Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

241. országos ülés május 14. 1886. c5'*7 bizottságának jogkörébe nem vágott, sem pedig a felmentési jognak, a mely egyedül és kizárólag a törvényhozást illeti meg, praejudicalni nem akart. Ebből magyarázható meg, t. ház, hogy a pénzügyi bizottság nem bocsátkozott azon 878,400 forintnyi további túlkiadás tárgyalásába sem, a melyet a t. minister ur a tárgyalás folyamán jelen­tett be a pénzügyi bizottságnak. Miután ugyanis a 299. számú törvényjavaslat benyújtásakor az államvasuti építkezésekre nézve folyamatba tett leszámolás befejezve még nem volt, annak folya­mán egy további 878,400 forintnyi túlkiadás eonstatáltatott, a melyet a t. minister ur, miután legnagyobbrészt ugyanazon tárgyakra vonat­kozik, a melyek ezen törvényjavaslat indokolásá­ban felsoroltatnak, szükségesnek tartott szintén a pénzügyi bizottság tudomására juttatni. Minthogy azonban ezen 878,400 forintnyi utólag constatált túlkiadásra nézve a t. minister ur póthitelt igénybe venni nem szándékozik: azért ezen tisztán túl­kiadásra vonatkozó utólagos bejelentés nem is tartozott a pénzügyi bizottság működési körébe, azaz a bizottság tárgyalásának alapját nem képez­hette, a miért is azt a pénzügyi bizottság a t. ház­nak egyszerűen tudomására hozza. A kérdés tehát, a mely ezen törvényjavaslat szerint eldöntendő volt: a 4.075,000 forintnyi póthitel engedélyezése és miként a t. ház tudni méltóztatik, a pénzügyi bizottság ezen póthitel megadását hozza javaslatba. Azon szempontok, a melyek a bizottságot ezen elhatározásra vezették, legnagyobb részben önként következnek az általam előadottakból. El­fogadta ugyanis a pénzügyi bizottság a törvény­javaslatot először azért, mert meggyőződött arról, — a mit különben szerencsém volt már jelezni — hogy a kért póthitel egy igen jelentékeny része nem új hitelt képez, hanem csak megújítását képezi oly hitelrészleteknek, a melyek a törvény­hozás által már egyszer megszavaztattak, a melyeknek szükségét és helyességét tehát a törvényhozás már azon időben elismerte. Meg­szavazta másodszor azért, mert ott, hol valóságos túllépéssel találkozott is, a bizottság — habár saját álláspontjából, az állam pénzügyi kibonta­kozásának és rendezésének szempontjából őszintén sajnálnia kellett ezen eltéréseket, ezen túlkiadáso­kat — mindazonáltal nem zárkózhatott el azon tény elől, hogy az említett túllépések kétségkívül a közforgalom, a közgazdaság és az államvasuti intézmény érdekében történtek. De elfogadta a bizottság a javaslatot azért is, mert meggyőződött arról, hogy a történt túl­kiadások következtében az állampénztári készle­tek csökkenést szenvedtek, ezen készletek ki­egészítését pedig az állami adininistratiónak rendes és akadálytalan menete érdekében a bizottság minden körülmények közt feltétlenül KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XII KÖTET. j szükségesnek tartotta. És elfogadta végre a bizottság a törvényjavaslatot, mert a történt hivatalos előterjesztésekből azon meggyőződést merítette, hogy mihely a kormány a létező bajok­nak ismeretére jutott, azonnal megtette a szüksé­ges intézkedéseket egyrészről az iránt, hogy a túlkiadások és azoknak forrásai, a mennyiben ez az állami administratio megbénítása nélkül lehet­séges, elzárassanak és megtette másrészről az intéz­kedéseket oly irányban is, hogy az állami vasutak igazgatásánál, a nélkül, hogy kizárólag a pénzügyi szempont emelkednék túlsúlyra, a mit maga a pénzügyi bizottság sem tartott volna helyesnek, mindazonáltal, hogy az államkincstárnak semmi körülmények közt figyelmen kivül nem hagyható érdekei a közgazdasági érdekkel egjütt karöltve és összhangzatosan juttassanak érvényre. Ezek voltak azon szempontok, a melyekből a bizottság a törvényjavaslatot elfogadta és ezek­nél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a törvény­javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hegedüs Sándor előadó : T. ház! A tör­vényjavaslatban, melyet a pénzügyi bizottság nevében nekem van szerencsém a t. háznak elfoga­dásra ajánlani, a pénzügyminister ur 19.943,000 forintig kér fedezetet, részben azon póthitelnek fedezésére, a melyet Lukács László előadó ur az imént a t. háznak bemutatott, részben pedig azon túlkiadások fedezésére, melyeket az 1884. évi zárszámadás és az 1885. év felmutattak. A helyett, hogy a t. házat a számok részletes előadásával untatnám és a helyett, hogy a zár­számadási bizottság feladatába és ennek alapján a t. háznak később fentartott határozatába illeték­telenül belevágni kívánnék, három kérdést vagyok bátor a t. ház előtt felvetni és arra egész röviden és tárgyilagosan megfelelni; mert azt hiszem, hogy e három kérdés jellemzi nemcsak a törvény­javaslatot, melyet a t. háznak a pénzügyi bizott­ság nevében van szerencsém ajánlani, de jellemzi az összes javaslatokat, a melyek azzal összefügg­nek, sőt jellemzi azt a helyzetet, a melyben állam­háztartásunk és pénzügyeinka javaslatokkal kap­csolatban vannak. Az első kérdés, igénytelen nézetem szerint, az, hogy milyen természetűek azon kiadások, melyek póthitel és túlkiadások alakjában jelent­keznek, hogyan keletkeztek azok; a másik kérdés, hogy azoknak befolyása és behatása alatt milyen helyzet keletkezett pénzügyeinkben és a harmadik kérdés az, hogy miféle intézkedések szükségesek, hogy ily rendetlenségek, túlkiadások és póthitelek legalább ily nagy mértékben többé elő ne fordul­janak. [Mozgás a baloldalon.) Azt hiszem, ha e három kérdést egész tárgyilagosan bonczoljuk, a meg­oldást, a mennyiben legalább erőnkben és módunk­| ban van, meg is fogjuk találni. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom