Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-258

258. országos ü niozäs minőség szerint van az egész világon elfogadva s ennélfogva összehasonlításra a legpregnánsabban és legezélszerübben alkalmazható. {Halljuk!) Én, a mennyire tegnapról mára, azaz ily rövid idő alatt tenni lehetett, beszereztem magamnak néhány adatot, hogy különösen az utolsó tőzsdei napon Austriában és Angliában ugyanazon fonal nak az ára milyen viszonyban állott egymással ? (Halljuk!) Itt van a doublirozott nyers pamut. Az angol czikknek, nevezetesen 16-as számúnak az ára Angliában 2 frt, a fuvar 25 br., összesen 2 frt 25 kr.; Bécsben az osztrák gyártmánynak 2 frt 50 kr.; ehhez hozzáadva a jelenleg fenálló vámot, az angol gyármány Budapesten 2 frt 48 kr., az osztrák gyártmány 2 frt 54 kr. Hogy tehát nem volna olcsóbb az angol árú miként a miniater ur egész határozottan mondotta, talán még sem lehet állítani. (Helyeslés bal- és szélső baloldalon.) Nem akarom a t. házat untatni azzal, hogy végig olvassam az egész sorozatot, a viszony ugyanaz az egyiknél, mint a másiknál. (Halljuk! Halljuk!) A. 20-asuál 2 frt 53 kr., 2 írt 64 kr., stb. Hiszen az tökéletesen mindegy: egyik annyit bizonyít, mint a másik. Ehhez'meg kell jegyeznem, hogy a szakértők egyhangú nyilatkozata — háromféle nyilatkozatok állnak előttem- -az, hogy eltekintve az árkülönbségtől, mivel az angol árú belértéke 35°/o-el magasabb, mint az osztráké, a kettőt összehasonlítani nem lehet. Az angol gyártmány belértékre nézve elsőnek van elismerve az egész világon. Itt általában két kérdés vetődik fel elmémben. (Halljuk! Halljuk!) Vagy nem tudta a t. kormány a legprimitívebb nemzetgazdasági törvényeket a mit feltételezni oly jeles szakemberről, miiyen az államtitkár ur, nem szabad és nem lehet. [Halljuk] Halijuk! Nyugtalanság a jobboldalon.) Mondom, vagy nem tudták ezen dolgokat és tudatlanságból terjesztették a t. ház elé ezen indokolást; vagy más czélból tették, a mi szerintem rosszabb, hogy tudva olyan színben tüntették föl a viszonyokat, hogy az osztrák érdekben, a közös vámterület fentartása érdekében a helyzetet olyan színben tüntessék föl, a mi Magyarországra nem káros. (Igaz! Ugy van! szélső baloldalon.) Én kötelességemnek tartottam ezt elmondani, mert azt megvallom, egy magyar kormány részéről nem tudom helyeselni és minden hazafias kormánytól elvártam volna, hogy megmondja: hogy én Austriával máskép boldogulni nem tudok, igy áíl a dolog. De oly indokokat terjeszteni elő, a melyek nem felelnek meg híven e ténynek, ezt kellőleg megróni nem lehet. (Élénk helyeslés a széls'i baloldalon.) Még csak egy megjegyzést akarok tenni. (Halljuk .') Az előadó ur mondta, hogy az önálló vámterület hívei nem fogják remélhetni, hogy 3 junras 10. 1886. ^gf czélt érjenek, mert Magyarország a saját érdekével előállani szükségesnek nem találja. Mi mint határozati javaslatunkban kimondtuk, első sorban is feltétlenül az önálló vámterületet óhajtjuk és csakis ilyen alapon képzeljük Magyarország közgazdasági fejlődését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi azonban az önálló területen nem vámháborút, hanem vámbékét akarunk azért, mert Magyarország; felvirágzására a vámbéke szükséges és mai fejlettségi viszonyai között a vámháborúra indok nincs. A mi pedig azon kiaknázás! rendszert illeti, a mit szenvedünk, azt hiszem, hogy Anglia Indiával sem ment annyira, mint Austria megy velünk szemben, mert mikor látta Anglia, hogy Indiában az ipar általában fejlődni kezd és erre képes, maga hozott ott be vámokat, daczára annak, hogy az némileg saját érdekébe ütközött. Viszont Amerika sokkal csekélyebb okokért, mint a mit szolgáltatnak azok, a miket Magyarországgal újabban 20 év óta elkövetnek, eltökéltemagát arra, hogy az anyaországtól elszakadjon. A kik Austriával a jó viszonyt fenn akarják tartani, le kell mondani a közös vámterületről, mert Magyarország anyagi sülyedése oly mérveket fog ölteni, hogy e viszony melyet határozati javaslatunk és pártprogrammunk alapján és értelmében némileg mi is fenakarjuk tartani, lehetetlenné fog válni és ennek okai nem mi leszünk, hanem azok, a kik ezen dolgokat a szakadásig túlhajták. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem ajánlom határozati javaslatunkat elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Láng Lajos előadó: T. ház! Tudom kötelességemet és nem fogok vitatkozni az előttem szólott képviselő úrral, hanem csak egy állításomat, a mely tisztán tényleges dologra vonatkozott, a melyet a t. képviselő ur kétségbe vont, szabadjon bebizonyítanom. (Halljuk!) Én azt mondtam, hogy a t. képviselő ur ugy adta elő az orosz vámokat, mintha azok kisebbek volnának, mint a mieink, hogy nekünk magasabb védelmünk van, mint az oroszoknak. Hát én azt állítottam, hogy a képviselő ur ezt mondta és azt igyekeztem bebizonyítani, hogy ebben a képviselő ur tévedett, azt hiszem oly formában, a mit mindenki elfogadhat. Enyedy Lukács: Tökéletesen! Láng Lajos előadó: A t. képviselő ur ezzel szemben azt igyekezett bebizonyítani, hogy nem helyesen idéztem beszédjét. Nem vagyok hajlandó felesleges feleselgetésekre, de azt hiszem, kötelességem kimutatni, hogy igaz volt, a mit állítottam. A képviselő ur szavainak szószerinti szövegét az „Egyetértésiből idézte; meglehet, hogy az rosszul közli. Enyedy Lukács: Egészen correct, elismerem annak. (Felkiáltások a szélsobáloldalon: A