Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-256

256. országos ülés jnnius 8. 1886. 381 Gr. Apponyi Albert: (Nagy saj. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Miután a t. minister ur beszédemnek egy parenthesisét ugy látszik nagyon zokon vette, talán pár szóval én is hozzájártdhatok ez eset fel világításához. {Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én a tarifajavaslat egyik, szerintem legfontosabb tételéről beszéltem és a t. minister ur ez előadásomat mosolygással kisérte. En erre épenséggel nem vagyok érzékeny; de e mosolygás azt látszott kifejezni, mintha a minister ur nevetségesnek találta volna, amit mondtam.Ezzel szemben nekem szabad volt tiltakozólag megjegyeznem, hogy nevetségest,szerintem,nem mondtam. Én azonban erre, biztosítom a t. házat, semmi súlyt nem fektetek. De a t. minister ur azt is felhozta, hogy ő miért mosolygott? Mosolygott, mert eszébe jutott azon állategészségügyi egyezmény, melyet nekem megmutatott. Biztosítom a t. házat, hogy ha kétszáz évig gondolkoztam volna, sem jöttem volna rá, hogy ama pillanatban, midőn én a tarifajavaslat említett tételéről beszéltem, a minister ur az állategészségügyi egyezményre gondol. (Derű tség balfelöl.) Én amaz egyezményt a minister ur szívességéből láttam és nagyra becsülöm azt a bizalmát, hogy velem közölte. De hisz itt vámokról van szó és e vámok és az ezek által elérhető eredmény semmi összeköttetésben nincs azokkal a tisztán állategészségügyi rendszabályokkal, melyek amaz egyezményben foglaltatnak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.') Azt hiszem, a t. minister ur meg fog elégedni azzal, ha kijelentem, hogy én azon szavakkal, melyeket az ő mosolygására nézve mondtam, épenséggel nem akartam vele szemben azon kíméletlen fellépést tanúsítani, melyről ő az ellenzékkel szemben, mondhatom, nagyon jogosulatlanul panaszkodik ; (Helyeslés bal felől. Mozgás jobb felöl) mert alig van a ministeriumnak tagja, a kivel szemben az ellenzék annyi előzékenységet tanúsítana, mint épen vele szemben. (Helyeslés bálfelöl.) Orbán Balázs: T. ház! (Hal juk ! Halljuk!) Korunk emberies törekvései és szelídülő erkölcsei még az állatkínzás meggátlására is figyelmet fordítanak, (Derültség) mindenhol társulatok keletkeznek e czélra: épen most olvashatjuk a főváros falain azon szép nemzeti színű falragaszokat, melyekkel az állatvéd-egylet közgyűlését egybehívják. (Derültség. Halljuk/ Halljuk!) E humanitárius törekvéssel szemben mintegy gúnyos ellentétként tűnik fel a mi kormányunk, mely megfeledkezni látszik a köteles emberkiméletről. Nem akarok itt czélozni a múlt napokban végrehajtott dragonádokra, hanem csak arra, hogy a kormány együtt tartja a képviselőházat e meleg időszakban és e teremben, melyet közegészségi tekintetből orvosrendőrileg kellene bezáratni. {Derültség. Zaj.) Ez valódi torturázlis, ez valódi istenkísértés főleg akkor, a midőn a coléra morbus itta szomszédunkban feni kaszáját. És ha még valami elodázhatlanul fontos, valami életbevágó törvény letárgyaläsáról lenne szó, mely elhalasztást nem tür: akkor örömest hoznók meg az önfeláldozást, eltiirnők szívesen hazánkért e sanyargattatást; de t. ház, most egy oly törvény módosítását akarják áthajszolni,^ a mely jelen alakjában csak káros és veszélyes lehet hazánkra nézve. Oly törvény megváltoztatásáról van szó, melynek bármily későn való megalkotása, mindig igen korán történik. De épen e javaslat rosszaságában vélem felismerni a sürgősség valódi okát, mert már megszokhattuk azt, hogy a mi kormányunk a reánk nézve hátrányos , de Austriára előnyös törvényjavaslatokat és minden reactionarius intézkedéseit rendesen ily meleg időre eső időszakok végén szokta letárgyaltatni, a midőn a figyelem ki van fáradva, a midőn a haza siető képviselők, sietve őrlik le, csak hogy szabadulhassanak, így volt ez a bankszerződéssel, a 80 milliós bankadóssággal, a vámszerződéssel, a korábbi vámtarifák megállapításával, czukór- és petróleumadóval, 5 éves mandátummal stb. stb. Szóval minden oly javaslattal, mely alkotmányunkat csorbitá, mely magyar érdeket és jogot sértett. E tacticának vagyunk mi most is elkínzott áldozatai, e tactica akarja lemorzsoltatni a vámtarifák olynemü módosítását, mely iparunkat, kereskedelmünket ismét contumacirozza, a nélkül, hogy mezőgazdasági miseriáinkon segítene, mert ez ismét csak az osztrák ipart védelmezi a mi rovásunkra. Olyan e törvényjavaslat, mintha a mi kormányférfiaink osztrák czéhmesterek lennének s ugy járt el e javaslattal szemben a mi közgazdasági bizottságunk többsége, mintha nem magyar államférfiakból, hanem osztrák nagy iparosok és gyártulajdonosokból lenne összeállítva. Tisztelt barátom Enyedy Lukács szakszerű jeles beszédében oly meggyőzőleg, oly kézzclfoghatólag mutatta ki a tervelt uj tarifa hátrányait hazánkra nézve; oly megczáfolhatlan érvekkel dönté halomra a szakminister és az előadó hamis állításait, hogy e tekintetben kevés ujat lehetne felhozni ; én tehát csak is két példával kívánok a helyzet felderítéséhez járulni; a gyapjú- és textilárúk vámtarifájának megállapítása körüli fificus eljárással. Tudjuk azt, hogy mi nyerstermelők vagyunk, a gabona mellett igen sok gyapjút termeltünk és jó árban értékesítettünk ugy, hogy abból volt a gazdának oly biztos és állandósított jövedelme, a mi az idő viszontagságainak nem volt kitéve s melylyel gazdaságát felszerelte és fejlesztette, azonban e jövedelem forrásunk is ujabb időben nagy mérvben csökkent, ép azért, mert a gyapjú