Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-272
272 országom ülés október 1. 1886. 105 jól szervezett agitatio, egy korteskedés, a mely túlsúlyra vergődött. így van ez Anstriában és ez semmi másból nem származott, mint a védvámos irány elhatalmasodásából. Én már a vámtarifának tárgyalása alkalmával megmondottam azt, hogy nincs jogosultsága a védvámnak az osztrák ipart illetőleg, mert ők arra nem szorultak. Kimutattam, t. ház, azt, hogy már az angol pótconventio idejében versenyképesek voltak, főleg annál a két momentumnál fogva, mely az osztrák ipar előnyét képezi a külföldivel szemben; a magyar piacz exceptionalis helyzete és közelsége és főleg az agio, mely nekik a külföldi iparossal szemben jelentékeny praemiumot ád. Mondhatom, hogy én e nyár folyamán künn voltam Austriában, sokat beszéltem iparosokkal, kik maguk is kénytelenek voltak ezen állításom igazságát elismerni. Tovább megyek, t. ház, merem állítani, hogy nincsen a védvám az osztrák ipar érdekében sem. Mert — és erről már kezdenek meggyőződni — annak a védvámnak nem egyedül az a czélja, hogy oltalmazzon, hanem,hogy agyáros helyzetét mintegy stabilizálja, hogy a gyáros tudja, hogy fix vámtétel védelmében fog részesülni hosszú ideig és e szerint rendezhesse be gyárüzletét. Igen, de nyolcz esztendő óta ez már a harmadik vámtarifa, folyton ugrándozó vámtételeivel, minden következetesség és vámpolitikai gondolat nélkül. Ennek következtében a jóravaló, solid iparos nem tud számítást tenni, az egész ipar elveszti üzleti természetét, szerencsejátékká fajul, specuktio, túlproductio áll elő; létesül az úgynevezett „Scklender-Concurrenz". Ez az egyik, a másik az, hogy nem lehet tagadni, hogy az osztrák iparnak jelentékeny része exportképes és igen szép és nagy exporttal bir. Igen, de t. ház, a védvámok következtében előállítási költségei megdrágulnak és ennek folytán nem képesek versenyezni ugy, mint eddig. Mindezek a tünetek nem maradnak nyomtalanul és ha vannak is olyanok, mint t. barátom az előadó ur, kik az autonóm tarifáknak oly hosszú jövőt jósolnak: vannak mások, kik másként gondolkoznak. Ezek közé tartozik az új osztrák kereskedelmi minister is, ki alig hogy elfoglalta helyét, körrendeletet bocsátott ki, melyben felszólítja a kereskedelmi- és iparkamarákat és kijelenti, hogy el kell követni mindent, hogy a szerződéses vámpolitika létrejöjjön. Lesz-e ennek sikere, vagy nem: azt nem tudom. De egyet igenis tudok: hogy az új osztrák minister e föllépése a t. kormány eddigi vámpolitikájának legszigorúbb elítélését képezi. És ha, t. ház, igy ítél egy osztrák minister, miként Ítéljünk mi e vámpolitikáról, mi, Magyarország ellenzéke ? És itt van azon pont, a hol nézetem szerint, jogosultsága van az ellenzéknek a t. kormány politikája ellen ! a legélesebb, a legkíméletlenebb támadást intézni. | KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. XIII. KÖTET. Mert, ha Magyarország érdekei a vám- és kereskedelmi szerződésnél nem érvényesülhetnek, akkor ennek oka semmi más, mint egy politikai hiba, melyet a t. ministerelnök ur követett el. (Halljuk! Halljuk !) Nekem, t. ház, az a nézetem, hogy az osztrák jogosulatlan praetensiókkal szemben nem lehet ennek az országnak mást tenni és nem lehetett volna mást tenni ezelőtt sem, mint határozottan a külön vámterület alapjára lépni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt, t. ház, 1878-ban a ministerelnök urnem volt képes tenni, nem volt politikai ereje hozzá (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) és annak következtében nem volt, mert előbbeni balközépi állásánál fogva ki volt téve annak az imputatiónak, hogy balközépi programmját realizálja és gazdasági különválás fogja követni a politikait. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Minden Deákpárti kormány állhatott volna az önálló vámterület alapjára, mert elejétől fogva híve lévén a közjogi kiegyezésnek, nem volt kitéve ezen imputatiónak. És igy történt az, hogy a kormányelnök politikai hibájáért meglakolt a nemzet és annak következményeit nyögi Magyarország. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem tartom azt politikai hibának, hogy valaki közjogi elveit feladja, azt sem tartom politikai hibának, hogy valaki hona fide meggyőződését megváltoztatja; de azt tartom, hogy minden politikai eljárásnak és magatartásnak van egy bizonyos consenuentiája, melyet elodázni, elütni nem lehet és ez az, hogy ha valaki egyszer életében önmagával, politikai múltjával ellenmondásba és meghasonlásba jött: akkor képtelen nehéz, kényes természetű problémák megoldására. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Visszatérve a tárgyhoz, nekem az a nézetem, hogy nem lesz békesség, mig azzal a jogosulatlan praetensióval szemben el nem határozzuk magunkat egyszer már a caudiumi járom alá fejünket nem hajtani és határozottan az önálló vámpolitika alapjára nem lépünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, kimondom s e tekintetben talán ellentétben vagyok Mocsáry Lajos t. barátommal, hogy én a külön vámterületet és vámközösséget nem tekintem elvi kérdésnek, hanem tekintem egyszerűen opportunitási kérdésnek, tekintem az anyagi előnyök és hátrányok mérlegelése kérdésének. És mert ilyennek tekintem, határozottan kijelentem, hogy az nem lehet politikai kérdés, hanem egyszerűen és tisztán érdekkérdés. Ennek nincsenek és nem lehetnek politikai consequentiái. Nincsenek, mert a mai időben ezek a közgazdasági kérdések a politikai kérdésekkel oly szoros, elválaszthatlan nexusban nincsenek. Ezen két fo14