Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-254

340 264. országos ülés {unitig 4. 1SS6. az nem volna eszhözölheto. Ilyen az az eset, mi­dőn a tulajdonos ugy van meg;]elölve, mint „isme­retlen "•, vagy midőn ki van tüntetve egy oly csa­lád, melynek vezeték nevén ezrek, meg ezrek vannak az országban és mely családnak a közös törzstől való leszármazását nemcsak kimutatni nem lehet, de még a rokonság fokozatát sem. Mint­hogy pedig ugy a telekkonyi rendeletek első ré­sze, mint a jelen törvényjavaslat feltételezi azt, hogy ily kiigazítás esetében vagy egy ismert poli­tikai személyivel, vagy törvényes'kép viselettel biró jogi személylyel állunk szemben, ez pedig ily esetekben nem volna, hogy a törvényjavaslat czéíja minden irányban elérhető legyen, szükséges­nek tartanám a követkövetkező pont felvételét: „Akár a helyszínelés alkalmával, akár később eszközölt szabályellenes tulajdoni bejegyzések megfelelő eljárás mellett helyesbíthetők legyenek". Szathmáry György jegyző (olvassa a módosítványt.) Veszter Imre: T. ház! (Halljuk!) A 75. §-ban foglalt igazságügyministeri felhatal­mazásnak egy ponttal leendő pótlását volnék bátor indítványozni. A jelzálogos hitelezőkre nézve mi nálunk általában nem csekély baj az, hogy a jelzálogi in­gatlanok a bejegyzések könnyű eszközöltetése és megengedése következtében igen könnyen feldara­bolhatok, a mi által rendszerint értékcsökkenés következik be. A telekkönyvi rendelet intézkedik ugyan az iránt, hogy az ily birtokrészletek bejegy­zése esetében az illető telekkönyvi hatóság tár­gyalást indítani és a hitelezőket meghallgatni tar­tozik; azonban eltekintve attól, hogy az illető tárgyalások, miután igen gyakoriak, alkalmatlanok és költségesek is, constatálhatom, hogy a legtöbb bíróság Magyarországon, különösen pedig a Király­hágóntúli részen, a bejegyzést a hitelezők megidé­zése és meghallgatása nélkül egyszerűen elrendeli a terhek egyetemleges átvitele mellett. Hogy a bejegyzéseket megnehezíteni közgaz­dasági indoknál fogva nem volna czélszertí, azt én is elismerem, de hogy in specie hitelintézeteknél az ily bejegyzések könnyű eszközlése a zálog­levelek értékcsökkenését is vonhatná maga után, ez nagyon kézzelfogható dolog, minthogy azelda­rabolás rendszerint magával a jelzálognak is érték­csökkenésével jár. Az ily földhitelintézetek rend­szerint csak akkor értesülnek a megtörtént lej egy­zésről, mikor a lejegyzett részlet más telekjegyző­könyvbe átvitetik és ezzel együtt a terhek is egyetemlegesen átvitettek. Ebből aztán az a cala­mitas származik, hogy ha végrehajtás alá kerül az ingatlan, akkor az új tulajdonos ellen külön jelzálog keresettel kell fellépni, a mi mindig tö­mérdek felesleges költséggel jár. Még azt is kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a földhitelintézeti követelésekre vonatkozó­lag specialiter az 1871-iki törvénynek, mely a régi földhitelintézetekre vonatkozik, gondolom 16. sza­kasza mondja ugyan, hogy az ily részletenként! lejegyzés csak az intézet előleges beleegyezésével történhetik meg, de ez világosan csakis rrverés esetére szól, mig ellenben arra nézve, hogy mi történjék a magáneladások esetén, ha tudniillik intézeti kölcsönnel terhelt ingatlanok részleteinek lejegyzése forog fenn, semmiféle törvényes intéz­kedés nincs. Én tehát azt vagyok bátor indítványozni, hogy a 75. szakasz 6. és 7. pontja közé egy új pont szurassék be, a mely szerint az ily magáu­eladások folytán bekövetkezendő lejegyzések, ha az illető ingatlan az úgynevezett szabadalmazott földhitelintézetek kölcsöneivel vannak terhelve, csakis az illető pénzintézetek előleges beleegyezé­sével legyenek eszközölhetők. Ajánlom indítvá­nyomat elfogadás végett. Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Fabiny Teofil igazságügyminister: T. ház! A most beterjesztett két indítványra vo­natkozólag kénytelen vagyok oly irányban nyilat­kozni, hogy én azokat egy meghatalmazás keretén belül megoldhatóknak nem tartom. Én abban a nézetben vagyok, hogy a mit gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur felemlített, valamint a mit Veszter képviselő ur indítványba hozott, az tulajdonképen az anyagi jog megváltoztatását tartalmazza és azt különösen a végrehajtási törvény minden intézke­déseivel összhangban lévőnek nem tekinthetem. Én tehát a magam részéről elfogadom mindazt, a mit Darányi Ignácz képviselő ur felhozott és kötelezettséget vállalok a kormány nevében arra nézve, hogy az ügygyei foglalkozni fogok, azt tanulmányozni fogom és a szükséges intézkedé­seket törvényjavaslat alakjában beterjeszteni kész vagyok; (Helyeslés.) azonban egy felhatalmazás keretén túl terjedőknek találom azon intézkedé­seket, a melyek mindkét irányban javaslatba hozattak. Én tehát kérem a t. házat, hogy tanul­mányozás és törvényjavaslat előkészítése czéljából bizassék a dolog a kormányra nem pedig, hogy most rögtönösen egy meghatalmazás keretében oldassék meg a kérdés. (Általános helyeslés.) Mandel Pál: T. ház! A conversio fontos­ságát magyaráznom nem kell; de constatálnom kell a tényt, hogy földbirtokosaink a pénzviszo­nyoknak utóbbi években beállott kedvező válto­zását nem birták eonversiók által kellően felhasz­nálni, habár maga a törvényhozás, hogy a conver­siókat lehetőleg elősegítse az 1881-iki LXX. törvényczikkben a kölcsönök conversiójára az új kölcsönökre vonatkozólag az illeték- és bélyeg­mentességet mondotta is ki. A nehézségek, melyek a conversióknál felmerülnek, jogi természetűek; nevezetesen a eonvertálandó kölcsön után más

Next

/
Oldalképek
Tartalom