Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

104 272. országos ülés oktőfcer 1. 1886. határozott jövedelmet kell biztosítani, azt pedig | olymódon hitték elérhetni, hogy a gabona számára egy bizonyos minimalis árt biztosítottak a vámok folytán, melynek nem szabad alacsonyabbnak lenni. Ily minimalis árként vettek fel qnarterként 72 shillinget és azután ezt ugy akarták a vám legislatiója által biztosítani. Ez volt a fokozatos scala, a mit 1828-ban behoztak, hogy tudniillik ha a búza ára Angliában 72 shillingen fölül volt, a gabona vámmentes volt, ha alább szállt, a mint lejebb és lejebb szállt, emeltetett a vámnak sealája. Ez volt a panacea, t. ház, melylyel ők az angol fölbirtokosok bajain segíteni akartak. Már, t. ház, hogy vámok által fixiroztassék és hatás gyakoroltassák az árakra, azt nem voltak képesek elérni, mert 1832-ben 58,1833-ban 52 és 1842-ben 48 shilling volt a búza ára, egyszóval az agrárvámok a gabonaárak képződésére teljesen hatástalanok maradtak. Ha ez adattal és bizonyítékkal szemben a t. kormány proselytákat akar toborzani vámpolitikája mellett, neki más eszközzel és bizonyítékokkal kellett volna előállani, jelesen azzal, hogy az az összeg, az a nyereség, melyet Magyarország gazdaközönsége az agrárvámok folytán az osztrák fogyasztótól kap, megfelel azon nyereségnek, melyet az osztrák ipar, az ipari vámok következtében a magyar fogyasztó közönségtől nyer. Ezt a számítást, ezt a bizonyítást kellett volna alkalmaznia és akkor talán megadtuk volna magunkat, igy nem! De, t. ház, hogy ha ezen számítással nem állanak elő, szolgáltattak itt nekünk más számadatokat, melyek ennek a vám- éskereskedelmi szerződésnek appretiatiójára a kellő anyagot megadják. Fel van tüntetve itt Magyarországnak forgalma Austriával és itt a kormány indokolása arra az eredményre jutott, hogy Austria behozatalának értéke jóval felülmúlja azon értéket, melyet Magyarország kivitele Austriába tesz. Ez, t. ház, számban kifejezve annyit tesz, hogy Magyarországnak forgalmi deficitje Austriával szemben négy esztendőn keresztül 320 millió forint, 1882-ben 62 millió, 1883-ban 58 millió, 1884-ben 122 millió, 1885-ben 79 millió volt. T. ház! Ez azt teszi, hogy Magyarország képtelen szükségleteit, melyeket Austriától beszerez, árúkban, értékekben, terményekben megfizetni, hanem megfizeti megtakarított feleslegével, vagy tőkevagyonával ugy, hogy egy szóval azt mondhatnám, hogy Magyarország Austriával szemben tributarius viszonyban van. (Ugy van! hal-és szélső lálöldahn.) T. ház ! Ilyen körülmények közt beszélni gazdasági érdekek egyensúlyáról, gazdasági paritásról, igazán a dajka-mesék országába tartozik és én nagyon sajnálom, hogy a magyar törvényhozást | és a magyar közvéleményt oly naivnak méltóztatnak tartani, hogy ezeknek higyjünk. Austriában sokkal jobb véleménynyel vannak felőlünk, nem csinálnak belőle titkot, hogy ez a vámszövetség rájuk milyen előnyös. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek igazolásául egy igen rövid citátumot olvassak fel egy nagyon jelentékeny osztrák államférfiú: Plener képviselőnek beszédéből. (Halljuk! Halljuk!) A vámtarifának tárgyalása alkalmával szóba jött ott a Németországgal való vámunió kérdése. Erre Plener a következőket mondotta : „Ha tekintetbe vesszük, hogy az osztrák ipar mennyire uralja a magyar piaczot, a vámunió nem jelent mást, minthogy ezen kiváltságos helyzetnek vége vettessék. Tudok magamnak képzelni oly coalitiót, a mely a magyar mezőgazdák és a német iparosok közt köttetik. A magyar gazda csali nyerne vele, hogy ha a német piaczot megnyerhetné ; mig a német ipar, a mely túltermelésben szenved, sokat nyerne szintén, ha számára Magyarország piacza megnyittatnék. Az, a ki ennek árát megfizetné, az osztrák iparos lenne. Ezért gondolnunk sem szabad arra, hogy Magyarország kapui ily túlhatalmas versenytárs előtt megnyittassanak." Ezek után, t. ház, hogy ha a kereskedelmi szerződés mérlegét meghúzzuk, be kell látni mindenkinek, hogy ez egy societas leonina. (Ugy van! bálfélől.) A t. államtitkár ur ma ismételte azt, a mit minap már a t. előadó ur is felhozott, hogy a védvámos áramlat nem Austriában kezdődött. Elmondta a kérdésnek historicumát. Én azonban akkép vagyok informálva, hogy a védvámos áramlat a 70-es években kezdődött Austriában, a hol el is követtek mindent arra, hogy a kereskedelmi szerződések felmondassanak. Ezt el is érték. Ekkor kezdődött azon tárgyalás, a melyről beszélt a t. államtitkár ur is, í 877-ben Németországgal, a mely akkor kész lett volna velünk az 1868-iki alapon arifaszerződést kötni. Ez azonban megakadt főleg az osztrák védvámos praetensiók miatt, a melyek alapján a Veredlungsverkehrt akarták megvámoltatni és a gyapjúszövetek vámját kívánták magasabbra emelni. Ekkor Németország kívánta és óhajtotta is, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés egy esztendeig hosszabbittassék meg. Ebben azonban Austria nem nyugodott volt meg. így szakadtak meg a tárgyalások. Nem szenved tehát kétséget, hogy az első lövés Austria részéről történt. T. barátom, az előadó ur azt mondotta, hogy a szerződéses vámpolitika ideje lej árt. Én azt tartom, hogy ezzel az egész dologgal nincs mit dicsekedni, mert ez nem azt teszi, hogy a nemzetgazdasági eszmék fejlődésében magasabb stádiumot értünk el. Ez igen egyszerűen azt teszi, hogy a közvéle| meny apathicus, a kormányok gyengék és van egy