Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-272
106 272. országos ülés október 1. 1886. galom: politikai közösség és közgazdasági közös- | ség nem fedi egymást ép ugy, mint az állam politikai configuratiója és közgazdasági eonfiguratiója. A múlt időkben voltak egységes államok, melyekben egész csomó önálló vámterület volt és viszont voltak souverain államok, melyek egymással vámközösségben voltak. Ezen monarchia sohasem volt oly erős, mint a külön vámterület alapján és soha sem volt oly gyönge, mint midőn a közös vámterület alapján állott és egységes birodalmat képezett. (Igás! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ott van Németország. Hiszen politikai szövetségben vagyunk vele és gazdaságilag farkasszemet nézünk egymással. Ez, ismétlem, a dolog természetéből folyik, mert ezek az anyagi érdekek oly expansiv erővel birnak, hogy meg van bennök a törekvés, hogy a politikai kereteket sem respectálják, ha azok mintegy Procrustes-ágyat képeznek, melyben gazdasági fejlődésök megvan bénítva. Épen az anyagi téren, t. ház, van szükség a legteljesebb kölcsönösségre és legnagyobb méltányosságra. És igen jól mondotta Gaal Jenő t. barátom az ő tartalmas és tanulságos beszédében, hogy anyagi érdekek megsértése képes a legszorosabb baráti és testvéri köteléket felbontani. Hát, t. ház, ezek arany szavak, melyek egy nagy politikai tanulságot rejtenek magukban és hogy ezen tanulság meglegyen, méltóztassék nekem megengedni, hogy előadásom befejezéséül egy rövid történeti példával szolgáljak. (Halljuk! Halljuk!) Teszem pedig, t. ház, azért, mert tudtomra az igy még a magyar képviselőházban felhozva nem volt és egyáltalában oly fontos politikai és közgazdasági eonsequentiái vannak, a melyek eddig nem méltattattak kellőképen. Méltóztatnak emlékezni, hogy a 60-as években az amerikai Unió dél- és északi statusai között véres polgárháború dúlt. Ez a polgárháború egész Európa előtt, de mondhatnám az egész világ előtt, a rabszolgák fölszabadításának firmája alatt folyt. Azonban daczára annak,hogy a rabszolgák fölszabadítása volt annak eredménye, a háború indoka egyszerűen a kereskedelmi politika volt. Az amerikai statusok ugyanazon viszonyban vannak egymással, mint a minőben van Austria Magyarországgal szemben. Az északamerikai statusok iparos-országok, a déliek agriculturalisak. Az északiaknak érdekökben állott védvámos politika, a délieknek a szabad kereskedelmi politika. Ennek folytán ezen században Amerika kereskedelmi politikája folyton két irányban váltakozott. Mikor az északiak voltak többségben, védvámos politika követtetett, mikor a déliek voltak többségben, a szabad kereskedelmi irány követtetett. A 60-as évek táján történt, hogy egy rideg agressiv áramlat nyert többséget Lincoln személyében. Ezzel szemben a déliek látták anyagi végpusztulásukat és hogy existentiájukat megmentsék, fegyverhez nyúltak. Ha valahol volt kereskedelmi és vámháború, ez volt az. Ebből nem azt a tanulságot akarom levonni, hogy már most mi a védvámok következtében polgárháborút csináljunk Austriával; én csak azt a tanulságot akarom levonni, hogy a vámpolitika kérdése oly fontosságai bír, hogy egy olyan nagy gyakorlati érzékkel biró állam is, minő Amerika, hogy anyagi sorsát megmentse, képes volt legvégső eszközhöz folyamodni. Én arra nézve tisztában vagyok magammal, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egyéb mint Magyarország gazdasági meghódolása. még pedig nem Austriával szemben, hanem egy túlhatalmas osztálylyal szemben s ennek következtében nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azon szakszerű beszédek után, melyeket ugy a t. előadó ur, mint a t. államtitkár ur elmondtak, nekem egyáltalában nem lehet szándékom a dolognak szakszerű részéhez bővebben szólani. Felszólalásom főczélja általában az, hogy gróf Apponyi határozati javaslatával szemben álláspontomat jelezzem. Mielőtt azonban ezt tenném, pár észrevételt már csak a parlamenti illem kedvéért is kell hogy tegyek az előttem szólott t. képviselő ur előadására. (Halljuk!) Az egyik, a mire megjegyzést tennem kell, ez : ő kifejtette, hogy vége van már annak az időnek, mikor gazdasági téren fennálló ellentétek megbontanák a politikai barátságot és hivatkozott is arra, hogy ime Németországgal közgazdasági háborúnk van és mégis a legjobb politikai szövetség létezik köztünk. Én elismerem, hogy lehet két állam közgazdaságilag egymással ellentétben és azért politikailag együtt tarthatnak ; de oly általánosságban e tételt nem ismerem el és szándékom is volt kifejteni azt, hogy mégis az állandó közgazdasági ellentét a politikai egyetértést is megtudja bontani. Azonban maga a t. képviselő ur, mentett fel ettől, mert alig, hogy felállította e theoriát, mindjárt maga ékesen, logicailag és történelmi példával is bebizonyította, hogy bizony a közgazdasági ellentét még mais megbonthatja a politikai egyetértést. (Derültség és tetszés jobbfélöl.) A t. képviselő ur czélszerűnek tartotta okát keresni annak, hogy én 1878-ban miért nem tudtam létesíteni a külön vámterületet. Hát, t. képviselőház, a külön vámterületnek az én balközépi programmommal semmi köze nincs, mert én az ellenzék padjain ép ugy, mint a mióta minister vagyok, a közös vámterületnek voltam barátja, a mellett szóltam és szavaztam. (Igás! jobbfelöl.) Tehát e kettőnek egymáshoz semmi köze nem volt; s a t. képviselő ur, midőn azt mondja, hogy minden Deákpárti kormány létesíthette volna,
