Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-240
78 240. országos ülés május 12. 1886, rendszernél fogva nálunk lehetetlen előléptetést eszközölni. A második, a mire bátor vagyok válaszolni: a minister urnak velem szemben mondott nyilatkozata, melyben azt állította, hogy a közös hadseregből a honvédséghez áthelyezett tisztek kivétel nélkül oly jeles erők, kik a honvédségnek csak hasznára fognak válni, meghiszem, hogy ha kitűnő katonák jönnek át a honvédséghez a közös hadseregből, ez elég alkalmas arra, hogy a t. ház félrevezettessék a voltaképi szándék iránt, ha azonban meggondoljuk, hogy mi a tettleges állományban kellő számban rendelkezünk fő- és csapattisztekkel : nem értem, miért hozzuk át a közös hadseregből azokat a kitűnő erőket, melyek miután nekünk a honvédségnél semmi olyan intézetünk nincs, a hol hasznukat vehetnők, ugyanazon szolgálatot teszik, a melyet hazafias nevelésű tisztjeink igen tisztességesen betöltenek. De ha megengedem is azt, hogy a közös hadsereg és a honvédség között bizonyos reciprocitás kell hogy létezzék, méltóztassék a honvédelmi minister ur magas befolyásával, melylyel a közös hadseregnél és különösen a közös hadügyministernél bír, kieszközölni, hogy a honvédtisztek, a menynyiben a szolgálat viszonyai megengedik, a honvédségtől a közös hadsereghez is áthelyezhetők legyenek. Igen számos honvédtiszt van, ki a német nyelvet kellően birja, kik tehát ekkép a közös hadsereg szellemének javítására hathatnának ; a mint tehát a közös hadseregbe való áthelyezéssel ugy a magyar honvédség szelleme terjedne, ugy a közös hadseregnek tagadhatatlanul nem magyar szelleme hatalmas eszköz által gyengittetnék és ekként a honvéd tisztikarnál az előléptetésekre nézve fennálló napról-napra roszabb viszony változást szenvedne. Ezek volnának azok, t. ház, melyeket a honvéd tisztikar helyzetére vonatkozólag felhozni s egyúttal a t. minister urnak velem szemben minap mondott beszédére válaszolni kötelességemnek tartottam és most a 10. §-ra vagyok bátor egy módosítást ajánlani. A szakasz első kikezdésében az áll: „ A népfölkelésrre kötelezettek nyilvántartása, valamint osztályainak harczászati egyeségekbe való beosztása is a honvédparancsnokságok által eszközöltetik." T. ház! A harczászati egységek beosztása annál kevésbé eszközölhető a honvédzászlóalj-parancsnokságok által, mivel a csapatok harczászati alkalmazása nem foga honvédzászlóalj-parancsnokságok és honvédségi nyilvántartó hatóságok jogkörébe tartozni, hanem azon illető csapatparancsnokok jogkörébe, kik a népfölkelést osztagokba, századokba, vagy zászlóaljakba fogják beosztani. De nem helyes kifejezés ez azért sem, mert a harczászati egység alatt önálló hadosztály értetik, a mely önállóan föllépni képes; miután pedig nem hiszem, hogy a népfölkelésből oly külön osztályok nem alakittatnak, melyek tacticai feladatokkal megbízhatók lennének, éne kifejezést „harczászati egységekbe" nem tartom correctnek és ajánlom helyette e kifejezést: „szervezeti egységekbe". A t. minister ur, mint rendesen tenni szokta, ideges mosolylyal és mozdulattal akarja elütni a dolgot, én azonban ezt magamra nézve sem megfélemlítésnek, sem meggyőző erővel bírónak nem tartom, mert az a visszony, mely közöttem és a hadügyminister között a harcztéren fennáll, semmifélekép sem való e háznak szintere elé. így a t. minister ur a minapában szives volt nyilatkozni arról, hogy én a honvédség szabadságolt állományában tiszti rangot viselek. Azt hiszem, hogy ennek felemlítése oly felesleges dolog, mint aminő felesleges volna nyilatkoznom arról, hogy a t. minister ure házban mandátummal nem bir és mégis nem tudom micsoda jogokat akar itt gyakorolni. (Mozgás.) Elnök: Meg kell jegyeznem a t. képviselő urnak, hogy a mint az országban mindenki tudja, egyetlen képviselőre nézve sem lehet befolyással, midőn itt mint képviselő beszél, azon állás, melyet máskülönben elfoglal. (Helyeslés.) De viszont azt is tudja az egész ország, hogy a 48-iki törvények értelmében a ministernek ebben a házban szava van, sőt bizonyos esetekben köteles is nyilatkozni. (Élénk helyeslés.) Szemnecz Emil: Köszönöm az elnöki figyelmeztetést; de méltóztassék a t. elnök ur erre a honvédelmi minister ur figyelmét felhívni, mivel ő volt velem szemben az, a ki befolyását gyakokorolni akarta. (Helyeslés a bal- és szélső bal egyes padjain.) Mig ezen a helyen leszek, mig a honvéd tisztikar érdekében alkalmat találok arra, hogy felszólalhassak, mindenkor meg fogom azt tenni. Mert ámbár megjegyezhetném a t. minister urnak azt, hogy a morvavölgyi hadgyakorlatok alkalmával, midőn ő egyik hadosztály-parancsnok volt, én mint honvéd a határt átléptem; nem akarom ezúttal felhozni azt, mert e szakaszhoz nem tartozik. Tényleg igenis megtörtént a bosniai occupáció alatt, hogy egyes honvédcsapatok vonatfedezetre a határon átrendeltettek, megtörtént a brucki és morvavölgyi gyakorlat alkalmával, a midőn igaz, hogy csak gyakorlat alkalmával, de a honvédség az ország határain kivül alkalmaztatott. Nem akarom e világos törvénysértéseket napirendre dobni, de igenis akarom azt, hogy a honvédség élén álló minister legyen szives a honvédség érdekében tett felszólalásunkat nem megmosolyogni, hanem vagy azt mondani, hogy a dolog másképen áll, igy van, vagy azt mondani, | hogy iparkodni fog a hiányokon segíteni.
