Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-259

juninsll. 1886. 446 259 országos tilé és ennek révén az országot is, hogy tartózkodni fog, a bár magában véve czélszerű, de nem okvetlen szükséges és nem halaszthatatlan beruházásoktól és az ällamintézmények olyan fejlesztésétől, a mely nagyobb költségeket vonna maga után. Legyen szabad most vizsgálat alá vennem, vájjon e vasút létesítése okvetlenül szükséges és elhalaszthatlan-e? (Halljuk!) Erre vonatkozólag ugy a t. pénzügyi bizottság, mint a t. kormány előterjesztésében két szempont van kiemelve. Áz egyik az ipari és kereskedelmi szempont, a másik a katonai. Es valóban a katonai szempontot tekintve, ha ugy, mint czélozva van, a vasút folytatása Szerajevóig meglesz és igy államunkkal meg lesz a vasúti összeköttetés, ennek horderejét megtagadni nem lehet. De hogy a jelenleg építtetni szándékolt vasutrésznek katonai szempontból nagy és oly előnyei volnának, a melynek következtében halaszthatatlan az építkezés, ezt felfogni képes nem vagyok. (Ügy van a baloldalon.) Ugyan mikép méltóztatik képzelni azt, hogy a katonaság, melynek szállítása tekintetében oly nagy megtakarításokat remélnek e vasúttól, Szerajevotól Mostarig el fog jutni? Hiszen ott vasút nincs! Tehát okvetlen oly módon, mint eddig és pedig e tartománynak nagy szerencséjére egy igen jó utón, melynek folytatása van Mostarig. Már most, ha a csapatok, melyeknek a déli oldalon alkalmazása szükséges, oda leküldetvén, mégis a vasutat elhagyni kénytelenek és Mostarig mindenesetre más jármüveken, vagy gyalog, juthatnak csak el, én azt, hogy a most kiépíteni szándékolt vasút katonai szempontból oly nagy fontossággal birna — bocsánatot kérek — felfogni képes nem vagyok. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igen helyesen mondta a t. előttem szólott, hogy e 2.800,000 forintban a vasútnak épen a legdrágább folytatása bennfoglalva nincsen. Ugylátszik oly nagy nehézségek merültek és merülnek fel, hogy ez irányban még tájékozást sem tudnak nekünk szolgáltatni és én azon gyanúperrel élek, hogy ezen folytatása a vasútnak Mostartól a Ráma torkolatáig nem annyira katonai szempontból czéloztatik, hanem azért, hogy minél nagyobb legyen a befektetés azon vasutba, hogy minél inkább indokolva legyen annak folytatására szánt tetemes összeg befektetése, mondván: ha már ennyi milliót befektettünk, azon egynehány millió fontossággal nem bir. (Ugy van! balfelöl.) Második a kereskedelem és ipar szempontja. Rámutattak, hogy most oly szerencsés helyzetben és viszonyok közt vagyunk, hogy Boszniát és Herezegovinát iparterményeinkkel ellátni képesek vagyunk és hogy ennek következtében kívánatos, hogy a hozzáférhetés ezen tartományokhoz még inkább megkönnyíttessék, még pedig az által, hogy a tengerről is lehessen ezen tartományokhoz jutni. Erre nézv§ is áll szempont, melyet előbb említettem. Mert még mindig nem teljes, hanem részleges kiépítésről van szó. Megengedem, hogy azon néhány kilométer vasút kiépítése azon iparczikkek végczélhoz való jutását előmozdítani fogja talán valamivel olcsóbbá teszi; de kérdem: oly annyira meg vannak önök győződve arról, hogy az occupált tartományok végleg be fognak kebeleztetni ? Nincs ezen kérdésre nézve más és ellenirányú felfogás? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Önök építik e vasutat és eszközölni kívánják a tengerrőli hozzáférhetést. Ha e két tartomány teljesen bekebelezve s a monarchiának kiegészítő része volna, akkor érteném: de az állapot ideiglenes és még lehető e tartományok visszaszolgáltatása^, vagy függetlenné tétele. És mi lesz következménye e vasútnak, melyet építeni szándékoznak? Az, hogy épen a külföldnek és a külföldi versenynek szolgáltatnak alkalmat, hogy északról bejövő iparczikkeink ott versenyre találjanak, még pedig az ország bensejében. (Ugy van! balfelől.) Nos uraim, mondám, hogy sem a sötét, sem a rózsás képek festését nem kívánom követni, mindazonáltal be kell ismerni azt, hogy a mi ugy a kormány, mint a két külön bizottság indokolásában e tekintetben felhozatott, legkevésbé sem lehet kérdéses. És ily tekintetekkel szemben megszavazásra ajánlják ez összeget akkor, mikor viszonyaink és kivált pénzügyi viszonyaink oly állapotban vannak, hogy mindennemű befektetéstől és beruházástól tartózkodnunk kell még akkor is, ha oly érdekekről van szó, melyeket a t. előttem szólott említett, tudniillik hazai és égető érdekekről. De mit mond e tekintetben — és ez igen fontos —- megnyugtatásul a pénzügyi bizottság 1 Azt mondja, hogy Magyarországnak még közvetlen megterheltetésével sem jár, tehát ezért szavazzuk meg. Tehát a közös activák res nullius? (Élénk tetszés balfelöl.) Hát ezek nem részben a miénk is? Vagy önök már előre megtagadják, hogy azokban részesülni fognak ? Teszik ezt pedig akkor, mikor a mi pénzügyi viszonyaik és pénzügyi sáfárkodásunk olyan, hogy az államjószágok eladatnak, a hátralékok, a melyek időközben behajtattak, nagyrészben elköltettek, az államadósságok törlesztése megszüntettetett. Ily állapotban utolsó vagyonunkat fecséreljük el ? Ez azt hiszem, nem a pénzügyi bizottság feladata. (Hosszantartó zajos helyeslés balfelöl.) Örvendjünk, hogy van még egy csekély alap, nem sok, de mindenesetre becsüljük meg azt, mert különben odajutunk, hogy nemcsak a jövőnek vágtuk el az útját, hanem a jelennek kútforrásait is, kiapasztottuk. Tudom azt és ebben osztozom az, előttem szólott képviselő ur nézetében, hogy ha, Boszniáról van szó, elnémulnak minden tekintetek, akkor