Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-256
256, országos ülés június 8. 1886. 367 megyünk, mely a gyártmányok kivitelére vonatkozik, eonstatálható, hogy itt szintén ugyanazon eredményre jutunk. Ausztria kivitele iparczikkek ben 1878-ban 283 milliót tett és előrehaladva 1882-ben 312 millióra ment fel; 1883-banhanyatlott ugyan 308 millióra, de ezen hanyatlás nem a mezőgazdasági állapotok romlására, hanem két körülményre vihető vissza. Arra tudniillik, hogy az 1882-iki tarifa alkotása előtt oly nagy behozatal történt Ausztriába, hogy több árúczikkben akkora fölhalmozódás történt, mely a későbbi behozatalt kisebb mértékben tette szükségessé; továbbá nyilvánult a különbözet azon árcsökkenésben, mely az iparezikkekre is kiterjdt ugy, mint a mezőgazdasági czikkekre. Tehát Ausztria iparezikkének kivitele a külföldre e hanyatlás miatt nem szenvedett, nem gyengült. Valóban nem értem, miképen lehet ennélfogva azt következtetni, hogy Ausztria olyan védvámokra szorult volna, mint a milyeneket eddig életbeléptetett. Ha pedig tisztán a gyártmányok árúforgalmát tekintjük, akkor azt látjuk, hogy mig Ausztria forgalma 188l-ben és 1882-ben 110 millió forinttal volt passiv. a passivitás 1883-ban leszállt 96'2 millióra. Ausztria árúforgalma gyártmányokban tehát tetemesen javult; egy oly ország pedig, melynek a helyzete e tekintetben javult, nem tarthat igényt védvám emelésekre, hanem abban, épen az ellenkezőjéről lehet szó. Ez a tünet arra enged következtetni, hogy bizonyos iparágaknál a most fennálló védelmet csökkenteni lehet; mig ha a gyáriparczikkekben létező forgalmat szembeállítjuk a menőgazdasági és segédanyagok forgalmával, akkor az ellenkező tünetet fogjuk látni s akkor annál inkább eonstatálva találjuk azt, hogy az ország gazdasági baja nem az ipar, hanem a mezőgazdaság hanyatlásában rejlik. Mert, t. ház, bátran merem állítani, a nélkül, hogy akármely részről ellenmondhatnának nekem, hogy nincs Európában egyetlenegy állam sem,melynek ipara oly kedvező helyzetben volna, mint épen Ausztriáé, mert nincs Európában egy állam sem, mely oly kényszerfogyasztó területtel rendelkezhessen, melyben négyszáz milliónyi iparczikket elfogyasztanak. Midőn pedig ezen árúforgalmi adatokból constatáljuk a közös vámterület aetivitását, még nem constatáljuk Ausztria speciális forgalmát, mert abban az iparczikkek forgalmában nem 110 milliónyi passivitás fordul elő, mint a közös vámterületen, hanem Magyarországgal való forgalmát tekintve, Ausztriának forgalma iparczikkekben legalább. 150 milliónyi activát mutat fel Magyarországgal szemben. Ily helyzetű ipart, hogy lehet ujabb védvámok oltalmában részesíteni, az gazdasági felfogásommal megérteni nem tudom. Viszont a mezőgazdasági termények és segédanyagok forgalmánál azt tapasztaljuk, hogy mig a behozatalnál S 8 / 1 ** 0 /!) a csökkenés, a kivitelnél sokkal nagyobb 5'5°/o; az iparczikkeknek behozatalánál 48% a csökkenés, de a kivitelnél 2-l°/o. Tehát az iparczikkek kivitelénél a csökkenés a behozatalhoz képest 50%, tehát fele, mig a mezőgazdasági termények és a nyers anyagok forgalmánál a kivitel csökkenése 50%-kal nagyobb, mint a behozatalnál. Ez világosan mutatja, hogy a válság a mezőgazdasági terményekben van. (Helyeslés a hál- és szélső baloldalon.) Valamit tennünk kell a mezőgazdaság érdekében. Addig az osztrák ipar valóban, mig a közös vámterület fennáll, további segélyre nincs utalva. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A védvámpolitikának jogosultsága a nemzeti politika szempontjából kétségbevonhatatlan, megtámadhatatlan. Egy nemzetnek a termelő erőket fejleszteni, azokat ápolni és védeni kell. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De még ott is, a hol a védvámok azon állam iparának javára esnek, melynek határain alkalmaztatnak és a hol nem azon viszony áll fen, mely fenáll Ausztria és Magyarország közt, hogy a közös vámterületen alkalmazott vámok sújtják az egyiket és előnyére szolgálnak a másiknak; még oly államban is, mely nemzeti alapokon nyugszik, ott is feltétlenül szükséges, hogy tekintet legyen a fogyasztók érdekére is; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert tisztán és kizárólagosan a termelő erőket támogatni és a fogyasztókról megfeleldkezni az oly eredményekre vezet, mik sociális tekintetben igen keserű következményeket vonhatnak maguk után; pedig nálunk ezen viszonyok már is közelednek, részben már be is állottak. Próbáljuk meg kiszámítani, a rendelkezésre álló, csak hozzávetőleges adatok szerint, hogy Magyarország fogyasztói milyen viszonyban állanak a termelőkhöz és Magyarország fogyasztása milyen adót fizet az osztrák iparnak. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország behozatala 1884-ben meghaladta a 400 millió forintot. De erre az évre nem volt már időm számításokat tenni, hanem az 1883. évre íceg vannak számadásaim s minthogy a következmények azonosak, azokat fogom előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) 1883 ban behozatalunk iparczikkekben és gyártmányokban 368 millió forintot tett. A közös vámterületre gyártmányok és iparczikkek azon csoportjaiból, a melyeket az imént 368 millió forinttal markíroztam, í 953 millió forint értékben hozatott be. E 1953 millió forint árú után a vámbevétel 26*3 millió forintot tett ki. Tehát a vám viszonya a behozott árúknak értékéhez 13'5'V 0 Szeretik állítani, t. ház, hogy a vám fogyasztást nem okvetlenül drágítja meg és hogy nem lehet azt az arányt felállítani, hogy a fogyasztás hasonló mértékben drágíttatik meg, a milyen mértékben a vám emeltetik. Ezt mondja maga a kormány is az indokolásban, mikor állítja, hogy
