Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-264

468 364. országos fills jnnius 25. 1S8I. ügyvédet fegyelmi utón az ügyvédség gyakorlatá­tól felfüggesztett azon ok miatt, mert azon ügyvéd párviadal vétségéért vád alá helyeztetett?" E kérdésre válaszolok a következőkben: (Halljuk!) A királyi Curia elnökségétől beérkezett hivatalos iratokból tudomást szereztem arról, hogy a királyi Curia kisebb fegyelmi tanácsa megváltoz­tatva a székesfehérvári ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozatát, egy coneret esetben egy ügyvéd ellen az ügyvédségtől való felfüggesztést azért mondotta ki, mivel párviadal vétsége miatt büntető biró által jogérvényesen vád alá helyez­tetett. A tény tehát, melyre a kérdés alapíttatott, teljesen megfelel a valóságnak. A nfásodik kérdés a következő: „Szándékozik e az igazságügyminister ur a megfelelő intézkedéseket megtenni az iránt, hogy az ügyvéd a büntető bíróság által vád alá helyezés fi lapján csak akkor legyen az ügyvédség gyakor­latától fegyelmi utón felfüggesztendő: ha a vád alá helyezés oly bűntettre vagy vétségre vonat­kozik, a mely bűntettre vagy vétségre a büntető­törvénykönyv a hivatalvesztést, illetőleg az ügy­védségnek elvesztését mellékbüntetésül állapítja meg <lu A királyi Curia határozatát az 1874. ügyvédi rendtartás 105. szakaszára alapítván, melynek szó szerinti tartalma ez: „A fegyelmi bíróság az ügy­védet az ügyvédség gyakorlatától felfüggeszti, ha ellene a büntető bíróság vád alá helyezési határo­zatot hozott." Kétségtelen az, hogy a mennyiben intézkedés szüksége fennforog, annak ismét tör­vényhozási utón kell történni. Én, t. ház, egész nyíltan elismerem, miszerint az ügyvédi rendtartás ezen intézkedését oly súlyos­nak és tálszigorúnak találom az ügyvédi karra, melyet az igazsággal összeegyeztethetőnek azért nem tartok, mivel a vádhatározatból oly jogi hátrányok származnak, melyek igen sok esetben magával a vétkességet megállapító Ítélettel nincse­nek kapcsolatban. (Helyeslés.) Ennélfogva figyelve arra is, hogy a királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi törvénynek hasonló, sőt talán némi tekintetben még szigorúbb intézke­dését, a királyi közjegyzőkről folyó évben hozott törvény 47. szakaszában akkép módosította a tör­vényhozás, miszerint a királyi közjegyző felfüg­gesztése csak akkor következhetik be, ha bűntett vagy nyereségvágyból van vád alá helyezve: azt hiszem, hogy hasonló intézkedésnek az ügyvédi karra is kiterjesztése nagyon indokoltnak tűnhetik fel. (Helyeslés.) Egészen koraolyan kívánok az ügyvédi rend­tartás reformjával foglalkozni (Elénk helyeslés) és lehetőleg a jövő ülésszakban akként terjeszteni az erre vonatkozó javaslatot be, hogy az még tárgyal­ható legyen. (Helyeslés) A mennyiben azonban oly akadályok merülnének fel, a melyek a tárgyalást és ennélfogva a törvény megalkotását lehetetlenné tennék, kijelentem most is már készségemet azon irányban, hogy legalább a felolvasott. 105. §. in­tézkedésének novella utján való megváltoztatására törvényjavaslatot fogok beterjeszteni. (Helyeslés.) Kérem méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés) Teleszky István: T ház! Interpellátióm indokolása alkalmával e kérdéssel magam is bá­tor voltam kapcsolatba hozni az ügyvédi rendtar­tás reformjának szükségét és indokoltam azt, hogy az ügyvédi rendtartásnak revisióba vétele általá­nos igazságszolgáltatási szempontból is felette kí­vánatos. Én megnyugvást találok a t. minister urnak interpellátiómra adott, feleletéhen arra nézve, hogy az ügyvédi rendtartás revisióját kilátásba helyezi; és meg vagyok győződve arról, hogy azon előter­jesztése, az általam interpellátióm megtétele alkal­mával hangoztatott kívánalmaknak megfelelő leend s az igazságszolgáltatás követelményeit és ezzel kapcsolatban az ügyvédi karnak mint a közérdek­nek méltányos igényeit kielégíteni fogja. A mi tüzetesen magát a concrét kérdésre adott feleletet illeti, én azt minden irányban meg­nyugvással veszem tudomásul; ha az ügyvédi rend­tartás megalkotásával kellőkép segítve lesz a ba­jon, melyet az igazságügyminister ur, interpellá­tiómra adott válaszában létezőnek elismert és or­voslandónak nyilvánított, de megnyugvással veszem azon esetre is, ha az utóbb jelzett mód, tudniillik egy tisztán erre a kérdésre szorítkozó novella ut­ján még ezen országgyűlés alatt elhárítva lesz a baj. Megnyugvással veszem annyival inkább, mert meg vagyok győződve, hogy bíróságaink és királyi ügyészeink a jelen törvény keretében is megtalál­ják a módot arra, hogy addig is oly eklatáns jog­sértő eset, mint a minő interpellátiómra alkalmat szolgáltatott, ismét elő ne forduljon s az egyszerű módot erre megadja az, ha ily nemű esetekben, melyekben az eljárás értelmében a vád alá helye­zési határozat rendszerint mellőzhető, mert itt, kü­lönösen párbaj esetén nem tagadó vádlottakkal áll szemben az igazságszolgáltatás, a közvetlen idézés rendszere alkalmaztatik a büntető igazságszolgál­tatásban ; mivel akkor ezen súlyos követkéz uény elhárítása egyelőre már ez által is elérhető. És én ajánlom az igen t. igazságügyminister ur figyel­mébe. (Halljuk!) hogy ezen irányban administrativ utón lehetőleg intézkedni szíveskedjék. Különben kijelentem, hogy a választ tudo­másul veszem. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Széchényi Pál fölíimívelési ipar­és kereskedelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk!) Boda Vilmos képviselő ur a következő interpellátiót intézte hozzám. (Olvassa): Boda Vilmos: Interpellatió a földmivelés-,

Next

/
Oldalképek
Tartalom