Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

257. országol ttlés junlns 9. 1SS6. 391 mondták, hogy ők nem képesek concurálni, mert Francziaországnak kitűnő, jól dolgozó gépei van­nak, tessék védvámot adni és a különbözetet ki­egyenlíteni. Most megfordítva áll a helyzet, most a francziák kérnek védvámot és azt mondják, hogy a németek újabb, tökéletesebb jobb gépeket szerez­tek maguknak, ők nem képesek erre, mert kény­telenek r volnának eldobni a régit, kérnek véd­vámot. En, ismétlem, nem szándékozom a szabad kereskedelem álláspontjára állani, elfogadom a vé­delem álláspontját és kimutatom, hogy ezen vám­emelések speciell a szövő és fonó iparra vonat­kozólag indokolva egyáltalában nincsenek. Minde­nek előtt, t. ház, constatálni kívánom, a mi külön­ben eonstatálva is lett már, hogy az osztrák ipar már régóta teljesen versenyképes, különösen azért, mert ott a belföldi piaczra jól dolgoznak és csak­ugyan meg van az iparnak minden feltétele, de különösen több körülménynél fogva. Az egyik, a mire már sokszor lett utalva, hogy Magyarország­gal van vámközösségben a minek következtében rendkívül kedvező kelendőségi visszonyaik van­nak. De a másik, t. képviselőház, az agio kérdése, minek következtében az osztrák iparosnak a kül­földi iparossal szemben 25% mellett — mert ilyen most az agió — praemiumja van. Az a külföldi ipa­ros, a ki ide behoz, természetesen csak ugy adhatja el portékáját, ha azt az árát kapja meg, a melyet otthon kap ; de miután az ő pénze 25%-al jobb, azt az itteni fogyasztónak kell fizetni. (Ugy van! balfelöl.) Az osztrák valuta és a mi valutánk közt nincs különbség, ennek következtében az osztrák ipa­ros más helyzetben van, megkapja portékájának teljes értékét, ha mi ott a magunk valutájában ki­fizetjük, a mi lényeges különbség a külföldi ipar­ral és valutával szemben. (Helyeslés balfelöl.) Mindezek folytán, t. ház, az osztrák ipar foly­tonosan versenyképes volt nemcsak most, hanem 1869-ben akkor, midőn az angol pótconventió köt­tetett. {Halljuk!) Kimutatta ezt gróf Apponyi Albert t. barátom az 1878-iki vámtarifa tárgyalásá­val, tömérdek adatot hozva föl; de elismerte maga a t. államtitkár ur is, aki egyebek közt irt egy igen becses könyvet a vámpolitikáról. Hát ebben benne van, hogy amikor 1868-ban egy vám­tarifa reformjáról volt szó, melyet az osztrák kor­mány proponált, de a magyar nem fogadott el, akkor szó sem lehet egy védvámos vámpolitikáról Austriában, mert akkor az osztrák ipar teljesen versenyképes, igen virágzó viszonyok között volt. {Ugy van! balfelöl.) Igaz, t. képviselőház, hogy ez a 70-es évek­ben megváltozott, de nem azért változott meg, mert az osztrák ipar versenyképessége megszűnt, hanem — és itt megint az igen t. államtitkár könyvét követem — akkor a gyárosok benne voltak a börzei szédelgésben és ennek következté­ben nagyot vesztettek. Hozzájárult azután, hogy nagy reményeket tápláltak a kiállítás iránt, ezt előre escomptálták és ez általjött be a veszteség. De hozzájárult még akkor a monarchia kereskedelmi mérlegének passiv állása is a külfölddel szemben. Igaz, t. képviselőház, hogy ez nem onnan származott, mintha a versenyképesség csökkent volna, hanem, hogy abban az időben nagyon sok külföldi kölcsönt negotiáltak és ezek mind árú alakjában jöttek be. De felhasználták ezt, t. ház, akkor a védvámosok és kívántak egy védvámos tarifát. Ez sikerült is, amint tudjuk; ilyen volt az 1878-iki tarifa, azután jött az 1882-iki, most az 1886-iki folytonos emelésekkel. Hogy ezek az emelések milyenek voltak a fonó-és szövőiparnál, csak két pontra leszek bátor egy rövid összehasonlítást tenni. (Halljuk! Hall­juh!) A sima pamntszövetnél volt 1870-ben a vám 16 forint, 1878-ba,n ment 32—40-ig, 1882-ben 32—100-ig, 1886 ban 34 —120-ig. A gyapjúárú­nál — a közönségesnél és a középfinomnál — 1870-beu 15-től 35-ig, 1878-ban 40-től 80-ig, 1886-ban 50-től 110-ig. De hozzájárult ehhez még, a mint méltóztatnak tudni, az, hogy 1878 ban be­hozatott az arany-agio a vámoknál, a mi természe­tesen ismét jelentékeny emelés. Ennek, t. kép­viselőház, első sorban az volt az eredménye, hogy most a mérleg activ lett 1880-tól 1884-ig. Nem akarom felolvasni az egyes számokat — gondolom — nincs kétség benne, hogy activ a mérleg. De nemcsak az egész vámtarifa minden tételénél activ, hanem activ magánál az iparczikkeknél is a keres­kedelem, a monarchia javára. A 22. osztálytól az 50-ikig 1884-ben a behozatal iparczikkekben 271 millió érték, a kivitel 304 millió. Már most, t. ház, hogy ha ennek a mérlegpassivitásnak az volt az eredménye a 70-es években, hogy felemelték a vámot, hát nemcsak Aristoteles, de a józan ész logicája szerint most annak kellene következni, nem hogy a vámot felemeljék ismét, hanem hogy azokat leszállítsák. Méltóztassanak, t. képviselőház, megengedni, hogy még ezután itt a versenyképességet illetőleg egy-két adatot felhozzak. (Halljuk! Halljuk!) Szó volt arról már tegnap, de nem felesleges ez most sem. Hát lássuk az export és import közti viszonyt a versenyképesség szempontjából Fokozatos ki­viteli többlet és emelkedés van gyapjúárúknál, vászonfonalnál, tollban, rövidárú, bőr és faneműek­nél; nagyobb az export mint az import papiros, ruhaconfectióknál, kaszáknál, pengéknél stb. és ezzel szemben, t. képviselőház, az import folyto­nosan csökken. Erre nézve, t. ház, t. barátom gróf Apponyi Albert is már tegnap hozott fel adatokat, de hát méltóztassanak megengedni, hogy még én is felhozzak erre nézve egy-két adatot. (Halljuk!) Méltóztassék például venni a 124. szám alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom