Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-256

256. orságos Mis janiiig 8. 1886. 377 folyó evidentiáját, hogy Németországnak vám­emelései számszerinti magasságukban a mi nálunk alkalmazandó vámemelések mértékét is tartalmaz­zák, belátni képes nem vagyok. (Élénk helyeslés bálfelől.) Sokkal közelebb járe tekintetben, a mint tőle nem is várhattuk máskép, egy alapgondolat formulázásához a t. előadó ur a maga jelentésé­ben, midőn azt mondja: a védelem határát és mér­tékét a verseny tényleges állapota és következ­ményei kell, hogy megállapítsák. Igen, t. képvi­selőház, ebben a mondatban körülbelül ugyanaz van kifejezve, a mit én általánosabb formulában egyenletes és arányos védelemnek nevezek. Csak­hogy t. képviselőház, ezen conceptio keresztül vitelének e vámtarifában az általam felhozott egy néhány példa után sem látjuk semmi nyomát sem. (Ugy van! bálfelől.) Hát, t. ház, bocsánatot kérek a kifejezésért, de nem mondhatom máskép : (Halljuk!) ez a vámtarifa szerkezetileg véve igen gyarló mű, a melynek tulajdonképi tendentiája, czélja iránt senki magával tisztába nem lehet. (Élénk tetszés balfelöl.) De, t. képviselőház, a szer­kezeti, hogy ugy mondjam művészeti szemponttól eltekintve s a nagy közgazdasági szempontokra áttérve, foglaltatik-e tehát ebben a vámtarifában összege az oly vámtételeknek, a melyek a magyar érdek és az osztrák érdek összeegyeztetését és méltányos kielégítését, egyenlő figyelembevételét tartalmazzák magukban? T. képviselőház! Azon az utón, a melyet a t. kormány követett és mely­nek kiindulási pontja, habár ezt mindig tagadja, a vámközösségnek mindenáron való fenntartása, {ügy van! a bal- és szélső baloldalon) ezen az utón, a mely azután az egyszer megállapított vámtarifát olyannak tekinti, mint a mely okvetlenül kell, hogy kiindulási pontul szolgáljon, a min tehát a mi érdekünkben változtatni csak ugy lehet, hogy ha egyszersmind az osztrákok érdekében egy ujabb concessiót teszünk, ezen az utón, mondom, egy Magyarország érdekeit csak félig-meddig megva­lósító kereskedelmi politikához, vagy annak alap­jául szolgálható elvhez eljutni egyáltalán nem le­het. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És én megmondom, t. képviselőház, miért. Azért, mert mi — szerintem elég hibásan, már akkor is ellenez­tem, de a jövendő fejleményeinek nem tudása által némileg menthetőén — már 1878-ban megadtuk minden ellenérték nélkül, kizárólagosan az osztrák ipar érdekeinek mindazt, sőt azon túl sokat, a mit méltányosság és igazság követelhetnek. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) És már mostan, t. képviselőház, ha egy új vámszövetség megkötése alkalmából a mérlegben az egyensúlyt helyre akarjuk ütni, a méltányos­ságot és igazságot helyre akarjuk állítani, akkor sokkal inkább arról lehet szó, hogy a Magyaror­szágnak érdekét nem érintő, kizárólagos osztrák érdekű vámtételek leszállittassanak (Igaz! a bal KEPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. XII. KÖTET. és szélső baloldalon.) és egyszersmind a nekünk szükséges mezőgazdasági vámokat megnyerjük, nem pedig arról, hogy a mezőgazdasági vamokat még pedig ilyen fictiv kiadásban, a valóban szük­séges, azokat valóban igénylő tárgyak kizárásával újabb engedmények útján megvásároljuk. Ez, t. képviselőház, a helyes aránynak helyreállítására sohasem vezethet, mert ismétlem, ez a helyes arány már az 1878-iki tarifa által meg van zavarva. (Ugy van a bal és szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, hogy ezt illustráljam, csak bátor vagyok, a nélkül, hogy különben az 1878-iki tarifareform részleteinek vagy csak minden fővonásának is ecsetelésébe bocsátkozzam, kiemelni a legfőbb változásokat, melyek 1878-ban történtek és azoknak eredményét. (Bálijuk.) 1878-ban, t. képviselőház, a nélkül, hogy a mező­gazdasági védelmére bármit is stipnláltunk volna magunknak, a mi az akkori áramlatok mellett különben természetes volt, az ipari vámoknak egy oly mértékét concredáltnk az osztrák iparnak és pedig az osztrák ipar azon ágainak, melyek nem egyszersmind magyar iparágak, hogy az áruknak bizonyos igen fontos és a tömeges fogyasz­tásnak tárgyait képező nemében a prohibitionak határáig átmentünk. Hiszen már akkor is a vita leginkább a gyapjúáruk körül forgott. A textil­ipar az, a mely akkor, ellentétben a vasiparral, mely 1878-ban tökéletesen, vagy majdnem tökéle­tesen ignoráltatott, mert az a szerencsétlensége volt, hogy közös ipar volt, a textilcsoport az, a melynek emelései leginkább typicusak az egész tarifának a jellegére nézve. Hát 1878-ban a közön­séges, a leginkább használatban levő gyapjúár ik­nak vámja emeltetett 40 írtról 60,illetőleg80 frtra, tehát 50—-100%-al és hogy ennek mily hatása volt, azt méltóztassék a következő forgalmi ada­tokból kivonni. (Halljuk!) A 70-es évek elején 1870-től 1875-ig, a kor­mány által az akkori vámszövetségi törvény­javaslathoz beadott indokolás adatai szerint az osztrák-magyar vámterületnek forgalma közönsé­ges gyapjú árúkban 340 és 350 ezer mázsa között oscillált, középminőségű gyapjuárakban a 20 és 30,000 mázsa közt, tehát egészben véve 60 és 80,000 mázsa közt oseillál. A mint behozatott az 1878-iki vámtarifa, hogy ezen vámemelések hatá­sát a forgalmi adatokból méltányolni lehessen, 1880-ban az összes gyapjúszövetek behozatala 33,000 mmázsát tett, 1881-ben 34,000, 1882-ben 35,000, 1883-ban már csak 30,000, 1884-ben 28,000 métermázsát, tehát folytonos csökkenés állott be egész az 1878 előtti bevitel feléig. íme, t. ház, a forgalom adataiban kifejezve azon szolgálat nagysága, melyet mi oly osztrák iparágnak tettünk, mely nálunk nem létezik. S akkor még azt reméltük, t. ház, hogy mi ennek az ellenszolgáltatását megkapjuk oly kereskedelmi 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom