Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-256
378 256. országos üléa junins 8. 1886. politikában, mely a mi. terményeinknek a külföld j piaczait megnyitja. Ámde ma ez az ellenérték, ennek lehetősége megszűnt (Ug>/ van! bálfelől.) Most csupán csak azért, mert 1878. s aztán némi módosításokkal 1882-ben már megállapított vámtarifát, melyből egy remélhető ellenérték fejében az osztrák iparnak ezt a nagy eoncessiót tettük, fentartsuk a eoncessió ezen mértékét minden ellenérték nélkül? És midőn az ellenértéket azon egyetlen abikjában, melyben az — sajnos —képzelhető, tudniillik saját terményeink megvédésének alakjában kívánjuk, ma ujabb árt fizessünk érte, ujabb vámemelésekbe menjünk, melyek a magyar iparnak nem használnak? (Helyeslés bálfelől.) Azt hiszem, a ki az 1878-iki vámtarifa átalakításának természetét ismeri, horderejét méltányolja, azelőtt evidenssé válik az, hogyha igazán a kölcsönös méltányosság alapján akar velünk Austria alkudozni, akkor egész jogosan és igazságosan a monarchia két felének annyiszor hangoztatott közgazdasági solidaritása nevében kibánhatjuk azt, hogy azokért a nagy vámemelésekért, azokért a nagy engedményekért, melyeket 1878-ban a monarchia másik államának minden hasznunk nélkül egy-egy meghiúsult remény fejében tettünk, kívánhatjuk, hogy ezekért, de nem ujabb engedményekért kapjuk a méltányos árt ugy, hogy legalább is minden ujabb vámemelés nélkül most a mezőgazdasági terményeknek is azon védelem nyujtassék, mely nem is egyedül csak magyar érdek, hanem a mint mindenki elismeri, a monarchia másik államának is érdeke. (Ugy van! Ugy van! bálfelől.) Állíttatik ugyan, hogy az osztrák iparnak érdeke nagy mértékben, ép oly parancsolólag és ugyanazon körülményeknél fogva, mint mezőgazdasági terményeink érdeke, megköveteli a vámemelések fokozását. Nem tudom, hogy ez az állítás minő adatokra alapittatik. Egy adatra mely ép az 1 ellenkezőt bizonyítja, hivatkozott már Enyedy Lukács t. képviselőtársam, midőn az osztrák indokolás nyomán kiemelte, hogy az osztrák iparág, melyre nézve a legnevezetesebb vámemelések egyike contempláltátik, tudniillik a pamutfonás , mint az orsóknak folytonosan növekedő száma is bizonyítja, nem nevezhető inségesállapotban levő iparágnak. De itt vannak előttem a forgalmi adatok három fb'csoportra nézve és keresem, hogy mi voltpamutés gyapjuárúkban az osztrák-magyar vámterület kivitele. Mert ha a kivitelben az utóbbi években nevezetes csökkenést tapasztaltunk, lehetne a valószínűség egy bizonyos súlyával mondani, hogy Austriának ezen iparágai a ;külföldi piaczokból kiszorulnak és ennélfogva a belföldi piaczokon nagyobbmérvü védelmet igényelnek. De ha az adatokat megtekintjük, azt tapasztaljuk, hogy Austria pamutfonalakban 1880— 1884-ig, tehát az utolsó 4 év alatt, folytonosan emelkedő kivitellel birt. 1880-ban 5,617 métermázsa, 1883-ban 8,323, 1884-ben 7,471, tehát valamivel kisebb, mint 1883-ban, de az 1880-ikihoz képest 2,000 métermázsa emelkedést képvisel a kivitel. A pamutszövetekben 1880-ban Austria kivitele 28,700 és egynéhány métermázsa, 1884-ben 33,200, tehát majdnem 8000-eltöbb; gyapjuárúkban 1880-ban Austria kivitele tett 43,600 métermázsát, 1884-ben 50,000-et. Tehát, t. képviselőház, a textil-ipar bármely csoportját nézzem, a melyre nézve vámemelések contempláltatnak, mindenütt azt tapasztalom, hogy az utolsó 4 év alatt Austria kivitele tetemesen emelkedett; ha pedig igy constatálva van az, hogy az ezen iparágban alkalmazott gépek száma folytonosan emelkedik, hogy &T iparágak nemcsak el nem vesztették külföldi piaczaikat, hanem azokon folytonosan terjeszkednek. Hogyan és minő alapon lehet tehát ez iparágak oly állapotáról szólni, a mely fentartásuk érdekében okvetlen szükségessé tenné, hogy Magyarország nekik ezt az áldozatot meghozza, azt én nem é tem. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Az mondatik, hogy azok az ipari vámemelések, a melyek most tőlünk kéretnek, nem nagy jelentőségűek a forgalomra nézve. Ennek indokolásául részint azon áruk természete hozatik fel, a melyekre vonatkoznak, részint behozatik egy egészen sajátságos theoria a vámok hatásáról, a melyre bátor leszek visszatérni. Az árúk természete, a melyekre nézve a vámemelések alkalmaztatnak, nem olyan, mely a fogyasztásra nézve közömbösnek mondható. A pamutfonalakra nézve constatálva van, hogy azon pamutfonalak vámja emeltetik, a melyek a leginkább használt szövetek félgyártmányát képezik. De a gyapjúáruknál csak a 200 grammon alóliak vámja emeltetik 80-ról 110 re. Az mondatik, hogy ezek finomabb női ruhák készítésére szolgálnak. Ebből az a következtetés vonatik le, hogy itt nem a tömeges consumtio tárgya forog szóban, hanem a vagyonos osztályé. Ugyanez mondatik a selyemárúkra nézve. De, t. képviselőház, vájjon csak a legalsóbb néposztályok azok, melyek az élet sanv^arúságával küzdenek? Csak azokra nézve nem szabad megdrágítani a fogyasztást? Vájjon épen a mostani gazdasági viszonyok közt, a középosztály nem küzd e legalább is hasonló nehézségekkel az életkörülmények nehezebbé válta folytán? (Ugy van/ a szélső balfelöl.) És vájjon a középosztály női részének szükségletét képező szöveteknek megdrágítása ezek folytán egész közömbös valaminek tekinthető-e? vájjon a középosztály nem mondom túlzott pipere igényeinek, de illemi szükségleteihez — standard of life-hez tartozó mérsékelt öltözeti kia iásainak fokozása teljesen közömbösnek mondható-e ? (Tetszés bálfelől) azt hiszem, t. ház, hogy ezen árúk a maguk természeténél fogva, ha tán nem is oly nagy mértékben, mint a
