Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-238

238. országos ülé-- május 10 18S6. 33 tásait és így kijelentem, hogy a benyújtott módo­sítványt nem fogadom el. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) Szemnecz Emil: T. ház! Szavaim félre­magyarázott értelmének helyreigazításával vagyok bátor a t. ház türelmét rövid időre igénybe venni. A honvédminister am tett módosít­ványból azt akarta kimagyarázni, hogy 4 év múlva egyáltalában honvédséget nem találnánk azért, mert ha szerinte a közös hadsereg tartalékából a kiszolgált és a honvédség állományában szintén kiszolgált honvédek áthelyeztetnének hozzánk, a helyökbe, ha e négy év letelik, újak nem lépnének, sőt mivel ezek még népfelkelők sem lennének, igy kihalna a honvédség. Nem értem a minister urnak e fölfogását. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: A t. képviselő ur fölszólalásárameg­kell jegyeznem, hogy az polémia, nem pedig félre­magyarázott szavainak helyreigazítása. Méltóz­tassék tehát ezen értelemben folytatni. Szemnecz Emil: A mennyiben, a mint a négy évre jelentkezett honvédek kilépnének a tartalékból, ismét újak lépnének be helyettök. E szerint első sorban félreértette szavaimat, a mit a tisztikarra vonatkozólag válaszolt, arra más sza­kasznál fogok válaszolni. Ezekkel voltam bátor szavaimat helyreigazítani. Elnök: Ne méltóztassék a képviselő urnak a házszabályokat akként magyarázni, hogy pole­misálni lehet, mert akkor mindenki 3 —4-szer szó­lalhatna fel, méltóztassék csupán akkor szólni e ezímen, mikor szavai félreniagyaráztatnak. (He­lyeslés.) Gulner Gyula: T. ház! Én nem annyira a szakaszból, mint inkább a kifejlődött discussióból kiindulva vagyok bátor a t. honvédelmi minister urat felkérni arra, méltóztassék egy homályt, a mely (Halljuk! Halljuk!) a házban és még inkább általában a közvéleményben e kérdésre nézve fen­forog, világos, nyilt és őszinte válaszával eloszlatni. {Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen a t. minister ur indokolásában, a véderő bizottság is indokolásában és mindazok, kik az általános vita alkalmával etörvényjavaslat mellett felszólaltak, rendkívül nagy súlyt helyez­tek arra, hogy a népfelkeléshez felhivandók, kik azon cathegoriába fognak tartozni, hogy behivas­sanak, semmi megterheltetéssel, kivéve háborá esetét, sújtatni nem fognak. Már most, ha figye­lembe veszszük a t. minister urnak azon másik ha­tározott kijelentését, miszerint azért kell a nép­felkelésnek olyan szervezetet adni, a milyent ő adni akar. hogy tudniillik béke idején legyen elő­készítve mindaz, {Zaj} a mire háború esetén szük­ség lesz és hogy lehetetlen a népfelkelésnek más szervezetet adni, mint a melyet ő contemplál azért, mert béke idején kell szervezni azon erőt, melyet háború esetén felhasználni kivan, a két nyilat­kozatot nem leszünk képesek egymással kiegyez­KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. tetni. Itt tudni kellene mindenek előtt azt, hogy határozza meg a minister ur a megterheltetés fogalmát. Például kellene tudni azt — és ez az a homályos pont, melynek felderítésére kérem a t. minister urat, hogy a n'épfölkelés cathegoriáiba beosztandók már most, a mint a törvény életbe fog lépni — mert ez a történtek után kétségtelen — fognak-e sorozás alá kerülni, illetőleg megvizs­gáltatni az illető katonai és polgári vegyes bizott­ságok által, hogy a szerint bizonyos osztályokba osztassanak be. Mert ha igen, akkor nem áll a minister ur és a túloldal azon érvelése, hogy a törvény addig, a mig háború be nem következik, megterheltetést nem okoz. Ha pedig nem, akkor nem tudja keresztül vinni a minister ur azt, hogy a szervezet már béke idején be legyen állítva, ugj" hogy azt csak mozgatni kelljen. De legyen igy vagy amúgy; én nem akarok visszatérni azokra, a mik az általános vita alatt elmondattak; azok fölött a ház tegnapelőtti szava­zata döntött. Csak egyet kérek, méltóztassék ben­nünket, az ország közvéleményét és mindazon egyé­neket, kik a törvényjavaslat által legközelebbről érintve vannak, határozott, nyilt és őszinte válasz­szal megnyugtatni, vagy ha ezt nem lehet, fel­világosítani az iránt, mi lesz az illetők helyzete a legközelebbi jövőben már a béke idején. Mert, hogy többet ne mondjak: nemmegterheltetés-e az, a mit máskép képzelni sem tudok, hogy az ille­tőknek, ka be vannak osztva, ellenőrzési szemlékre kell eljárniok? Ha pedig nem lesznek beosztva, akkor a szervezés azon időre fog maradni, midőn beáll a háború esete. Mondom, legyen igy vagy amúgy, én csak alkalmat akarok adni a minister urnak arra, hogy a homályt eloszlassa. Ilyen vagy amolyan értelemben, de lássuk a dolgot tisztán. (Helyeslés a baloldalon.) B. "Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister : T. ház! Nagyon szívesen és kötelesség­szerűen szolgálok e részben felvilágosítással és remélem, azon szerencsés helyzetben leszek, hogy a t. ház ezen oldalát is megnyugtassam. (A balol­dalra mutat. Halljuk! Halljuk!) Béke idején a népfölkeléskötelesek semmiféle szolgálatra be nem idézhetők : sem ellenőrzési szemlére, sem — a mi ugyan nem szolgálat — orvosi vizsgálatra. Szóval semminemű zaklatásnak nem lesznek kitéve. Bölcsen méltóztatnak tudni, hogy mozgósítás alkalmával, a midőn a sok tarta­lékos és szabadságolt állományú legény beidézte­tik, minden legény a bevonulás alkalmával orvosi­lag megvizsgálandó és esetleges baja constatálandó. Hogy ez nagy mozgósítás alkalmával ne tartson sokáig : akkor, midőn tömegesen jönnek be a legények, egyszerűen kérdés intéztetik hozzájok : van-e bajuk? a kinek van, jelentkezzék. A ki aztán jelentkezik, az orvosilag megvizsgáltatik és a baj, a létező vagy nem létező baj constatáltatik. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom