Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

390 257. országos Illés Jnnins 6. 1S86. ban kellett volna tárgyalni. Mert kiegyezési kérdések mind a compensatió eszméjén fordulnak meg: hogy tudniillik Magyarország azért, a mit tesz, ellenszolgálatot nyerjen. Ez két oldalú szerződés, anyagi érdekeket érint és éltető eleme a reciprocitás: do ut des, facio, ut facias. Ép ezért, t. ház, ennek a kiegyezési bizottságnak lett volna feladata mintegy megcsinálni és az ország elé állítani e kiegyezés mérlegét, hogy megtudjuk, mit kapunk és mit adunk, hogy nem fictio-e a gazdasági paritás, mert gazdasági paritás nélkül nincs politikai paritás. (Helyeslés bál felől.) A kiegyezési kérdéseknek csakis ily pragmaticus és összefoglaló előadása adhatta volna meg a ház tár gyalásai számára a vezérfonalat, melyet igy most nekünk kell keresgélnünk. Már pedig, t. ház, hogy az mit tesz, hogy ha egy kérdésnek vezéreszme nélkül megyünk neki, azt épen e vámtarifa bizonyítja. Különben, t. ház, én nem is fogok e vámtarifában conceptiókat keresni. Hiszen t. barátom gr. Apponyi Albert tegnap fényesen kimutatta, hogy nincsenek benne és ahol nincs, ott ne keress. (Derültség a daloldalon.) De miután, t. ház, mégis valami mértéket kell erre a vámtarifára alkalmaznunk, e mértéket tán legjobban feltalálom magának a t. kormánynak indokolásában. Azért veszem a t. kormány indokolását, mert különben is nekünk ezzel van voltakép dolgunk, mert hiszen a kormány az, a mely felelős; a bizottság nem felelős. De különben is a bizottság jelentése és az előadó ur beszéde nem tartalmaz semmi mást, mint a t. kormány indokolásának paraphrasisát. Miből kll a t. kormánynak indokolása? Ez igen röviden az, hogy at.kormány azt czélozza, hogy tarifa-szerződéseket kössön. Minthogy azonban egész Európában a védvámos irány otthonos, ő is kénytelen védvámos iránynak hódolni. Ebből folynak az agrárvámok. Azután ott vannak az iparvámok. Ezeknél distinguál a t. kormány és tekintetbe veszi azt, hogy nálunk hol van ipar s a hol van, ott a vámok nagyobbak, ahol nincs, ott a vámok kisebbek. Ezen felfogásnak az eredménye, t. ház, az előttünk vekvő vámtarifa, mely az iparczikkeknél, több mint 200 tételnél tartalmaz vámemeléseket. Ezen emelések, hogy ha az eddigiekhez hozzáadjuk, ennek a tarifának speeiell a fonó- és szövőiparnál már határozottan nem védelmi, hanem tilalmi jelleget kölcsönöznek. (Igás! Ugy van! a haloldalon.) A mi semmi más, t. ház, mint gazdasági visszaesés. És hogy ez igy van, t. ház, azt egyszerűen meg lehet abból látni, ha ezen vámtarifának oeconomiáját, beosztását megtekintjük. T. ház, 1854— 1878-ig volt 22 osztályos 80szám, 1879—1882-ig 19 osztály, 69 szám. 1882 —1886-ig csináltak 50 osztályt és 356 számot. Most, az igaz, leesett 48 osztályra és 344 számra, de ez csak látszólagos esés, mert a tarifának egy további specialisatiója foglalt helyet a számoknál oly módon, hogy alcathegoriák állíttattak fel, nevezetesen a 124,154,158, 164, 168. és 170 számoknál. Hát, t. ház, a tarifa ahelyett, hogy egyszerfísittetnék, folytonosan complicáltatik. Mikor én ezelőtt évekkel Anglia politikai viszonyait olvasgattam, sokat olvastam a nagyhírű* angol államférfiakról, Peelröl, egy Camingról, egy Pittről, egy Husskisonról, a kik daczára annak, hogy conservativok, nagy gazdasági reformerek voltak és igen sokat tettek a forgalom érdekében épen a tarifa egyszerűsítése által. Nálunk a t. kormánynak, mely magát liberálisnak nevezi, tarifareformja abban áll, hogy vissza mennek a középkori complicált tarifákra, melyekről, t. ház, egy elsőrangú európai közgazda, báró Koch, a ki osztrák bureaukrata, kinek a kis újjában több kereskedelmi szabadelvűség volt, mint nálunk az egész kormányban, (Derültséga hal- és a ssélsőhaloldalon.) azt mondta, hogy a középkori jogászoknak meddő és száraz casuisticája az ő bonyodalmai és szövevényeivel, mely a népnek egészséges jogérzetét elnyomja, a vámtarifákban talál utolsó menedéket. De azt mondja a t. kormány, hogy az ő politikája tarifa-szerződéseket csinálni. De hát miképen lehet az, mikor ezen tarifa az osztrák védvámos pártnak teljes győzelmét jelenti, a mely már 1878-ban kimondta, hogy nem akar mást, mint autonóm tarifát, mikép lehet kereskedelmi szerződést csinálni, mikor a tarifa éle, mint azt az osztrák indokolás maga el ismeri, határozottan Anglia ellen van fordítva, a melylyel pedig lehet kereskedelmi szerződést csinálni; és miképen lelessen kereskedelmi szerződést csinálni akkor, mikor ezen tarifa tilalmi jelleggel bir, a melynek eredménye a teljes izoláltság. T. ház! Talán nem szükséges magyaráznom, hogy a védvám az nem czél, de eszköz. Hiszen nem czél az, hogy a versenyt kizárjuk, hanem a versenyképességet emeljük, mert hiszen abból indul ki a védvám, hogy teszem fel a monarchia ipara nem áll oly fejlődött fokon, mint a külföldé, azt kell tehát védvámok által kiegyenlíteni Erről van szó, de nem a verseny kizárásáról, mert minden ember tudja, hogy a verseny a gazdasági fejlődésnek leghatalmasabb emeltyűje. Hát én ezen felfogással szemben először is nem szándékozom a szabad kereskedelmi álláspontra állani, daczára, hogy annak híve vagyok, nem fogom felhozni, hogy még eddig egy halandó ember sem volt képes kiszámítani, hogy a külföldi és belföldi ipar előállítási különbözete mily természetű, milyen nagy vámra van tehát szükség forintokra számítva. Nem veszem továbbá azon tanulságos dolgot, a mi Németország és Francziaország között történt e téren. Ezelőtt 30 évvel a német gyárosok kértek védvámot Francziaországgal szemben, azt