Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-256

372 256. országos ülés junins 8. 1886. mas ipart teremtett, mig mi e czéltól folytonosan távolabb esünk, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy ez, t. ház, miért szükséges, erre nézve sok magyarázatot lehetne találni és sokat lehetne felhozni. De én csak egy momentumot akarok kiemelni. Az osztrák ipar azáltal, hogy neki Magyarországon kényszerfogyasztási területe van, el van kényeztetve, nincsen utalva arra, hogy vállalkozó szellemét megerőltesse és piaczokat keressen. Természetes, hogy e kényelmes helyzethez feltétlenül ragaszkodik és e kényelmes helyzetből, a mi tollárukból vetett meleg ágyból felkelni nem akar. Kivitele Anstriának mindig nagyon tetemes, de ezt azáltal birja megtartani, mert olyan rósz árúkat készít, a melyek nem versenyezhetnek béltartalomra a nyugati államok árúival és ezáltal compromittálja előre azt az ipart, a melyet Magyarország fog kifejleszthetni, mert keleten a magyarországi ipar egy tekintet alá esik az austriai iparral. Tehát előre discreditálja a mi jövő iparunkat. És hogy ez nemcsak az én véleményem, arra nézve legyen szabad egy kiváló török államférfi nyilatkozatát felemlíteni, a melyet ő 1883-ban tett. (Halljuk!) Edhem pasa ugyanis következőképen nyilatkozott: „Bámuljuk, hogy Austria mily keveset tesz keleti kereskedelme érdekében. Austriából csak rósz gyártmányokat küldenek, ugy, hogy a rósz árúkat osztrák Schund-nak nevezik." E nyilatkozatát reproducálta az osztrák sajtó és az nem czáfoltatott meg, hanem hallgatás által megerősítve lett. Ha nem tudtuk volna már előbb, a török államférfi e nyilatkozatából is tudomást szerezhettünk volna a dologról. Ezen vámtarifának egy másik, egészen sajátos oldala az, hogy teljes rendszertelensége mellett még oly térre is lép, a mely tér, legalább Magyarország szempontjából határozottan kárhoztatandó. (Halljuk!) És ez a tér, t. ház, a munkaeszközök megdrágítása. Még a roppant védvámos és prohibitiv Oroszország is fentartotta a mezőgazdasági munkaeszközök vámmentességét, daczára annak, hogy Oroszország arra törekszik, hogy a mezőgazdasági gépipart kifejleszsze. A mezőgazdasági gépek, legalább 1882-ig — nem tudom, az óta történt-e változás — vámmentessen mentek be Oroszországba. És mit teszünk mi például épen a cséplőgépekkel? Meghallgattuk a szakértőket a cséplőgépekre és mit mondtak ezek? Az 1882-iki vámtarifa egy cséplőgép garnitúra árát felemelte 250 írttal; ez a most proponált vámemelés újabban 380 frtra rug, tehát 1882. óta 630 frtra rug az, a mivel a cséplőgép garnitúra vámja megdrágittatott. Már most kérdem, t. ház, ha egyfelől támogatni akarjuk a mezőgazdaságot, másfelől pedig a munkaeszközeit megdrágítjuk, czélt fogunk-e elérni? Nem vesszük-e az egyik kézzel vissza azt, a mit a másikkal adunk ? (Ugy vem ! balfélol.) Ugyanily eljárást követünk más téren. Megdrágítjuk a kaszákat s a mezőgazdaság egyéb eszközeit, megdrágítjuk vámmal a zsákokat, melyek szintén a mezőgazdaság eszközei, igy megnehezítjük a kül • kereskedelmi forgalmat; egy szóval elkövetünk sok mindent, a mi mezőgazdasági termelésünk felvirágzását megnehezíti és tisztán azzal akarjuk a termelők szemeit kitörölni, hogy vámokat adunk, a melyekszemélyes meggyőződésem szerint, inkább csak elméleti, mint gyakorlati értékkel birnak. Némely vámok a t. kormány által pénzügyi szempontból indokoltatnak; arra is óhajtok néhány észrevételt tenni. Én már az imént kijelentettem, hogy részemről a pénzügyi vámok ellen nem teszek kifogást, de a kormány politikája épen önmaga ellen dolgozik, mert elfelejt egyet, hogy a vámok emelése nem emeli a vámjövedelmet; a vámoknak féktelen, a legvégsőig fokozott emelése a vámjövedelem csökkenését fogja előidézni, mert a behozatal apadni fog és az ország vámbevétele keveset;!) lesz. Tehát mig egyfelől kimutatta, hogy fogyasztásunk terhelve van, másfelől ez emelésből még új pénzügyi terhek is fognak ránk hárulni, mert oly póthitel kérésekkel, minőkkel a minap találkoztunk, a mely 4 millió közös vámjövedelem csökkenést tüntet fel, olyannal minden évben fogunk találkozni; hisz a vámbevételek évről-évre határozottan csökkenni és visszamenni fognak. De ez nem is lehet máskép, mert a vámok, ha annyira emeltetnek, hogy a behozatal megszűnik, ez czéljuk és ha ez eléretik, akkor nagyon természetes, hogy bevétel nem várható. (Ugy van! balfélol.) Összefoglalva tehát, t. ház, azokat, a miket mondtam, röviden jelzem az eredményt. A vámtarifa emeli a vámokat a gabnára, de nem ott, hol azok a zárfejlesztésre hatással volnának, mint pl. a kukoriczánál, hanem ott, a hol ennek hatása jóformán jelentéktelen; emeli a vámot a szarvaskára, de a sertéseket és juhokat számításon kivül hagyja; emeli a vámot a len- és kenderárúkra, de nem a len és kenderre ; emeli a vámot a pamut- és kenderárúkra, de nem veti vám alá a vámmentes gyapjút; emeli a vámot a bőrárúkra, de védtelenül, vagy az eddigi védelemben hagyj a meg a bőröket; emeli a vámot a csontárúkra, de nem azon állati terményekre, melyek ezen czikkek előállítására szolgálnak. Továbbá védelmezni akarja a t. kormán}

7 a mezőgazdaságot és e mellett megdrágítja neki a munkaeszközöket. Hogy ez oly közgazda; sági politika, mely az ország javára nem szolgálhat, arról meg vagyok győződve. (Helyeslés. Ugy van ! a bah és szélső haloldalon.) És mivel erről meg vagyok győződve, azért kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék elfogadni a kormány által benyújtott vámtarifát, hanem az általam és t. elvbarátaim által benyújtott határozati javaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) ,