Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-256

382 256, országos ülés jnnius 8. 1886. ára rohamosan hanyatlott. És miért hanyatlott? Azért, mert Ausztria nem elégedett meg azon nagy haszonnal, hogy gyapjúnkat viszonylagosan olcsó árban megvásárolva, mint posztót és kelmét 5-rös 6-ros árban visszavásároltatta velünk; hanem a tarifát akként állapítatta meg, hogy az ausztráliai és spanyol gyapjú csaknem vámmentesen jöhet be Austriába, a mi természetesen a mi gyapjúnk árát tetemesen lenyomta. De hát ezen — a mi gyapjúnk árát lenyomó — szabad külföldi verseny fentartása csakis az osztrák gyáripar érdekében történik, a mi érdekünk az lenne, hogy a külföldi gyapjú behozatala magasabb vámtarifa megállapítása által megnehezítessék, hogy ekként a mi gyapjúnk előtérbe jutván, értéke emelkedjék. Itt egy kis érdekösszeütközés van; de a vámtarifa inkább kedvez a spanyol és ausztráliai gyapjútermelőknek, mintsem nekünk szövetséges társaiknak, kik az osztrákoktól e téren is csak egy kis méltányosságot kívánunk és azt, hogy az ő felgazda syodásuk mellett, legalább mi is tengődhessünk. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Más oldalról posztóiparunk csekély és kezdetjeges, annak fejlődésképességét megöli az erős osztrák ipar egyedárúsága, a mit ugy érnek el, hogy a jó minőségű és tartós angol és franczia posztót a roppant nagy,esaknem prohibiticus vámokkal kizárják hazánkból s miuket rákényszerítnek, hogy a silány, rossz minőségű osztrák posztót fogyaszszuk, a miért évente 50—60 millió forintot adunk ki s mégis kopottan járunk, (Élénkderültség és tetszés a szélső baloldalon) mert ez az osztrák posztó szinhagyó és gyorsan szétfoszló. Ezért megérdemelnők, hogy legalább gyapjúnknál némi recompensatiót nyerjünk, de a gyapjú vámtarifáját hagyjuk a réginél, a textil-árúk vámtarifáját emeljük, tehát mindkettőnél az osztrák érdekek érvényesülnek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Szövetséges államok között főleg ha azok a fejlettség különböző fokán állanak egyszer másszor előfordulnak némi érdekösszeütközések, azonban azokat kölcsönös jó akarattal ki kellett egyenlíteni; de Austria ily esetekben ugy szokta a kiegyenlítést észközölni, hogy az alkudozásoknál mindig azt követeli, hogy folytonosan mi engedjünk és a mi kormányunk mindig és mindenben enged s folyton hátrál, mig teljesen kiszorittatni engedi magát erős hadállásaiból. Kormányunknak meg van nagy többsége a parlamentben, ez kellene, hogy ereje kútforrása legyen, azonban épen e többség túlengedékenysége képezi a mi gyengeségünket, (Igaz! a szélső baloldalon) mert Austriában tudják, hogy Tisza itt bármit keresztül tud vinni (Ugy van! a szélső balon) s ezért követelnek tőle igazságtalan s hazánk érdekeivel ellentétes dolgokat (Igaz! Ugy van! a szélső balon) s Tisza a helyett, hogy erős többségére támaszkodva ellent állana: rendszerint meghódol és vele együtt capitulál a többség is, mert a többség olyan, hogy azzal lehet szavaztatni, de jogokat oltalmazni nem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) így történt ez 9 évvel ezelőtt s előre láthatólag igy fog történni most is; de akkor legalább előre fel lettek mondva a szerződések s utolsó reme diumként oda volt állítva az önálló külön vámterület is, most azonban jó előre csakis a közös vámterület és közös bank alapján folytatják az alkudozást és kötnek szerződéseket s annak előlegeként elfogadtatni akarják e vámtarifa módosítást, a mely csak a közös vámterület keretébe illeszthető be, tehát már előre mintegy lekötik a törvényhozás elhatározási szabadságát. Itt felállitnak egy oly praemissát, a melynek consequentiája csak a közös vámterület lehet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) így sodortatik szégyenletes kényszerhelyzetbe a mi törvényhozásunk, igy vágják be annak útját, hogy valaha magyar ipar és kereskedelem létrejöhessen; e vámtarifa és az azzal kapcsolatos közös vámterület annak megölő mérgét képezi. Ekként akarják megszavaztatni ily rögtönösen ezen törvényjavaslatot, a mely hazánkra nézve veszélyes. Beterjesztik akkor, a midőn tudják azt, hogy a képviselőház figyelme ki van merülve, tudják azt, hogy mindenki haza iparkodik, hamar leőrlik e fontos tárgyat, csak hogy szabaduljanak tőle. Es épen ez mutatja leginkább ezen törvényjavaslatnak őszinteségét, ezen sürgősségi eset mutatja tanúsítja leginkább, hogy e törvényjavaslat nagyon rossz; mert igen jól ismerjük a kormánynak azon eljárását, mely szerint minden reactiónárius intézkedést és minden hazánkra nézve káros, Austriára nézve előnyös javaslatot mindig ilyen időben, az ülésszakok végén szokott beterjeszteni. Igy történt ez a vámszerződéssel, a bankszerződéssel, a. 80 milliós bankadósság egy részének átvállalásával, az öt éves mandátummal, szóval mindazon törvényjavaslatokkal, a melyek alkotmányunkat csorbították, a melyek a nemzet jogait és érdekeit veszélyeztették. (Helyeslés a szélső balon.) Mi e kormánytól és e többségtől jogvédelmet és érdekeink felkarolását nem várhatjuk : az már rajtunk nem segit; de segíthet, vagy legalább a bajt enyhítheti a magyar társadalom ; tegyen minden fia e hazának, gazdaga és szegénye egyaránt fogadalmat, hogy csak magyar posztóból, csak honi kelméből készült ruhát visel — a mint én 15 év óta teszem — (Élénk éljenzés a szélső balon) s akkor posztó és egyáltalában textil-iparunk fel fog virágozni, ez maga után vonandja a gyapjú árának emelkedését is s benn marasztandja azon 50—60 millió forintot, a mit minden évben e czikkekért Austriának önkéntes adó fejében fizetünk. Oly viszonyok közé sodortattunk, hogy csak az önsegély és a nemzet férfias elhatározása.