abból egészséges ipar nem fejlődhetik: az istenért beteg ipart ne csináljunk! (Helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) A t. képviselő urak egyébiránt azt mondják, hogy a kormány túlfeketén festi a lehető vámelkülönítés következményeit. Én nem akarom most ezeket festeni, de azt tudom, hogy a t. képviselő urak megtagadják azt, a mit tények bizonyítanak a közös vámterületet illetőleg, hogy tudniillik a mellett Magyarország emelkedhetik, sőt hogy kellő alappal biró iparágak is fejlődésnek indultak. S azon túl, a külön vámterület mellett még miket tesznek kilátásba ? Kilátásba teszik az ipar fejlesztését, nagyobb jövedelmeket és nyersterményeink részére legalább is igen jó piaezot. És vájjon hogyan fogják azt elérni? Ha az iparczikkekre védvámot vetnek, megengedem, fejleszthetik az ipart, de vájjon azt gondolják, hogy ha most eltekintünk is Austriától, a más iparos államok, melyeknek nyers terményekre van szükségük, vájjon meg fogják nekünk nyitni a piaezot, ha mi iparterményeiket sújtjuk védvámokkal ? Nem, hanem oda fognak fordulni azon nyerstermelo államokhoz, a hol cserébe iparczikkeiknek szabad bevitelt nyernek és nyersterményeinket sújtani fogják vámokkal és semmit az által, hogy eddigi megszokott, rendes, hozzánk legközelebb eső piaezunkat, Austriát elvesztjük, nem nyerünk. Mert egyik kizárja a másikat, vagy az iparnak nagy védvámokkal védése nem lesz lehető, vagy a nyersterményeknek szabad piaczadása nem lesz lehető. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt nem lehet elhitetni akarni, hogy az előttem szólott képviselő ur szavaival éljek, mert ez már az ő szava volt, igazán azok hiszik, hogy naivok az emberek, a kik azt gondolják, hogy ellehet hitetni, hogy ezek közül mind a kettő elérhető. Különben örömmel constatálom, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő ur elismeri azt, hogy Magyarország és a magyar nemzet fejlődött. Csak azt mondja, gondolom — ha röviden is, de híven fogom visszaadni — hogy ez semmi nagy dolog, ez épen olyan, mint a gyermek, hogy 15 éves korában nagyobb, fejlettebb, mint 5 éves korában í de azután azt mondja, haigy élni akarunk, nézzük meg a fejlődés mellett mennyi baj van, hogy még socialis tekintetben is mennyi hiányosság mutatkozik nálunk! Gondolom, ez az értelme. Hát, t. képviselőház, hogy a fejlődés, ha a test különben egészséges, a dolog természetében van, az tökéletesen igaz. De mégis a körülményeknek, melyekben a fejlődés történik, ha nem is minden kívánalmakat kielégítőknek, de mégis olyanoknak kellett lenniök, melyek a fejlődést és pedig a gyors és egészséges fejlődést lehetővé tették. Ha tehát van fejlődés, az nem lehetett, nem lehet, hogy történt volna, ha viszonyaink oly rosszak volnának, mint a hogy a képviselő ur is előadta. (Ugy van! a jobboldalon.) De jól van, ez természetes. Azt mondja a képviselő ur, ez legnagyobb részt" r mindenütt meg van, kivéve egyes hanyatló országokat), mert hiszen ezekre is van példa a történelemben. De azután hivatkozva a nálunk levő hibákra és hiányokra, nem mondja, hogy ezek vannak másutt is, ezeknek legalább egy része a dolog természetében rejlik, ezen hibáknak és hiányosságoknak okát nem a kormány és a mostani intézmények képezik. Kérem, a t. képviselő ur mégis talán némileg igazságosabb lehetne. Én nem tulajdonítok semmi nagy érdemet a kormánynak abban, hogy mint ő is mondta — fejlődés észlelhető; csak annyit igénylünk számunkra, hogy a magunk részéről, a mennyiben gyenge tehetségünk engedte, igyekeztünk e fejlődést előmozdítani. (Mozgás bálfelől.) Tehetségünk, megengedem, nagyon gyenge, de akaratunk olyan jó, mint bárki másé. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) De viszont akkor, midőn részben ugyanazon socialis bajok Európa legnagyobb részében pedig sokkal nagyobb mérvben léteznek, mint ma még hála Istennek nálunk : akkor azt mondani, hogy azoknak okai intézményeinkben és kormányunkban rejlenek, ez már csakugyan az igazságnak legkisebb mértékével sem egyezik meg. (Mozgás bálfelől.) A mi, t. ház, gróf Apponyi t. képviselő ur határozati javaslatát illeti, miután megértettem, legalább megérteni véltem, hogy a t. túloldalon még azok is, kik nem dogmaként tekintik a külön vámterületet, ugy az 1882-iki, minta most javasolt tarifa szerint károsnak tartják [közgazdasági szempontból Magyarországra nézve a vám- és kereskedelmi szövetséget, igen természetesnek találom, hogy azoknak, a kiknek ez a meggyőződésük, azt elfogadni nem akarják. De az meg hasonlólag természetes és pedig méltán, hogy a kiknek, mint nekem például, az a meggyőződésem, hogy a közös vámterület, mely —tökéletesen igaz — a monarchia másik felének legalább is annyira érdekében van, mint nekünk, ugy az egyik, mint a másik mellett j érdekünknek jobban megfelel, mint az, hogy ha a
