Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-240

240. országos ülés május 12 1886 79 Ezeknek elmondása után bátor vagyok módosítványomat beterjeszteni. Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Törs Kálmán jegyző (olvassa). Thaly Kálmán: Én ezen szakasz egyik intézkedésére nézve óhajtok a t. minister úrhoz egy kérdést intézni. Azonban nem tehetem, hogy előttem szólott t. képviselőtársamnak egynémely állítására mégis ne reflectáljak, tudniillik azon óhajtására, illetőleg propositiójára, hogy a honvédtisztek is áthelyezhetők legyenek a közös hadseregbe, hogy akkor gyorsabban elöléptettetnek stb. Engedelmet kérek, én a honvédséget oly hazafias nemzeti intézménynek tartom, a melynek hordereje és súlya épen nemzeti missiójában fekszik és abban, hogy az alkotmánynak fegyveres őre és nem az a főtekintet, hogy a tisztek gyorsan vagy nem gyorsan lépjenek elő. Elismerem, hogy az illetőkre nézve ez igen fontos, de magának az intézménynek megítélésénél nagyon másodrendű súlylyal bir, még pedig épen akkor, midőn ezen intézmény szellemének fentartásáról s esetleg javításáról van szó. Én azt hiszem, hogy a honvéd tisztikar szellemének, a mely pedig, hogy eddigelé, legalább nagyon csekély kivételekkel, mindenkor kitűnő volt, elis merem, ez az eljárás nem használni, hanem inkább ártani fogna. Én, a ki ezen nemzeti intézmény hazafias szellemét fentartani kívánom, épen nem üdvözölném örömmel ezen intézkedést. Tudok ugyan rá példát, megtörtént, hogy a közös hadseregből a honvédséghez áthelyezett magas rangú törzstiszt — egy esetet positive tudok — visszament a közös hadsereghez. Ez azonban elején történt és az illető azért ment vissza, mert a honvédségi intézmény szellemével s az alkotmányossággal megbarátkozni nem bírt. No ha az ilyen visszament, az szerencse a honvédségre, noha csak egy példa volt reá, az is kezdetben. Hogy most vissza ne mehessenek, az helyes; részemről a mellett vagyok, hogy maradjanak meg, hogy ne történjék az a csere-bere és a honvédtiszt maradjon honvédtiszt. (Helyeslés [a szélső balon.) A mi ugyancsak a sképviselő urnak a harczászati egységre vonatkozó értelmezését illeti, azt gondolom, hogy ha szükségét látja a minister ur, a mennyiben módosítvány adatott be, arra majd megfelel. De én a harczászati egység kifejezését nem ugy tanultam, a mint magyarázni méltóztatott, pedig én is csak olvastam hadtudományi munkát a régibb kortól kezdve a fejlődöttebb mai korig; de ugy tanultam, hogy a harczászati egység alatt a hadosztályok, sőt a dandárok is értetnek, de magában véve értetnek alatta a harczászat alapegységei, azon csapatok, melyek magukban működve képeznek egy egységet és melyek azután együtt egy nagyobb egységet alkothatnak.Ismétlem, a harczászati egység,melyre czélozni méltóztatott, a hadosztályokra és dandárokra értetik, a mennyiben külön fegyvernemekből állanak. Én tehát a „harczászati egység" kifejezést, a mennyiben az itt zászlóaljra és escadronra vonatkozik, helyesnek tartom" s felfogásom szerint módosítására szükség nincs. (Helyeslés a baloldalon.) A pótcsapat-parancsnokoknak, igaz, igen sok dolguk van, ezt helyesen jegyezte meg a képviselő ur, de azt gondolom, hogy a honvédségi pótcsapatparancsnokoknak munka által túlterheltetése és teendőik szaporodása esetén a ministernek könnyű lesz segíteni a bajon, az által, hogy mikor a szükség kívánja, a pótcsapat-parancsnokságok személyzetéhez altiszteket fog bevezényelni, kik az irodai munkák végzésére képesek és pótdíjat élveznek. Azon költségek, melyek az evidentiában tartásra előirányoztatnak, ily ezélokra szolgálnak s azt hiszem, tetemes költségre ugy sem lesz szükség. Azonban egyéb is van itt, a mire a t. ház és a minister ur figyelmét felkérem. (Halljuk!) A második bekezdésben ugyanis az mondatik, hogy a nyilvántartást a közigazgatási hatóságok is kötelesek vezetni. Ez a második felére tartozik a kérdésnek. Nagyobb városokban, a fővárosban, a hol egész katonai osztály létezik, megy a dolog, ámbár itt is megterheltetéssel jár. Azonban a szolgabírói hivatalokat illetőleg már nevezetes új megterheltetést képez. A szolgabírói hivatalok tudomásunk szerint különben is nagyon meg vannak terhelve a különféle teendők által, a minden oldalról, kivált a statistikai hivatal által követelt tömérdek kimutatásokkal, vásári s több eféle adatok beszólgáltatásával. Épen a szolgabirótól kívánják ezeket, kinek alig van kötege, hogy as adatokat beszerezhesse, melyek bizonyos határidőkhöz kötvék. A szolgabíró táblás kimutatásokkal újabb időben végtelenül el van halmozva administrationális teendőin kivül. Most hozzá jön még ez az újabb teendő, melyet szintén a polgári hatóságok kötelesek végezni, tudniillik a népfölkelésnek nyilvántartása. Énugy gondolom, hogy tekintve n szolgabiróságoknak az ország legtöbb részében túlhalmozottságára, miután nem ismerjük a minister ur intentióját,nem fog ártani, ha a kedélyek megnyugtatására nyilatkozik, hogy miképen méltóztatik érteni a gyakorlatban a közigazgatási hatóságok teendőit a népfölkelés nyilvántartása körül. Mert az tetemes munkát fog igényelni, a mennyiben lelkészekkel az anyakönyv-vezetési és családi értesítők kiállítása iránti correspondentiák magukban véve is sok dolgot adnak és természetes dolog, hogy ehhez még több eljárás is fog járulni. Ugy veszem ki, noha tájékozva nem vagyok, hogy meglehetős teendők lesznek azok, melyekkel a szolgabirói hivatalok, ha nem is mind-