Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-254
2(4. ©rstágos flés Jnnltai 4. 1886. 34 { hitelezők lévén bekcblezve, ezek felől nem lehet az új kölcsön bekeblezésére nézve a zálogjogi elsőbbségét könnyen kieszközölni. A magyar földhitelintézet utóbbi évi jelentésében constatálja, hogy az 5V 2 °/»-os záloglevelekből 15V» millió maradt convertálatlanul jobbára , azért, mert az illető tulajdonosok nem voltak azon helyzetben, hogy az új kölcsön kötvényeinek bekeblezése körtili körülményes eljárást végrehajtani bírták volna. Azt hiszem azonban, hogy a jogi nehézségek elhárítható'c lennének harmadik személyek jogi sérelme nélkül, ha törvény hozatnék, vagy illetőleg felhatalmazás adatnék az igazságügyministernek rendelet kiadására, hogy nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek által eszközölt eonvertálás esetében az új kölcsön a régi kölcsön rangsorozatában bekebelezhető legyen, ugy, hogy ebből a később helyen bekebelezett kölcsönzők megrövidülést ne szenvedjenek. Nevezetesen az új kölcsön a régi kölcsönből még fizetetten tartozást sem tőkében, sem járulékaiban felül ne haladja és hogy a régi kölcsön az új kölcsönből fizettessék ki. Ez által a később helyen bekebelezett kölcsönzők semmi sérelmet nem szenvednek; és az anyagi jog is semmi változást nem szenved. Ennélfogva ez értelemben tett indítványomat a t. háznak elfogadásra ajánlom. Rakovszky István jegyző (olvassa): A 75. §-ban az 5-ik pont után, mint új 6. pont, tétessék a következő szöveg: „jelzálogi intézeteknél, árvapénztáraknál, takarékpénztáraknál és minden egyéb nyilvános számadásra kötelezett pénzintézeteknél fennálló jelzálogkölcsön követeléseknek, ezen testületek bármelyike által történő átváltoztatása — conversiója — alkalmával a zálogjog, az új kölcsönből kifizetendő tehertétel rangsorozatában legyen bekebelezhető, ha az új kölcsön, a bekebelezett tehertételnek még kifizetetlenül fennálló tartozási összegét tőke és járulékai tekintetében felül nem haladja és a fennálló tartozás az új kölcsönből kifizettetik." Gáll József: T. ház! Bátor vagyok egy módosítványt benyújtani e szakaszhoz. Én a 10. pontban foglalt külön meghatalmazást szükségesnek épen nem találom, mert az okiratok nyelve iránt már az eddigi telekkönyvi rendtartásokban, névszerint az 1855-dik és 1870-dik éviben is volt intézkedés téve és az eddigi szabályokat részemről helyeseknek tartom, de a bizottságban sem fogadtatván el az eddigi szabályok fentartására irányuló indítványom és tudva a mai tapasztalatok, ugy eddig hozott határozatok folytán, hogy a t, házban ily indítványom pártolásra nem talál, nem lévén a t. ház hajlandó az ország egyes részeire nézve az általános szabály alól kivételeket megállapítani, ennélfogva legalább arra kérem a tisztelt házat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy | a fordítások minél olcsóbban állítassanak elő, hogy ezáltal a 75. §. 10. pontja rendelkezéséből, az egyesekre háramló teher annál könnyebb legyen. E tekintetben bátor vagyok azt indítványozni, hogy engedtessék meg, miszerint az ily fordítások bélyegmentesek legyenek, szükséges volna továbbá, hogy a t. igazságügyminister ur rendeleti utón intézkedjék, miszerint kellő számú tolmácsok legyenek a telekkönyvi hatóságokban mindenütt alkalmazva. Tudjuk most, hogy igazságügyi administratiónk azon irányt követvén, miszerint decentralizáltassanak a telekkönyvi hivatalok és ennek folytán több járásbíróság működik, mint telekkönyvi hatóság, a hol tolmács nincs és nehezen is lesz kapható s valószínű, hogy e tekintetben itt egy további intézkedés lesz szükséges, hogy tudnillik magának az illető bíróságnak tagjai közül bizassék meg valaki e tolmács hivatással, mert más egyének valószínűleg nehezen fognak az illető helyen találtatni, szükséges ezenfölül, hogy a díjak megfelelően mérsékeltessenek, melyek a fordításokért és a tolmácsokért fizettetnek. Eddig a dolog ugy áll, hogy egy ívért kelletett fizetni egy forint bélyeget és a fordításért 2 forint 50 krajczárt, míg a közjegyzőknek nagyobb összeg jár. Azt hiszem, hogy tekintve az érdekelt számos szegényebb sorsú feleket, méltányos lenne, hogy az igazságügyminister rendeleti utón ezen díjakat a lehető legkisebb összegre mérsékelje, mit a munkakör kiterjesztése némileg kipótol. Végül szükséges volna egy intézkedés, mely ugyan nem a törvénybe tartozik, hanem az utasításba fel lesz vehető, de melyet felemlíteni kötelességein, hogy tudniillik a telekkönyvi beadványok a magyar fordítás hiánya mniít ne utasítassanak el, hanem ezen hiány vétessék olyannak, mely a telekkönyvi rendelet 129. §. értelmében nem akadályozza a kérvény kedvező elintézését s azért csak kiegészítés szükségét vonja maga után. Mindennél fogva bátor vagyok a 75. §. 10. pontjához a következő indítványt tenni. A .szakasz 10. pontjának utolsó sorában e szavak után „közjegyző által kiállított" — szurassék „bélyegmentes". Azonkívül toldassák meg a következőkkel: „s ezen fordításokért a hites tolmácsokat, illetve királyi közjegyzőket megillető mérsékelt tolmácsdíj külön szabályoztassék". Polónyi Géza: Rövid megjegyzésem van Mandel Pál t. képviselő ur benyújtott módosításához. Előre bocsátom, hogy elvileg teljesen hozzájárulok ahhoz, hogy a conversio alá kerülő kölcsönök jelzálogi elsőbbsége biztosíttassák és ezáltal a convert-ió lehetősége könnyebbittessék. Azonban van ennek a módosításnak egy része, mely bizonyos aggályokat ébreszt bennem. Mert igaz ugyan, hogy az ily conversio nagyobbára nyilvános Jszámj adásra kötelezett társulatok részéről adott köb
