Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-256

366 '256. országos ülés június 8. 1886 melyekben a vámeredmény az összes behozatalhoz áll. Azon időszakban, 1868-tól 1878-ig, azon évtizedben a vámjövedelem viszonya az összes bebehozatalhoz 4'4%- ot tett ki. Ez a második kiegyezés után 1878-tól 1882-ig, a második autonóm vámtarifa alkudozásáig már felszökött 7'2%-ra, 1883-ban 8'7%-ra és 1884-ben, midőn a legjobban érvényesült, meghaladja a 9%-ot. Ez tehát világosan mutatja, hogy a vámemelések következtében a fogyasztásnak megdrágítása már ezen adatok szerint is 100%-kal nagyobb volt 1868-hoz viszonyítva. Megengedem, t. ház, hogy ez az adat nem tünteti fel a helyzetet egész híven; mert a behozatalban benfoglaltatnak azon czikkek is, a melyek vámmentesen hozatnak be. De épen azért ezen adat meg sem közelíti azon arányokat, a melyek tényleg érvényesültek és a melyeket akkor fogok kimutatni, midőn az 1876-iki vámtarifának tárgyalására térek át. Itt csak általános vonásokban a vámpolitika fejlődését vázolom. 1878-ban nemcsak az történt, hogy a vámok védvámos irányban emeltettek fel, hanem törént egy más dolog, a minek Magyarország mezőgazdaságára végzetes következményei voltak, tudniillik nem köttetett szerződés Németországgal az osztrák ipar védelmének okából. És hogy ennek be kellett következni, azon nem lehet csodálkozni; mert a azl878-iki osztrák vámtarifában az iparczikkekre megállapított vámtételek sokkal nagyobbak voltak, mint a melyek azokra Németországban fenállottak. És mit eredményezett ez? Azt, hogy 1879-ben Németország szintén követte az osztrák példát és ennek eredményeképen, hivatkozva az osztrák példára, életbe léptette az agrár politikát, a mely talán nincsen egyenesen ellenünk irányozva, de a melynek súlyát mégis oly keservesen érezzük. 1882 ben a vámtarifa már eltérőleg bizonyos tekintetben ujabb tüneteket mutat fel; a mennyiben az 1882-iki vámtarifába már a pénzügyi vámok is felvétettek és nagy tért foglaltak el. Éz nagyon természetesen indokoltatott és indokolható részben Magyarország rendkívül nehéz pénzügyi helyzetével és én e pénzügyi vámokat egyáltalában nem akarom megróni, mert azokat mig túlságba nem mennek, jogosultaknak elismerem; tehát kifogásom a pénzügyi vámok ellen nincs; de az 1882-iki vámtarifa rosszabb kiadása volt az 1878 ikinak és ennek ujabb fokozása volt a védvámrendszer, mely előidézte azt a reactiót, a melynek hatása alatt most is vagyunk és előidézte Németországnak 1883-ban és 1885-ben tett ujabb intézkedését. Az 1886-iki vámtarifa ujat sokat nem tartalmaz. A mi benne uj van, az az agrár vámoknak fokozása. Ezzel a kérdéssel majd később szándékozom foglalkozni, tehát erre most nem térek reá. Csak azt az egyefakarom előre bocsájtani, hogy én a mezőgazdasági vámoknak jogosultságát teljességgel elismerem ; mert valamint a termelésnek egyik ága jogosan megkövetelheti a maga

? részére a védelmet, ugy megkövetelheti ezt a termelésnek másik ága is. Ha az iparos azon érdemeért, hogy munkájával és tőkéjével emelte a nyers termény értékét, megkövetelheti az államtól istápolását, akkor ép oly jogosult a földbirtokosnak igénye arra, hogy az ő terményeinek a vámtétele emeltessek annyira, hogy azok előállítása lehetetlenné váljék. Sőt még az ipari termelésnél fennáll annak lehetősége, hogy ha az egyik ipar termelés nem fizeti ki magát, ha a verseny által felül van haladva, átmegy másikra, vagy megszüntethető, addig ez a mezőgazdaságnál nem áll, mert a mezei gazda kénytelen földjét művelni akár haszonnal, akár kárral jár s azt hiszem, nagy bűnt követnének el azok a természet ellen, a kik a természet drága kincsét műveletlenül hagynák. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát elvileg elismerem a mezőgazdasági vámok jogosultságát, de megkívánom, hogy ott alkalmaztassanak, a hol megkívántatnak és ugy, hogy valóban azon érdeknek szolgáljanak, melynek szolgálatába rendelvék. Hogy ez mennyiben áll, arra később szintén lesz alkalmam visszatérni. Legyen szabad most röviden refiectálnom nemcsak tisztán magyar, hanem egyúttal osztrák szemi ontból is arra, hogy vájjon azon magas fokú védvámemelés, mely ugy az 1882-iki, mint az 1886-iki tarifában inauguráltatott, osztrák szempontból szükséges és magyar szempontból megengedhető-e? Ha egy tekintetet vetünk az árúforgalmi statistika adataira, azt találjuk, hogy a közös vámterületen az árúforgalom szakadatlanul activ volt, tudniillik, hogy a közös vámterületen a kivitel fölülmulta a behozatalt és pedig 1878-ban 127 millió, 1882-ban szintén 127 millió, 1883-ban 125 millió, 1884-ben volt nem nagy csökkenés 78 millióra. De ez nem azért állott be. mert az iparczikkek kivitele alábbszállt, hanem azért, mert a mezőgazdasági termények kivitele csökkent, ez tehát nem Ausztria, hanem Magyarország érdekét érinti. Ha most tekintjük a közös vámterület forgalmi emelkedésével szemben a magyar forgalom emelkedési viszonyát, akkor itt az ellenkezőt tapasztaljuk, azt látjuk ugyanis, hogy 1884-ben, mert ennek adatai megbízhatók, minthogy benne van a postaforgalom is, mely az összforgalom 31%-át teszi, azt látjuk, hogy ezen évben 90.700,000 forint volt a passiva, tudniillik a behozatal 90.7 millió forinttal haladta meg a kivitelt. Kitűnik tehát az Ausztriával szemben 58 millió forintra menő passivitásból, hogy a forgalmi mérleg kedvező voltából nekünk semmi hasznunk nincs, hanem az első sorban Ausztria javára esik. De kitűnik ebből nagyban és egészben az is, hogy Ausztriának védvám emelésre szüksége nincs. Ha a forgalmi részre át-