Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

'272- országos ülés október 1, 1886. fQj csak én nem létesíthettem a külön vámterületet : megfeledkezik arról, hogy a közös vámterület Deákpárti kormány által létesíttetett és hogy a Deákpárti kormány a felmondásnak akkor öt év múlva bekövetkezett jogával nem élt, tehát ép oly kevéssé akarta létesíteni a külön vámterületet, mint a hogy én nem akartam. (Tetszés jóbbfeläl.) Meg vagyok róla győződve, hogy azon kormánynak is igaza volt, neken is igazam van. (Helyeslés jobbfelől.) De hát, ha a t. képviselő nr még el is feledkezve a történtekről, czélszerünek látja gyenge indokai erősbítéséüla személyességet, nem mondom megtámadó, de érintő argumentumokhoz folyamodni, én az ő ízlése felett nem vitatkozom. En egyáltalában, a mint jeleztem is, főleg a gróf Apponyi határozati javaslatára kívánván reflectálni, csakis még egy pár általános észrevételre szorítkozom és itt is leginkább azokra, a melyeknél politikai szempontok voltak felhozva. (Halljuk!) Enyedi Lukács képviselő ur beszédének illető részében, rámutatott arra, hogy minő kormány van Romániában, minő jólét uralkodik ott és ennek következése nem is lehet más, mint az, hogy az erdélyi fajrokonok kedvet kapjanak oda ki vágyakozni. Nekem, t. képviselőház, eszembe se jut a mostani román kormány érdemeit lejebb szállítani akarni, elismerem azokat teljesen. Elismerem azt is, hogy Románia egy igen sok irányban haladó állam. De nem ismerem aztán el azt, a mit szembe állított vele a t. képviselő ur, hogy Magyarország pedig mennyire hanyatló állam. És megvallom, épen oly modorú összeállítást kissé könnyelműnek is tartok. Mert, ha akár a hazánkbeli románok, akár mások elhinnék, ennek bizonyosan nagy politikai következései lehetnének. De ebben is vigasztal egy. Én meg vagyok róla győződve, hogy mint az igen t. képviselő ur, Románia jólétéről Ítélve, igen helyesen tette, ugy Magyarországot illetőleg is sem a kormányt, sem az ország helyzetét nem az ellenzéki lapok és szónokok szavai, hanem a tények után fogják megítélni, mert hiszen azt talán tudja a t. képviselő ur, hogy ha a román ellenzéki lapoknak és szónokoknak hinne, akkor nem festhetné ugy a román kormányt, sem a román állapotokat. Tudják ezt már mindenütt a világon ugy, mint ő tudja Romániát illetőleg, mások Magyarországot illetőleg, hogy ez amolyan többé-kevésbbé megengedhető ellenzéki fegyver. Különben, t. képviselőház, megvallom, a t. túloldal szempontjából az eljárás és a szóba jöhető két tarifára nézve majdnem kissé zavarban vagyok. Beöthy Ákos t. képviselő ur hivatkozott rá, hogy ő előbb megtámadta a kormányt, hogy miért akarja a tarifát előbb tárgyaltatni, mintsem a vámszövetséget. Maga emlékeztetett rá, megvallom, elfelejtettem. Most meg megtámadja azért, hogy miért tárgyaltatja előbb a vámszövetséget, mielőtt véglegesen el lehetne intézni a tarifát. Mások rámutatnak most — és gróf Apponyi is azt mondja — hogy azért nem fogadja el most a vámszövetséget, mert, miután bizonytalan az új tarifa sorsa, a vámszövetség helyesen csakis az 1882-ki tarifa alapján Ítélhető meg. Midőn behoztuk a vámtarifa-javaslatot, igen számosan a t. túloldalról hangsúlyozták, hogy az rosszabb, mint az 1882-iki. Már most nem tudóin, hogy melyiket tartsam a legkomolyabb nézetnek? Ugy látszik, mindig az roszabb, a mi lehetőnek mutatkozik. (Derültség jobbfelől.) De akkor azután igen bajos és felesleges munka dologi argumentumokkal hatni akarni. Én különben részemről azon is némileg, nem mondom, megütköztem, de csodálkoztam, hogy ma a gabnavámok kérdését oly csekélynek, semmit érőnek mondják. Éveken keresztül a magyar kormány nem hallott egyebet, mint hogy nincs neki érzéke a gazdaközönség érdekei iránt, mert nem hoz be gabnavámot. Ha pedig csakugyan — a mi még remélem, nem fog bekövetkezni — az új tarifát megalkotni nem sikerül : akkor megint lesz jajgatás, hogy ismét nincs gabnavám, ha meg lesz hozva, lesz jajgatás, hogy van gabnavám. így tehát a bajon segíteni emberi erővel nem lehet. (Tetszés jobbfelől.) És igy van az, hogy igen t. barátomtól, a ki pedig az agrár politikának egyik első apostola volt Magyarországon, azt hallottuk, hogy ezek a gabnavámok jóformán semmit sem érnek. Én nem veszem rossz néven, mert közeledés fekszik benne felénk; mert én azt ugyan sohasem mondtam, hogy semmit sem érnek, de hogy azt a csodát meg fogják teremteni, melyet sokan tőle vártak, azt nem hittem és nem hiszem ma sem, nincs is egyéb czéljuk, ha — mint óhajtom — behozhatjuk, mint az, hogy nem védjük terményeinket és ez által fixárakat biztosítunk számunkra, hanem egyedüli czélja és eredménye csak az lehet, hogy a vámközösség által magunknak biztosított piaczon azokat tengerentúli verseny ellen megvédjük. Ennyi és nem egyéb a czélja, nem pedig, mint a hogy azt az igen t. előttem szólott képviselő ur azon angol példából hozta fel, hogy egy mozgó vámscala által a gabonaárak fixiroztatnak. Hogy ez nem lehetséges, azt — higyje el a képviselő ur — pár évtized óta, rajta kívül, minden ember tudj ki valaha azokkal foglalkozott, valamint tudja azt is, hogy a kereskedelmi mérlegnek passiv vagy activ volta azt a kétségbevonhatatlan és egy magába döntő mértéket az állam anyagi helyzetéről nem képezi, mint a minőnek 8 oda állítja. Ha jól értettem, az előttem szólt t. képviselő ur nyilatkozatát, ő is azok közé tartozik, a kik azt 14*