Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-256

256. országos ülés )nn}»í 8 ISS6 375 tételben áll, h;tnem abban, hogy állategészségügyi szempontból, nehogy a magunk kivitelét tegyük lehetetlenné a nyugat felé, akár minők legyenek is a vámpolitikai íordulatok — és ezt ajánlom a t. kormánynak is figyelmébe — nem szabad tűrnünk a keleti marha behozatalát. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ez a védelem az, a mire szükségünk van és a minek figyelembe vételét kérem akkor is, ha Ro mániával szemben a váinháborúról a békés kereskedelmi összeköttetés terére lépünk. (Élénk helyeslés balfelöl.) A gabonaneműek közt, a mint ezt az Enyedy Lukács t. képviselőtársam által felhozott forgalmi adatok bizonyítják s a mint ez a közgazdasági bizottságban is kiemeltetett, a tengeri mely a vámemelés általi oltalomban bizonyos hatással részesülhetne. Ezen tétel 25 krról 50 krra emeltetik, a mi teljesen illusorius. A legnagyobb súlyt fektetem az állatoknak és az állati termékeknek csoportjára a szarvasmarhán kivül is. Ha van tétel, ha van a hazai termelésnek ága, a melynél a forgalmi adatok és a különben is ismert viszonyok a magasabb védelem szükségét kétségtelenül mutatják: ez a sertés. Ha a sertésforgalmat a magyar-osztrák monarchia vámterületén nézzük, azt tapasztaljuk, hogy 1880-ban a vámterület 32,000 darabbal, 1881-ben 20,000 darabbal állott active, de hogy már 1882-ben 74,000 darabbal, 1883-ban 126,000 darabbal, 1884-ben pedig 116,000 darabbal több sertés hozatott be, mint a mennyi kivitetett. Itt mutatkozik tehát világosan, hogy a magyar sertéstermelés elveszti a közös vámterület piaczn feletti uralkodást. Már pedig a legkevesebb, a mit kívánhatunk az és ez képezi a közös vám terület fennállásának egyetlen közgazdasági alapját, hogy ha már az osztrák ipar uralkodik Magyarország fogyasztási piacza felett, a magyar mezőgazdaság a maga termékével uralkodjék az osztrák piaczokon. (Élénk helyeslés és tetszés baloldalon.) Es ha ezt vámpolitikai eszközökkel előmozdítani kívánjuk, ezeket a várapolitikai eszközöket ott kell alkalmazni, a hol ennek uralma fenyegetve van, a hol a forgalmi adatok kimutatják, hogy az kiesik kezeinkből. (Helyeslés balfelöl, felkiáltások szélső balfelöl: A minister ehhez is nevet 1) Gr. Széchényi Pál földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Hát önöknek szabad, nekünk meg nincs jogunk nevetni? Gróf Apponyi Albert: Jogi akadály nem forog fenn arra nézve, hogy a kereskedelmi minister nevessen, de azt hiszem, hogy itt az ország komoly érdeke forog szóban, melyen nincs mit nevetni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Továbbá azt hiszem, hogy az, a mit mondtam, lehet helyes vagy helytelen, de tán semmi esetre sem nevetséges. (Nagy zaj a bal és szélső balon.) Különben, t. ház, megvallom, én erre nem fektetek súlyt, hanem elvárom a czáfolatot Gr. Széchényi Pál földmívelés-, ipar| és kereskedelemügyi minister: Meg is fogja i kapni. Ez méltatlanság. Gr. Apponyi Albert: A czáfolatra majd i komolyan fogok feleim. T. ház ! Az eddig előadottakból azt a következtetést vonom le, hogy ha csupán arra az álláspontra helyezkedünk is, melyen a kormány előtertése áll, hogy tudniillik a mostani állapotot összehasonlítják az 1882-iki állapottal,még akkor is azon következtetés felé kell hajolnom, illetőleg azt kell egész határozottsággal kimondanom, hogy a bilance nem a mi javunkra módosul, hogy tehát e vámnovella elfogadására semmi okot sem látok, mert még az 1882-iki vámtarifával összehasonlítva sem találom, hogy az, a mit mi vele nyerünk, több volna, mint a mit vele veszítünk. De, t. ház, megvallom, hogy az okoskodás ez alapját nem fogadhatom el, a bírálat e szűk kiinduló talaján nem maradhatok. Nemcsak arról van szó, hogy az 1882-iki vámtarifát mily irányban módosítjuk, nemcsak arról van szó, hogy e vámtarifa, valamivel jobb vagy rosszabb-e, mint az 1882-iki? Mert méltóztassék figyelembe venni azt a körülményt, hogy az Austriával 1878-ban kötött vámszövetség ideje most lejár. Ma arról van szó, hogy a vámszövetség megújittassék-e vagy sem és minő alapon újittassék meg? És e tarifa, mely előttünk áll, képviseli a kereskedelmi politikának azon alapját, mely Magyarország közgazdasági fejlődését a következő 10 év alatt igazgatni van hivatva, ez képezi azt az alapot, melyből kiindulva, tőlünk a vámszövetség újabb megkötése kívántatik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tehát legyen bár kimutatva az, a mit kétlem, hogy bárkinek is sikerülne kimutatni, hogy tudniillik a vámtarifa az 1882-ihez képest némi javítást foglal magában, ez reám nézve Dem határozna annak elfogadását, vagy el nem fogadását illetőleg. Hanem miután most módunkban áll egészen új vámtarifát létesíteni, mert a ma fennállónak hatálya a vámszövetséggel együtt lejár, e vámtarifát nem relatíve, nem összehasonlítva, hanem a maga absolut értéke szerint kell megbírálni és azt a kérdést kell felvetnünk, vájjon abban az előnyök és hátrányok mérlege Magyarországra nézve hogyan áll, vájjon elfogadjuk-e azt tiz évi vámszövetség alapjául? Az 18S2 évben való összehasonlítás e nagy kérdés előtt igen jelentéktelen részletté törpül. (Élénk helyeslés balfelöl.) Már most, t. ház, ha e nagyobb szempontból vizsgáljuk meg a vámtarifát, akkor mindenekelőtt az a kérdés áll előttünk, minő legyen tehát az a kereskedelmi politika, mely Magyarország érdekeinek megfelel és a melynek megvalósítására törekednünk kell közös vámterület mellett ? Akkor, t. ház, midőn a vámközösséget Austriával létesí-