Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

219. országos ül beterjesztessék. De tekintettel egyfelől a nehézségekre, másfelől arra, hogy egyáltalában irányelveket is előre meghatározó határozati javaslatok elfogadását soha sem tartottam, ma sem tartom lehetőnek, én, midőn ismételve ígérem, hogy a mennyire emberileg lehető, azon idő alatt is, a mely alatt a képviselő ur akarja, ha lehet hamarabb is be fogjuk terjeszteni a határozati javaslatot, a melylyel oly kötelezettséget vállalunk, melynek megtarthatásáért még sem felelhetnék, el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: T. képviselőház! (Halljuk!) Az előttem szólott ministerelnök ur nyilatkozatára csak azon megjegyzésem van, hogy ezelőtt 16 évvel a magyar képviselőház már hozott e tekintetben határozatot, sőt maga az igen t. ministerelnök ur 1881. márcziusban, midőn itt a Bartha Miklóson elkövetett katonai merénylet egy kérvény alapján tárgyaltatott, azon határozott nyilatkozatot tette, hogy a mostani katonai büntetőtörvénykönyv minél hamarabb meg fog szüntettetni és új katonai törvénykönyv iránti javaslat fog benyujtatni. Ennek pedig, t. ház, 5 esztendeje múlt. Pedig nem lehet az ország ifjúságát tovább is azon rideg, igazságtalan törvények uralma alatt hagyni (Ugy van! a szélső baloldalon) és azért szükséges, hogy a kormány a maga tekintélyét — ha csak két-három pontban van eltérés a katonai kormánynyal szemben, mely ily jogi kérdésekben nem lehet auctoritás és nem is az — érvényesítse és befolyásával oda hasson, hogy ennek az állapotnak minél hamarabb véget vessen, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert azon sok visszaélésre, melyek a vidéken a katona urak által megtorlatlanul végrehajtatnak, midőn békés polgárok összekaszaboltatnak s a melyekért az illetőket semmi büntetés nem éri, sőt ha más út nincs, kegyelmi úton is elengedtetik a büntetés, mint az Bartha Miklós ügyében, vagy az öreg Hechtlnek Győrben történt összekaszaboltatása után történt: kell, hogy a polgárok önérzete fellázadjon és azon kormánytól, mely a polgároknak felelős, ezen irányban határozott lépések megtételét követelje. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az embernek valóságosan arczába kergeti a vért oly katonai büntető törvénykönyv létezése, mely a katonaság gonosztevőit, ha kötél általi halálra ítéltetnek el, az egyenruhából kivetkőzteti és polgári ruhát ad rá és csak mint polgár embert akasztatja fel, mintha ily megbecstelenítő büntetést csak polgáron lehetne végrehajtani, mintha a hadsereg becsületét sértené, ha köztük gonosztevők fordulnak elő, noha ilyenek találkoznak bármely osztály vagy kaszt körében ? Én, t. ház, lelkem egész erejéből kívánom, hogy új katonai büntető törvénykönyv hozassék be, a mely emberséges legyen és nem fogadhatom el azt az argumentumot, hogy a fegyelmet §s május II. 1886. gn nem lazítja az igazságtalanság fentartása; sőt azt gondolom,.hogy a fegyelmet elő fogja mozdítni, hogy ha az igaz kiderítésére út és mód nyujtatik, a mit az emberi civilisatió más országokban megtalált; (Tetszés a bal- és szélső baloldalon) mert a mi fejünkre száll, t. ház, az a vér mind, a mely a kaszárnyákban öngyilkosság czímén kiontatik (Mozgás balfelöl) és a minek egyéb okát nem tudják adni, mint azt, hogy „ismeretlen okból öngyilkosságot követett el", pedig igen gyakran — nem mondom mindig — az öngyilkosság oka az, hogy a katonai elöljárók alattvalóikat addig üldözik és boszantják, míg kénytelenek a halálba menekülni azon igazságtalan, barbár eljárás elől, melynek ki vannak téve. Ha ez ama számos eseteknél, melyekről a hírlapok szólnak, nem bizonyítható is be, de ha csak egy-két ily eset is fordulna elö': ez is elég volna, hogy a törvényhozás az új katonai büntető törvénykönyv behozatalát megkövetelje. (Helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, ezt sürgősnek találom, különösen azért, mert épen most az összes fegyverfogható ifjúság a hadi törvények alá fognak kerülni. Nem kívánom, hogy a fegyelem laza legyen; de azért kívánom, hogy meg legyen a mód nyújtva, hogy még az elöljárókkal szemben is megvédelmeztessék az alantasnak igazsága és ne történhessék meg az az eset, hogy a ki panaszolni jő, azt dugják elővizsgálati fogságba, nem pedig a vádlottat, hogy a tanukkal össze ne beszélhessen. En azt az igazságszolgáltatást, a minő ma a hadsereg keretében van, nemcsak anachronismusnak, hanem az emberiség és a civilisatióra nézve botránynak tartom és egyik okául tekintem annak, hogy magyar ember irtózik a közös hadsereg kötelékébe belépni és ezt tekintem egyik okául annak, hogy az a hadsereg, mely mint nemzeti haderő kell, hogy tiszteletnek és népszerűségnek örvendjen, nem tudja elérni a népszerűségnek és tiszteletnek azon fokát, a melyet kivívnia kellene. f Pártolom Beöthy Ákos t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső balon.) B. Andreánszky Gábor: T. ház! Mindenek előtt a t. ministerelnök urnak egyik mondására vagyok bátor reflectálni. A t. ministerelnök ur ugyanis azt mondta, hogy nem lehet a mi törvényhozásunkra nézve irányadó az, hogy a bécsi Eeichsrath mit határoz és milyen határozati javaslatot fogad el. így kellene a dolognak lenni, elég sajnos, hogy nincs igy. Épen gróf Andrássy Manó t. képviselő ur ezen törvényjavaslat tárgyalásánál, mint főindokot azt hozta fel, hogy fogadjuk el e törvényjavaslatot, hiszen az osztrákok is elfogadták és én meg vagyok győződve, hogy mindazon indokok közül, a melyek a túloldalról a javaslat mellett felhozattak, ez volt a legőszintébb. Egyébként még egynehány észrevételem