Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-256
26fi. országos ülés janins. S. 18S6. 371 csen, a régi vámokat megtartott;!. Feltüntetteteít továbbá, hogy a sertéseknél a behozatal Magyarországon nagy mérveket ölt; indítványba hozta gr. Ápponyi Albert t. tagtársunk a vámoknak 3 írtról 5 frtra való felemelését, kihallgattatok szakértők ebben a tekintetben, a kiknek véleménye jó formán megegyezett gróf Apponyi Albert t. tagtársunk véleményével. Mindezek daczára a kormány határozottan ellenezte ezen vámfelemelést és megmaradt a mai vámnál. Ez is, t. ház, oly intézkedés, a mely a sertéstenyésztés érdekeinek teljesen kielégítésére nem szolgál. Következnek azon nagy fontosságú vámemelések, melyek a tarifában a pamut- és gyapjúárúkban vannak javaslatba hozva. Már beszédem elején voltam szerencsé? utalni arra, hogy egyáltalán még az osztrák ipar szempontjából sem lehet indokolni azon óriási, minden mértéket fölülmúló vámemeléseket, melyekkel itt találkozunk. De legkevésbbé lehet ezt indokolni a pamutfonalaknál. (Helyeslés.) Hivatkozom arra, hogy maga a bécsi kereskedelmi kamara, a közös vámterület egyik legkiválóbb szakképzettségű kereskedelmi testülete határozottan kijelentette, hogy vámemelésekre a pamut- és gyapjú fonalaknál szükség nincs. Eltekintve attól, hogy számos fontos iparág űzői Ausztriában, kik ezen fonalakat mint félgyártmányt feldolgozzák, tiltakoztak a vámemelés ellen, csak egy adatra kívánok hivatkozni. Ausztriában 1878—1884-ig a fonodákban az orsók száma 1.500,000-ről 2 millióra emelkedett, tehát egy harmadában emelkedett a számuk. Már most kérdem, az oly iparág, mely annyira virágzik, hogy rövid 6 esztendő alatt 30°/ 0-kal volt képes kiterjeszkedni, vájjon el lehet-e fogadni, hogy az az iparság védelemre szorul. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A gyapjúfonalaknál ugyanazon körülmény forog fenn, de itt ismét ellenmondás mutatkozik v. kormány politikájában, melyből kitűnik, mily rendszertelen az eljárása. Azt mondja a t. kormány, e vámtarifának alapelveként állítva ezt oda, hogy Ausztria és Magyarország egymásnak kölcsönösen biztosítják a fogyasztási területet. Igaz, hogy Magyarország fogyasztási területe a gyapjú ipar számára feltétlenül biztosítva van. De arról nem gondoskodott a kormány, hogy az osztrák piaczot biztosítsa a magyar gyapjú termelés számára. (Ugy van! Zfgy van! a hal- és a szélső baloldalon.) Még Oroszország is, mely saját iparának védelmében legmesszebb megy és mely maga is oda irányítja tevékenységét, hogy gyapjú-ipart fejlesszen ki, saját mezőgazdasági termelését gyapjúvámokkal védi, három cathegoriát állítván fel, 6, 12 és 18 rubel védvámot. De a mi kormányunk daczára annak, hogy látja, hogy a gyapjú behozatal 250,000 métermázsára emelkedett a közös vámterületen, míg Magyarország kivitele csak 120,000 métermázsára rúg, tehát e téren a tevékenységnek nagy tér nyílnék és e téren a vámnak igazán értékemelő és áremelő hatása volna, mindazáltal a kormány nem helyezkedett azon álláspontra, hogy a gy«pjnt Magyarország termelése érdekében megvédelmezze, hanem megvédelmezi az osztrákiparnak hallatlan fokozódó értékét. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Azt óhajtanám, hogy ne legyünk már mindig gyapjú, hanem legyünk már egyszer olló; szakítsunk már a kiaknáztatási rendszerrel. (Helyeslés és tetszés a szélső bal oldalon.) Azon állapot jellemzéséhez, melyek a vám fejlődésében 1868 óta fennforognak, legyen szabad . néhány adattal járulnom, hogy illustráljam, menynyire emelkedett a védváin 1868. óta s e mellé illustratióul legyen szabad néhány vám adatot felhoznom azon országból, mely legprohibitivebb egész Európában, tudniillik Oroszországból. (Halljuk!) Pamutfonalak vámja 1868-ban meg volt állapítva 4—9 frtig. Változásokon, emelkedéseken ment keresztül, csak a végpontokat akarom említeni; 1886-ban fel van emelve 6 ról 35-re, tehát 400%-al; a lenfonalak 1868-ban 1 — 6 frtig voltak megvámolva. 1886-ban másfél frtról 35 frtig, tehát az emelés 700%, a gyapjú fonalak vámja 1868-ban1—6% volt, 1886-ban proponálva 4 — 20 forintig, tehát 300% áz emelkedés; ugyanezen viszony van az árúknál. A pamutárnknál a sima pamutárúk 1868-ban 14, 1886-ban 45 frt, tehát 300% emelkedés; ugyanez festve volt azelőtt 16 frt, most 65 frt, tehát négy szerannyi, mint 1868-ban. A legfinomabb 1868 ban 60, i886-ban 300 frt, tehát ötször annyi. Lenárúknál középfinom és finom lenárúknál 40 és 60 frt közt, most 80 és 300 frt közt; Oroszországban e ezikkekuek vámja 140 és 170 frt között van. Gyapjúárúknál 4 frt 50 krtól 60 frtig volt 1868-ban" most 9 írttól 200-ig; mig Oroszorszagban a legmagasabb vám 180 frt. A selyemre 1868-ban 60 fiitól 120 ig, most 250-től 500-ig terjed a vám, tehát egyenlő az orosz tilalmi vámmal. Nem akarom a t. házat további felsorolásokkal fárasztani. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ruházatoknál 25 írttól 125-ig volt 1868-ban, most 200 írttól 450-ig, bőrárúknál 6 frtól 20 frtig, most 50 frt, de a bőrvám 1882. óta nem változott. Még csak egy ozikket akarok felemlíteni. hogy ennek vámját arányítsam az oroszországihoz. Ez a viaszos vászon, a melynek behozatala meghaladja az 1 millió frt értéket; ennek vámja 1886-ra 80 frt, pedig Oroszországban nem több, mint 24 frt. Az osztrák vámrendszer átalakult prohibitiv vámrendszerré. Ennek következményét ugy fogjuk érezni, mint Oroszország, de azzal a különbséggel, hogy Oroszország az által magának erő- éshatal47* *
