Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-256
256. országos ülés jnnius 8. 1886. 3g3 nyujthat mentőhorgonyt s óvhat meg a hajótöréstől. T. ház! Ha széttekintünk a continensen, azt látjuk, hogy hatalmas országok, mint Német, Eranczia, sőt még a gazdag és fejlett Anglia is szükségesnek látják a külverseny elleni védekezést, a kis Rumenia kész vámháborút kezdeni azon hatalmas szomszédja ellen, melynek köszönheti állami létét, melynek támogatása nélkül még ma is török hűbéri tartomány lenne, nemcsak, hanem a mi iparosainkat — kiket itthon a közös vámterület agyon nyom — és gyárosainkat — kiket pénzügyministerünk agyon adóztat — mindenféle kedvezményekkel magához édesgeti s a mi itthon megbénított munkás kezeinkkel teremt magának nemzeti ipart. A midőn Euiópaszerte minden ország védekezik a versenyelőidézte válság ellen, akkor csak a mi kormányférfiaink, a mi közgazdasági előadóink hangoztatják a szabad kereskedelem elvét; a mi eddig ily egyoldalú alkalmazásában is megölő]e volt hazánk fejletlen iparának ép ugy mint mezőgazdaságának. Igen, mert ez volt azon egész szélességében felnyitott zsilip, a melyen szabadon özönölhetett reánk az osztrák verseny árja, elsodorva százados fáradalmaink és alkotásaink gyümölcsét, eltemetve oly foglalkozási ágakat, a melyek századok óta virágoztak nálunk s a melyeket tönkre tett az önök közösügyes bölcsesége, ezreit tevén földönfutóvá az azzal foglalkozott családoknak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Allatkivitelünk meg van szorítva — mond az előadó ur — Német és Franczia országoknak nemcsak vámtarifája, hanem egézségügyi intézkedései által is. Igaz, csakhogy ezen retorsionális mozgalmat első sorban az osztrák ipar védelmére megállapított magas védvámok idézték elő. Ha nekünk önálló vámterületünk van: akkor alkalmunk lesz vala épen ezen —• a mi mezőgazdasági terményeink fogyasztására utalt— országokkal oly kereskedelmi szerződéseket kötnünk, a melyek révén, bizonyos iparczikkek csekély megvámolása, avagy szabad beengedése árán: szabad gabona és marha kivitelünk számára ama piaczokat biztosíthattuk volna. Gyenge vigasztalás reánk nézve az előadó ur azon állítása, hogy a német és franeziaországi vámemelések nemcsak a mi, hanem az osztrák mezőgazdaságot is sújtják, mert a mások baja a mienket nem enyhíti, ámde másrészről az osztrák mezőgazdaság, ugy a gabona, mint az állattenyésztés terén nagyon korlátolt, elannyira, hogy saját belszükségletét sem tudván fedezni, kivitelre sohasem dolgozott; az ott mindig mellékes volt, az ipar vitte ott mindig a főszerepet s ezt vaskezekkel oltalmazzák is a mi nemzetgazdászatunk rovására, a mely kivitelre dolgozik. Ott van haldokló vasiparunk, melyet megfojt az osztrák vasversenye, a melynek terményeit Erdély legszélső keletén a székelyföldön is használjuk, hol nem rég ideje, hogy öt hatalmas vasgyárunk dolgozott s látta el kelet tartományait. Ma e gyárakat mind megbuktatta vagy a bukás szélére sodorta az osztrák verseny. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Keletkeztek petróleum finomító gyárak Erdélyben s másutt is, a mikből az államnak is nagy haszna volt, most ezt is agyon akarják vámoltatni a galicziaiak kedveért. A közgazdasági minister ur azt mondja, hogy e vámtarifa akként köttetett meg, hogy a magyar érdekek sértve ne legyenek s a mennyiben sértetnének s itt ott tőlünk áldozatot kívánnának, azért megfelelő compensatiót nyerjünk. A minister ur azt hiszi, hogy a kormány e törekvését siker koronázta s ép azért — hogy e sikert ne koczkáztassuk — kéri a törvényjavaslat elfogadását; de ép azért, mert én e vámtarifa módosításban az osztrákoknak nyújtott nagy előnyökért compensatiót nyújtva sehol se látok {ügy van! a szélső baloldalon) s mivel meggyőződésem szerint a magyar érdekek csak is az önálló magyar vámterület mellett elégíthetők ki, {Ugyvan!a szélső baloldalon) azért én e közös vámterületre fektetett javaslatoáltalánosságban sem fogadom el, hanem csatlakot zom az Enyedy Lukács barátom által benyujtothatározati javaslathoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Becker Jánosi T. ház! (Halljuk!) Közgazdasági politikánk káros irányának egy ujabb bizonyítéka a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, melynek hiányait több szakszerű és fényes beszédben kimutatták az előttem felszólalt ellenzéki szónokok; tehát a midőn felszólalok, teszem azért, hogy szavazatomat indokoljam és hogy elmondjam észrevételeimet a tisztelt előadó ur indokolásában felhozott némely érveire. {Halljuk!) Mindenek előtt nem osztom az előadó ur nézetét, hogy a védvámos irány — mint káros eszköze a védelemnek — előbb utóbb meg fog szűnni, mert szerény nézetem szerint a védvámos irány két fő factorának fejlesztése, tudniillik szállítási tarifáknak leszállítása és a productio folytonos haladása a védvámos rendszert nem csak állandóvá, sőt azt fokozni fogja. A közlekedési eszközök fejlesztése és az ott előállott verseny folytán a szá lítási díjak oly mérvben csökkentek, hogy a legtávolabb eső országok termékei saját piaczunkon is versenyképesek lettek. Ezen körülmény teszi egyrészről szükségessé a védvámos rendszert hogy iparosaink és gazdaközönségünk érdekei megóvhatok legyenek. Miután az olcsóbb szállítási tarifáknak határát első sorban az iparos osztály volt kénytelen megérezni, tehát ezen a téren kellett a védvámos irányt életbeléptéim; ezen védvámos iráiry T —
