Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-264

264. országos Illés Jnnlus 25. 1886. 469 ipar- és kereskedelmi minister úrhoz. Tekintve, hogy Tolna megyének 120 községe, 2—3 kivételével, mint legjövedelmezőbb gazdasági ágat, a bortermelést oly kiterjedten üzi, hogy a megye területének huszadrésze, vagyis 18,287 katasztrális hold szőllővel van beültetve; tekintve továbbá, hogy a Tolna megyében, a szegszárdi borvidéken termelt bor, kitűnő minőségénél fogva, mint fontos kiviteli czikk, az alacsony gabonaárak folytán, a lakosság jövedelmének majd nem egyetlen biztos forrását képezi; tekintve végre, hogy a hazai hírnevesebb borvidékek mindegyike és pedig kormányintézkedés folytán, bir már a szőllő művelés emelését czélzó intézményekkel, kérdem a mélyen t. földmívelés,ipar- és kereskedelmi minister urat, hogy a tárczája költségvetésének tárgyalása alkalmával tett Ígéretéhez képest, hajlandó-e a Tolna megyében, illetve Szegszárdon felállítandó vinezellérképezde létesítése tárgyában megtenni az alkalmas intézkedéseket és mikor? Az intézkedéseket rögtön megtenni nem lehet, mert a tárgyalások Tolna megyével még folynak és Tolna megye közigazgatási bizottságának legutolsó átirata egyelőre odaterelte a kérdést, hogy sz intézet felállítása egy időre függőben marad és mindaddig, a mig az intézetet felállítani lehetséges lesz, nem tanszék, hanem egy tanfolyam nyittatik ott egy vándortanár által, a ki egyúttal gyakorlati útmutatásokat is ad Szegszárdon azon szőllokben, melyeket Szegszárd városa e czéíból rendelkezésünkre bocsát, En ezt egyelőre szintén elégségesnek tartom, de mindamellett a tárgyalásokat Tolnamegyével megszakítani azért nem szándékozom, mert eddigelé is mutatkozik ugy a megye közönsége, mint egyesek és városok, többek között maga Szegszárd városa részéről is tetemes áldozat készség arra, hogy ott egy vinezellérképezde felállítható legyen. És miután én az ilyen áldozatkészséget, a mennyire lehet, istápolni szoktam, természetesen itt is, mihelyt a kellő áldozat a megye és egyesek részéről meghozatik, mely azt lehetővé teszi, az intézet életbeléptetéséről is rögtön fogok gondoskodni. Két megjegyzésre azonban, a mely az interpellatió indokolásában foglaltatik, bátor vagyok refiectálni. (Halljuk !) Az egyik az, hogy azt mondja a t. képviselő ur, hogy az ország hírnevesebb borvidékei már mindannyian rendelkeznek a kormány által felállított ily intézetekkel. Erre nézve a t. képviselő ur tévedésben van, mert épen a hírnevesebb borvidékek közül többen vannak, melyek ily intézettel nem birnak. Ezenkívül azt állítja a t. képviselő ur, hogy költségvetésem tárgyalása alkalmával tettem volna ígéretet ez intézet felállítására. Ugy hiszem, a t. képviselő ur szintén nem egészen helyesen hivatkozik e dologra, mert ígéretet nem tettem, csak annyit mondtam költségvetésem tárgyalása alkalmával, Tiogy kész vagyok mindent elkövetni és azt az ígéretet tettem — igaz más alkalommal és nem költségvetésem tárgyalásakor — hogy ott, a hol a megye és egyesek részéről a szükséges áldozatkészséget megtalálom, részemről nagyon szívesen kész vagyok ezen intézetekhez — mert akkor a földmives iskolákról volt szó, de épen ugyanezen kategóriába helyezem a vinczellérképezdéket is — a kormány részéről is a szükséges hozzájárulást megadni. (Helyeslés.) Kérem méltóztassék válaszomat tudomául venni. (Helyeslés jóbbfelól.) Boda Vilmos: T. ház! (Halljuk!) Őszintén megvallom, hogy a t. minister urnak ezen feleletére nem voltam elkészülve, miután azonban, a mint nyilatkozatából tökéletesen megállapítható, ő ezen ügyre vonatkozólag sok jóakaratot tanusit, részemre nem marad egyéb hátra, minthogy válaszát egyszerűen tudomásul vegyem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Tudomásul vétetik. T. ház! Még Helfy Ignácz t. képviselő ur kivan a ministerelnök úrhoz egy kérdést intézni a ház engedelmével Azt hiszem, méltóztatik a t. ház, tekintettel arra, hogy hogy most már csakugyan nem sok ülés van hátra, a t. képviselő ur kívánságát teljesíteni és őt meghallgatni. (Halljuk!) Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Miután méltóztatnak tudni, hogy a holnapi napon ezen ülésszak berekesztetik és néhány hónapig nem leszünk együtt, engedje meg a t. ház, hogy a t. kormányhoz egy kérést intézzek. (Halljuk!) A múlt hét egyik ülésén a t. ministerelnök ur hivatalosan bejelentette a háznak — a mit egyébiránt a hírlapokból ugy is tudtunk — hogy a vámtarifa javaslat az osztrák képviselőházban némely lényeges tétel miatt visszavettetett. Ezen körülménynél fogva — mint azt maga a t. ministerelnök ur is jelzé — esetleg újabb tárgyalások fognak szükségessé válni a két kormány között. Én ugyan a magam részéről azt hiszem, hogy ezen körülményből nem azt a következtetést kellene levonni, melyet a t, ministerelnök ur már is levont, hanem igenis, azon tanúságot kellene ebből meríteni, hogy az eddig követett úton sem a nemzet érdekeit, sem a két állam népei közt óhajtandó jó szomszédi viszonyt fentartani, niéír kevésbbé szilárdítani nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) De miután tudom, hogy a t kormány e tekintetben nem igy vélekedik és miután másfelől azt látom, hogy a mi most történt oda át, az nem kivételes eset, hanem hosszú évek óta valóságos