Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-238

32 238. országos ülés májas 10- 1S86ség fegyveres szolgálatra ugy is használható: de másrészt a népfölkelésnek csak előnyére szolgálhat, hogy a honvédségnek hadrendszerébe bizonyos nagyobb létszám bevonatik. Ajánlom módosítványomat, mely igy szól: Módosítvány. A szakasz végére új bekezdésként vétessék fel a következő szöveg: „Felmentetnek a népíölkelési kötelezettség alól azok, kik kötelezik magokat, hogy a 12 évi védkötelezettség lerovása után a honvédség szabadságolt állományában négy évig szolgálnak. Az ekként jelentkezők azonban a mozgósítás esetét kivéve, fegyveres szolgálatra be nem idézhetők.< (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. képviselőház! (Halljuk!) Nagy köszönettel vagyok Szemnecz Emil t. képviselő urnak a honvédség irányában tanúsított rokonszenvéért, mely honvédségnek, azt hiszem, ő is szabadságolt állományú hadnagya és nagyon köszönöm azon tanulságos figyelmeztetést, melyet szerencsés voltam tőle hallani, hogy mit tegyek a honvédség érdekeiért. De vegyük ezt csak kissé bonczkés alá. {Halljuk!) A módosítvány először azt czélozza, hogy mindenki, ki a honvédség szabadságolt állományában négy évi szolgálati kötelezettséget elvállal, mentessék fel a népfölkelési kötelezettség alól. Már t. ház, felfogásom szerint — habár talán részemről ez csak téves feltevés — ha véletlenül békés áramlatok járnak, az a honvéd négy évi szolgálati kötelezettséget vállalna a szabadságolt állományban: akkor ez annyit tesz, hogy 4 évig a papiron be van irva és semmi kötelezettséget nem teljesít és ez által menekül a későbbi, netán terhesebb, de a haza védelme érdekében szükséges szolgálatok alól. Ez valóban igen kényelmes eljárás volna; de a honvédség szabadságolt állományának, mely most körülbelül — az idei ujonczjutalékotbeleszámítva — 200,000-en felül van, bizonyára volna annyi eszük — mint a t. képviselő ur felteszi róluk — hogy az összes állomány jelentené magát és akkor aztán tessék négy év múlva a honvédséget keresni. Bizonyára nem lesz senki. Ez tehát nézetem szerint a honvédségnek érdekében nem állhat. Mondom ez csak feltevés, mert természetesen arra nézve bizonyítékkal nem szolgálhatok, hogy vájjon megtörténik-e ez vagy sem. De bátor vagyok tényre is hivatkozni, tudniillik, hogy már 1873-ban, a midőn éreztük az addig érvényben álló népfölkelési törvény gyakorlati kivihetetlenségét, már akkor történt intézkedés a honvédelmi minister részéről a népfölkelésre vonatkozólag ; a mennyiben rendelet bocsáttatott ki a honvédparancsnokságokhoz, melynél fogva azoknak, a kik a népfölkelésnél önkéntesen szolgálatot vállalnak, háború esetére megengedtetik, hogy a honvédegyenruhát tovább is viselhessék. Van szerencsém constatálni, hogy erre 3 év alatt egy jelentkezett (Derültség) és 12 év alatt összesen 45 legény. Tessék ebből népfölkelést szervezni. (Derültség jóbbfelől.) De a t. képviselő urnak a honvédség tisztikarában mutatkozó előléptetésre nézve is vannak kifogásai. (Halljuk!) A törvény költségvetésileg meghatározza a tiszti létszámot. Ezen kereten felül én, minthogy vagyonos ember nem vagyok, fizetéseket magam nem teljesíthetek, tehát ezen kereten fölül ő Felségének sem proponálhatok senkit kivezésre. Ha a tisztek, a mint itt ez alkalommal örömmel etnstatálom, jó egészségnek örvendenek és nem mennek nyugdíjba, nyugdíjakkal nem terhelik az államot s ennélfogva tiszti helyek nem ürülnek meg, ugy én természetesen nagyobb szabású elő* íéptetési javaslatot nem terjeszthetek ő Felsége elé. Ha lesz valaki, a ki a többletet fizeti, én örömmel teszek javaslatot. (Derültség jóbbfelől.) Méltóztatott a t. képviselő ur hangsúlyozni a közös hadseregből való áthelyezéseket is. Én azt hiszem, hogy ha kitűnő tiszt ajánlkozik a honvédségbe való belépésre és mi ezt a honvédség érdekében épen azért, hogy kitűnő erőket nyerjünk, elfogadjuk, az ellen alapos kifogást — ugy hiszem — tenni nem lehet. Továbbá, a ki áthelyeztetik a honvédségbe, az magyar állampolgár, magyar ember és felteszem azt, hogy magyar szellemű is. (Zaj és ellenmondás a szélső baloldalon.) Ne tessék mindig felhozni a a német szellemet. Én a hadseregben csak a kötelesség szellemét ismerem. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Igenis, én nem ismerek sem német, sem cseh, sem más szellemet. (Helyeslés jóbbfelől. Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) A ki magyar, erről felteszem, hogy magyar szelleme van, mindenekfelett pedig első mindig a kötelességérzet. (Helyeslés jóbbfelől. Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) De különben is, ezen tiszteknek a honvédségbe való áthelyezése szabályozva van, a menynyiben csak minden 5-ik, 6-ik hely tölthető be a közös hadseregből áthelyezést kérő tisztek által. Tehát itt sem lehet önkényről beszélni, semmi esetre pedig a szellem megrontásáról. De igenis valamint minden testületben, ugy fájdalom, vannak a honvédségnél is elégedetlen elemek, a melyek ha talán nem is rosszakaratulag, de téves felfogásból félrevezetik a közvéleményt; ezeknek az elégedetlen elemeknek ne méltóztassék hitelt adni. (Egy hang bälfelől: A honvédtiszteknek 70°/

0-ja igy beszél. Halljuk! Halljuk!) Erre nem is válaszolok. (Zaj a, szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, talán megczáfoltain a t. képviselő ur minden tekintetben alaptalan állí-