Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-254

2S4. országos ttlés jnnius 4. 1886. í»gw Maga a régi 74., illetőleg 75. szakasz elfogadtatik. Áz előadó ur ezen szakasz végére új c) pontot hozott javaslatba. Szathmáry György jegyző (olvassa a móäosttványt.) Elnök: Kérdem a t. házat méltóztatik-e ezen új c) pontot elfogadni igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik. Szathmáry György jegyző (olvassa a régi 75., most 76. §-t.) Baranyi Ignácz I T. ház ! Midőn ezen szakasznál felszólalok teszem ezt azért, hogy a t. ház nagybecsű figyelmét az ártéri birtokokra és ezek helyzetére ezen törvényjavaslat alkalmából fölhívjam. Rég ideje annak, hogy azon közkívánat kifejezést nyert, miszerint az ártéri birtokok ártéri minősége a hiteltelekkönyvekben is kitüntetést nyerjen és a kik ezt sürgették, ezt két szempontból tették különösen; sürgették először azért,mert az ártéri birtokok ártéri minőségének kitüntetése nélkül, az ártéri kölcsönök elsőbbsége a gyakorlatban igen gyakran tényleg illusoriussá válik, mert a kellő nyilvántartás, amely szükséges volna a végre, hogy ezen elsőbbség érvényesíthető legyen, nem eszközölhető. De egy más szempont is kívánatossá teszi, hogy az ártéri birtok ártéri minősége a telekkönyvben kitüntettessék. És ez az, hogy ezen kitüntetés hiányában az ártéri és az azok mellett levő fensiki birtokok, általában pedig a folyók mentén fekvő birtokok jelzálog hitele sokat szenved, mert a kik e kérdéssel foglalkoztak, bizonynyal észrevették, hogy a jelzáloggal foglalkozó hitelintézetek a hiteltelekkönyvekből nem tudván kivenni, hogy mely birtokok árterek és melyek nem azok, egy bizonytalan koezkázattal állnak szemben és ezen koczkázatnál fogva a folyam mentén lévő birtokok jelzálog hitelét megszorították, hogy úgy mondjam, kénytelenek voltak némileg megszorítani. Az igazságügyi bizottság tehát, nézetem szerint, igen helyesen járt el akkor, midőn a törvényjavaslatot oly irányban módosította, hogy az ártér-birtokok ártéri minősége az új telekkönyvi betétekben kitüntetve legyen; sőt a 75. §. 2 pontjában az iránt is intézkedett, hogy ez megtörténhessék a telekjegyzőkönyvekben addig is, mig az új betétek szerkesztetnek és megtörténhessék az új betétek szerkesztése után is. Azonban a 75. §, 2. pontjára azon észrevételt kell tennem, miszerint az, hogy az ártér-birtok ártéri minőségének kitüntetése az egyes társulati tagok által elválva a társulattól külön is követelhető legyen, szerintem nem volna helyén; mert ez azon visszásságra vezetne, hogy egy területen, egy társulatnál egyik birtoknak ártéri minősége kitüntetve levén, a másiké nem, az orvosság igen könyen rosszabbá válhatnék,. mint a KÉPVH. KAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. betegség. Ezért azt vagyok bátor indítványozni, hogy a 75. §. 2. pontjának ezen szavai „és egyes társulati tagoknak" kihagyassanak. Ezáltal azon czéh a melyet jelezni bátor voltam, el volna érve. De egyébként is kiegészítést igényel e pont, Méltóztatnak emlékezni, hogy az 1884. XXIII. törvényczikben intézkedés történt a Körös, Tisza és Maros közti társulat pénzügyi viszonyainak szabályozása, illetőleg 10 millió frt kölcsönnek felvétele tárgyában; az 1885: XXVII. törvényczikben pedig intézkedés történt a Temes-Bégavölgyi társulat pénzügyeinek rendezése és i 2 millió kölcsön felvétele tárgyában. Ezen társulatok fontosságának jellemzésére elég legyen arra utalnom, hogy mindegyik társulat körülbelül fél millió holdat képvisel. Azon törvényczikkekben a melyekre hivatkoztam, az van mondva, hogy addig, míg a kölcsön jelzálogi biztosítása eszközölhető nem lesz, a társulatok, mint ilyenek egyetemlegesen szavatolnak, az 1879: XXXV. törvényczikk 6. §. értelmében. Tehát a társulatok szempontjából, hogy ezen egyetemleges szavatolás megszűnjék, kívánatos, hogy e kölcsönök jelzálogi bekebelezése eszközölhető legyen. De nemcsak a társulat szempontjából, hanem az állam szempontjából is kívánatos és szükséges ez. Ugyanis a Kőrös, Tisza, Maros közti területre vonatkozó 1884. évi XXIII. törvényczikk 5. §-a szerint az állam jótállása addig tart, mig ezen kölcsönök bekebelezhetők nem lesznek. Tehát az állam érdekében van, hegy az államkincstár ezen jótállási kötelezettség alól mielőbb felszabadulhason. A másik törvényben az 1885. XXVII. törvényczikk 7. §-ában pedig az állam által elvállalt garantia fejében az van mondva, hogy az állam a maga biztosítására ezen kölcsönöket bekebleztetheti. Ha egyszer a törvény az államnak jogai biztosítására megadta a módot és lehetőséget, akkor szerintem meg kell adni az eszközöket is arra, hogy ezen jogok érvényesíthetők legyenek. És ezért azt bátorkodom indítványnyozni, (Halljuk!) hogy a 79. §. második pontja oly rendelkezéssel toldassék meg, hogy a vízrendezési társulatok kölcsönei, elsőbbségük sértetlen fentartása mellett, a társulatok kérelmére az ártéri birtokokra bekebelezhetők legyenek. Ha ezt a t. ház el méltóztatik fogadni, akkor nem tesz egyebet, mint eleget tesz a már régebben meghozott törvények meghagyásának, eleget tesz ugy az érdekeltség, mint az állam szempontjának. (Helyeslés.) De, t. ház, itt megállani, azt hiszem, nem volna helyén, mert ezen törvényjavaslat még egy irányban kiegészítést igényel. Ha intézkedés történik az ártéri birtokok ártéri minőségének kitüntetésére s az ártéri tartozások bekebelezésének lehetővé tételére, akkor azt hiszem, az ily tartozá48