Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

68 238. országos ülés május II. 1886. tehetik azon esküt, melyet a honvédek tesznek le. Módosítványom továbbá azt czélozza, hogy a népfölkelés, a behívás napjától a feloszlatás napjáig, az országgyűlés által alkotandó katonai büntető törvények ésja hadi fegyelem szabályai alatt áll. Ez a kérdés ma is bőven megvitattatott itt és nem akadt védelmezője a házban a közös hadseregnél még ma is fennálló elavult katonai rendszernek, sőt Körösi Sándor t. képviselőtársamban támadója akadt a másik oldalon és maga is elismerte, hogy azon katonai büntetőtörvény elavult. Midőn tehát magam és elvbarátaim nevében beiktattam módosítványomba azt, hogy „az országgyűlés által alkotandó katonai büntető törvények" nem czéloztam egyebet, mint megóvni az alkotmányos elvet és a t. kormányra nyomást akartam gyakorolni, hogy egész alkotmányos súlyát vesse latba, ha kell, hogy elvégre már a katonai büntető törvények a kor színvonalán álló módon dolgoztassanak át és a képviselőház elé terjesztessenek, hogy az azokra nézve alkotmányos jogát gyakorolhassa. Beöthy Ákos t. képviselőtársam szintén egy hasonló módosítványt nyújtott be. Elfogadnám az ő javaslatát és érdemileg nincs is ellene kifogásom; mert minél inkább óhajtom azon javaslat előterjesztését, annál jobb, ha az még ezen ülésszakban terjesztetik elő. Előkészületre különben is volt idő elég 18 —20 év óta. Azonban azon alapelvnél fogva, melyet mint a függetlenségi párt tagja vallok, azért nem fogadhatom el az ő határozati javaslatát, mert abban a honvédelmi minister utasittatik, hogy a közös hadügyministerrel egyetérve dolgozza ki a törvényjavaslatot. A közös hadügyminister ezen parlamentnek nem felelős, következőleg nem vagyunk jogosítva őt utasítani, hanem egyedül csak a honvédelmi ministert. Ennélfogva tehát nem járulhatok hozzá teljes mértékben a határozati javaslathoz, hanem bátorkodom a saját módosítványomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Törs Kálmán jegyző {olvassa a móäosítványt): „A népfelkeléshez szolgálat tételre beidézett egyének csapataik számát jelző igazolványokkal látandók el, a honvédségi esküt teszik le s a behívás napjától fogva a felosztatás napjáig az országgyűlés által alkotandó katonai büntetőtörvények és a hadi fegyelem szabályai alatt állanak. A második bekezdés marad/' Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk!) Másutt lévén elfoglalva, nem vehettem részt ezen törvényjavaslat tárgyalásában elejétől fogva s épen azért nem is volt szándékom abban töredékesen részt venni. Midőn most ezen szándékomtól eltérek, teszem azt azért, mert Beöthy Ákos t. képviselő ur határozati javaslatában a kormányt, tehát az egész kormányt kívánja utasíttatni s erre nézve nyilatkozni magamat hivatottnak érzem. (Halljuh!) Ragaszkodni akarván valójában a házszabályok és a czélszerű vita szabályaihoz, nem is fogok szólni semmi olyanokról, a melyekre nézve pedig megjegyzést tenni bőségesen lehetne. Az előttem szólott képviselő urnak abban tökéletesen igaza van, hogy a mostani katonai büntetőtörvénykönyvet és eljárást senki sem védte e házban, senki jónak és megfelelőnek nem tartotta. Ez iránt a kormány részéről is ismételten történtek nyilatkozatok. Es történt az is, hogy a kormány kimondta, hogy a maga részéről is igyekezik ez irányban fenforogható nehézségeket legyőzve, a javaslatot mentől előbb a ház elé terjeszteni. A t. képviselő urak hivatkoznak a 20 évi időre. Igaz, ezen idő elején egyszer lett már beterjesztve egy ilyféle törvényjavaslat, nem ezen kormány által; be lett terjesztve oly férfiak által, a kik bizonyosan igyekeztek a nehézségeket legyőzni és mégis oly alakban történt, mert siettek beterjeszteni, hogy — a mint emlékezhetnek a régibb képviselők — a ház tagjai pártkülönbség nélkül felkérték a kormányt a javaslat visszavételére. Ezt csak illusztrálására hozom föl annak, hogy nem mi okozunk nehézségeket, de hogy azok oly mértékben léteznek, hogy legyőzésük a könnyű dolgokhoz nem tartozik. Beöthy Ákos képviselő ur azon argumentummal is igyekezett elfogadtatni határozati javaslatát, hogy ime a bécsi Reichsrathban épen ilyen tartalmú elfogadtatott. Ezt én, t. képviselőház, sem pro, sem contra argumentumul el nem fogadhatom. (Helyeslés jobboldalon.) És meg kívánom jegyezni s ezt talán a t. képviselő ur is tudja, hogy egészen más horderő tulajdoníttatik a fennálló gyakorlat szerint ott egy ily határozati javaslatnak, mint itt. Mert én nem is emlékszem, hogy egy ott keletkezett határozat meg nem tartásáért a kormányt valaha felelősségre vonták vagy megtámadták volna; nálunk ellenben az a szokás, hogy ha egyszer a kormány egy határozati javaslat alkotásához hozzájárult, nem ugyan törvényes, de erkölcsi kötelezettséget vállal iránta. Ép azért sokkal jobban meg kell gondolnia, hogy minő határozati javaslatok azok, a melyekhez hozzájárul. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik, a mire a képviselő ur hivatkozott, az, hogy a múlt delegatióban a hadügyminister megbízottja kijelentette, hogy a javaslat régen készen van. A hadügyminister megbízottja igazat mondott. A javaslat régen kész volt. Csak egy baj volt és evvel vádolom önmagunkat, a magyar kormányt. Mert épen a miatt, hogy három vagy négy pontban — nem többen — azt találjuk, hogy nem eléggé alkalmazkodik a rendes büntető eljáráshoz, mi folytatjuk ez akadályok elenyésztetésére a tárgyalást, de jelen alakjában beterjeszteni nem akarjuk. így állanak a dolgok. Ennélfogva csak azt ismételhetem, hogy mi a magunk részéről minden lehetőt meg fogunk tenni, hogy egy megfelelő ilyen törvényjavaslat