Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-241
90 Afkiadásoknak egy részét Lukács László t. előadótársam már jellemezte a ház előtt; azonban a csoportosítás kedveért azt vagyok bátor felemlíteni,hogy ha tisztán az államvasutak és a kamatbiztosítást élvező vasutak czímén 1884—1885. években kért póthitelek és túlkiadások összegét vesszük,hozzáadván éhez azon összeghez utólagosan bejelentett összeget is, mely a pénzügyi bizottságtárgyalásai alapján annak jelentésében fel van ugyan véve, de arra fedezet kérve nincs, a vasút czímén 12 milliót maghaladó összegre van szükség póthitelként. Hogy miképen keletkezett az, ez részben az üzlet természetéből, de részben, tagadhatatlan, az ellenőrzés, illetőleg a nyilvántartás hiányából és a szervezet hibáiból keletkezett. Oly üzlet, mint a vasúti üzlet, legyen az akár építési stádiumban, akár pedig, ha a kereskedelmi forgalmat veszszük, meglepetéseknek van kitéve és előre kiszámíthatatlan tényezők hatása alatt áll, a mennyiben conjuncturalis üzlet akkor, a mikor építtetik és a mikor a forgalmat közvetíti. Azt hiszem, ha a t. ház tagjai e 12 milliónyi összeget aprójára veszik, a mint meg vagyok győződve, hogy tanulmányaik közben ezt meg is tették, rá fognak jönni arra, hogy itt — nem mondom az utolsó forintig —• de jobbára mind oly kiadások fordultak elő, melyek szükséges volta és hasznossága iránt alig van véleménykülönbség. Kettő azonban a bírálat tárgyát méltán képezheti, tudniillik, hogy mikor kéressenek e póthitelek és mily formában terjesztessenek a ház elé. Többet mondok, nem véletlen és nem váratlan az a jelenség, hogy állami vasutaink és állami garantiát élvező vasutaink körében ily póthitelekkel és túlkiadásokkal találkozunk, sőt, hogy a közlekedésügyi ministerium egész költségvetése némi tekintetben, a mennyiben az építésekkel függ össze és elemi csapásoknak van kitéve, szokott ily kiadásokat, póthiteleket felmutatni, azt közlekedési államháztarsunknak majdnem minden éve bizonyítja, sőt ha az 1884. évet megelőző időket vesszük, azt látjuk, hogy 1880-ban 6,200,000, 1881 -ben 3.200,000 forintnyi túlkiadás mutatkozik a közmunka és közlekedési ministerium rendes költségvetésében, vagy hogy tisztán vasutakhoz tartsuk magunkat, 1882-ben a vasutaknál és gépgyárnál 1.900,000, 1883-ban 2.600,000 forintnyi túlkiadás mutatkozott. Ezek elég jelentékeny összegek, de ezekhez képest még sokkal jelentékenyebb az emiitett összeg, melyet az utóbbi két év mutat fel. Hogy ezen összegek bizonyos anomáliákat tüntetnek fel, ezen nagy összeg már elviselhetetlen és természetes, hogy a kormánynak és a képviselőháznak kötelességévé vált, hogy e tekintetben a szükséges intézkedéseket még ezen üzlettel szemben is, mely annyi véletlennek, előre nem látott körülménynek van kitéve — megtegye, a mennyiben az az emberi előrelátásnak lehetséges. május 14. 188B. Azonban, t. ház, Lukács László t. előadó ur előadta, hogy erre, vonatkozólag a kormány csakugyan megtette az intézkedéseket, legalább meggyőződése szerint megtette azokat. Oly rendszabályokkal szemben, melyek vasúti üzletünknek nyilvántartási, utalványozási és ellenőrzésijapparatusára és complicált szervezetére vonatkoznak, azt hiszem, a parlament soha sem gyakorolhat többet, mint hatásaival szemben az ellenőrzési jogot. Én tehát azt hiszem, hogy hibáztam volna, ha a rendszabályok bírálatába bocsátkoznám, melyeket a vasutak szervezetében a kormány életbeléptetett, de viszont hibáznám és nézetem szerint helytelenül cselekedném, ha azt mondanám, hogy a mi most megtörtént, az egészen helyes és biztosítékot nyújt a háznak az iránt, hogy többé hasonló eset nem fordul elő. De azt hiszem, hogy oly kormányi rendszabályokkal szemben, melyek nem is szorosan véve a kormányzat, hanem az administratió és üzletre vonatkoznak, nekünk bizonyos semlegességgel kell viseltetnünk. (Ellenmondás bálfélöl.) Be kell várnunk a kormány felelőssége mellett az eredményeket. Ha a kormány a maga felelősségénél fogva szükségesnek és czélszerűnek látta, hogy a rendszert, mely ilyen anomáliákra vezetett, megváltoztassa, meg kell várnunk tőle, hogy az új rendszert nemcsak ugy lépteti életbe, de ugy is kezeli, hogy anomáliák elő ne forduljanak. (Mozgás a baloldalon.) Bizonyos fentartással kell élnünk, mert azt hiszem, ha eredményeket nem látunk, okvetlenül félrevezettethetünk, ha bármilyen combinatióba bocsátkozunk. Azonban t. ház, midőn ezzel a fentartással élek és a vasúti téren előfordult túlkiadásokra vonatkozólag evvel a fentartással vagyok bátor bezárni igénytelen észrevételemet, kénytelen vágjak felemlíteni azt, hogy a szoros értelemben vett ministeri tárczák keretében is eddig nem tapasztalt mértékben túlkiadások fordultak elő. A tárczák keretében előfordult túlkiadásokat, a mennyiben fedezet kéretik, 6.712,000 forintra teszi a ministerium. Azonb egészen a részletekbe bocsátkozunk bele, a menynyiben részben vannak oly összegek, melyekre fedezet nem kéretik s részben oly összegek, melyek később lőnek bejelentve s a bizottságáltál is tisztán csak a t. háznak egyszerű tudomására hozva, akkor a tárczák keretében előfordult túlkiadások az 1885. évben 7 és V* millióra, az 1884. évben pedig a zárszámadás szerint 3.400,000 frtra rúgnak. Ezek tehát igen nagy mértékű túllépések az előirányzat rovására és egyik évről másikra nagy mérvű emelkedések, melyek természetesen a zárszámadást igen kedvezőtlenül fogják alakítani. Bátor vagyok felemlíteni a fejlődésnek észlelése szempontjából azt, hogy miután én a részletekkel és egyes tételekkel azért nem 241. országos filé