Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-259
251. országos ülés jnninä 11 1889. 447 nem kérdezzük, hogy pénzügyi viszonyaink meg- I engedik-e az áj abb befektetéseket, nem kérdezzük, hogy azon kilátások, melyek a kormány részéről feltüntetnek, találnak-e ellenmondásra, vagy nem. Tudom, hogy ha székely vasútról volna szó, a túloldalról rámutatnának a ház határozatára. De ez természetes is, ott, a hol valamely alkotás nem közös, hanem egyoldalú, ott ezen egyoldalú létesítés iránt mindig előszeretettol viseltetnek. És igy nem csndálkozom azon, hogy a kormány részéről oly könnyen javasoltatik ezen újabb kiadás. De kérem a t. többséget, a melynek szavazatától e kérdés eldöntése függ, méltóztassék figyelembe venni a pénzügyi helyzetet, méltóztassék megvonni annak eshető conseqnentiáit. Ha már rövid két hét alatt megfeledkeztek azon ígéretről, melyet önmaguknak és a kormánynak tettek, hova fogják sodorni az országot ? Hiszen azon kedves és kedvelt occupált tartományok nem vehetik zokon azt, ha kissé lassítjuk is a haladást. Sokat áldoztunk, vért és pénzt, még most is folyton tetemes áldozatokat hozunk azon tartományok jólétének előmozdítására. A seregnek, a hadcsapatoknak ottan való fentartása teher, de mert szükséges, fentartjuk. Az occupált tartományoknak még ez is javukra, hasznukra szolgál. Hiszen tudjuk azt, hogy csapataink nemcsak katonai, hanem culturális érdemeket is szereztek ott. Mennyi utat építettek, mennyire emelték közreműködésükkel és általam teljesen méltányolt közreműködésükkel épen azon tartományok jólétét. És ha dicsekedve rámutathatunk csapatainkra és összehasonlítjuk őket a római légionáriusokkal és ha rámutathatunk arra, hogy mennyit tettünk az Európa által reánk bízott tartományok érdekében, mennyi áldozatot hoztunk, talán többet is, mint a mennyit megbirtunk, többet, mint talán hivatva lettünk volna tenni, legalább a mai viszonyok közt várjuk meg, hogy pénzügyi helyzetünk valamivel javuljon és ha ez bekövetkezik, nem fogjuk latolgatni azt, hogy Anglia mit tesz, hanem szívesen meg fogjuk szavazni a szükségeseket számukra és nagyobb előszeretettel. De addig arra kérem a t. házat, legyen consequens önmagához, tekintettel az ország pénzügyi helyzetére és ne szavazza meg a törvényjavaslatot. {Helyeslés a bal- szélső faloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igen röviden kívánok a dologhoz szólani, mert hiszen a kormány szempontja az indokolásban elő van adva, mely fényes kilátásokat, a mint mondani méltóztattak, nem nyújt, de igenis indokolja pénzügyi szempontból is ezen javaslat megszavazható, sőt helyes voltát; indokolja azzal, hogy ha azon tartományokban az összeköttetések javulnak, ez által épen az occupatio költségei is lejebb szállíthatók; mert "minél könnyebb azon tartományokban a csapatokat ugy elhelyezni, szaporítani vagy apasztani, mint élelmezni, annál inkább lehet a tartományok és a monarchia biztonsága érdekében ott szükséges csapatok számát lejebb szállítani és ugy a rájuk fordított rendkívüli költségeket apasztani. (Helyeslés a jobboldalon.) Pénzügyi tekintetből tehát nincs igaza az előttem szólott t. képviselő urnak, ki e javaslat előterjesztését pénzügyi szempontból ugy tünteti fel, mintha a kormány és a többség megfeledkezett volna azokról, a miket a műit hetek vitái alatt a pénzügyi tekintetekre vonatkozólag kimondott. Egyik képviselő ur, a ki ma felszólalt, azon vádat emelte a kormány ellen, hogy a székelyföldön mindenféle — gondolom azon szót használta — chicanirozással akadályozza a vasutat. Ezt kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. Mert a Székelyföld iránt bizonynyal nem viseltetik a kormány kevesebb figyelemmel, mint az ország bármely része iránt; de ha az elsőbbségi kötvények árfolyamára nézve, a mint a képviselő ur miatta szemrehányást tett, a kormány bizonyos korlátokat szab, melyeknél alább menni nem lehet, azt hiszem, egyfelől az ország általános hitelét tartja szem előtt, másfelől nem árt vele azon vidéknek. Mert ismételt példák mutatják, hogy ha a kormány nem akart lejebb szállani annál, a mit helyesnek tartott, sikerült a vasutakat létesíteni oly árfolyamok mellett, melyek ugy az általános hitel tekinteteinek, mint magának az illető vidékek érdekeinek sokkal jobban megfeleltek, mint az eredeti árfolyam. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyre még mellékesen figyelmeztetem a képviselő urat és ez némi részben az előttem szólott képviselő úrra is vonatkozik. Annak ugyanis, hogy a kormány az országnak a közös activákhoz való jogát nem tekinti semminek, tán mégis alig lehet praegnansabb bizonyítéka, mint az, hogy mikor azokból valami igénybe vétetni szándékoltatik, mindenkor a magyar törvényhozás felhatalmazása és beleegyezése kéretik ki. (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen, ha nem tekintetnék az, hogy Magyarországnak is joga van azokhoz, akkor nem volna szükséges a magyar törvényhozás beleegyezését kikérni, de mert igy tekintetik, igen természetes, hogy mindig ki kell kéretni, a minthogy ma is kikéretik a törvényhozás beleegyezése. (Helyeslés a baloldalon.) Abban egyébiránt igazsága van Orbán Balázs képviselő urnak és arra nem kellett valami nagy kutatás, hogy rájöjjön, hogy e 2 millió 800 ezer forintban ezen vasút azon részének költségei, mely most készíttetni nem szándékoltatik, nincsenek benne. (Derültség jobbfelöl.) Hiszen egyenesen és határozottan arra kéri az indokolás és törvényjavaslat a felhatalmazást, hogy az itt jelzett vonalrész kiépítésére adassék meg. S ez igen természetes, mert oly valamire kérni felhatalmazást,
