Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

306 253. országos ülés június 2. 1886. javaslat által, tehát oda utal atnának különösen most a felek hogy kénytelenek legyenek telekkönyvi átírásért folyamodni, csakhogy a birságtól megmeneküljenek, holott tudják, hogy azon kérvény elintézése kétségtelen elutasítás lesz. A bizottság azon nézetben van — és e nézetének nyomatékos kifejezést ad a jelentésben is — hogy az ellen, hogy a telekkönyvben a tényleges állapottól lényegesen eltérő állapotok jövőre nagy mérvben elő ne álljanak — mert kis mérvben ugyan mindig fognak előállani — a leghatályosabb eszköz az, hogy a hagyatékok tárgyalása ott, hol hagyatékhoz ingatlan tartozik és bizonyos határidő alatta jogosultak önmaguk nem rendezkednek és a telekkönyvi átírást nem eszközlik, hivatalból legyen megindítandó és lefolytatandó. Ennek létesítése nem tartozik tulaj donképen a jelen törvényjavaslat keretébe, de azon nézetben van a bizottság, hogy addig, mig ez irányban a megfelelő helyen a szükséges intézkedések meg nem tétetnek, addig hiu leend minden kísérlet, mely azt czélozza, hogy a telekkönyvi állapot és a tényleges jogosultság közt eltérések fenn ne forogjanak és fel ne merüljenek. Mig azonban a bizottság a törvényjavaslat ezen intézkedéseinek egy részét .mellőzte, addig másfelől a gyakorlati élet követelményeitől el nem zárkózv, atöbb nevezetes újításokat vett fel. Ilyen első sorban az ártérbirtok kitüntetése és telekkönyvezése. Méltóztatnak tudni, hogy az ártérbirtok jelentősége főleg abban áll, illetőleg abban különbözik a fensíki birtoktól, hogy a társulatok ártértartozásai ezen ingatlanokon dologi teherként fekszenek, a melyek bekebelezés nélkül is törvényes elsőbbséggel bírnak és minden bekebelezett követelés előtt fizetendők ki. Ha most a telekkönyv nem mutatja hű képét annak is, hogy valamely birtokból mi az ártér, egyfelől veszt a birtok biztonsága és hitelképessége, másfelől pedig az élők közti jogügyiétnél, vagy öröklések folytán való osztályoknál a legnagyobb bonyadalmak merülnek föl arra nézve, hogy például a megosztott 500 holdnyi birtokban lévő 50 holdnyi ártérből mennyi esik az egyes osztályrészre. Ellenben ha a telekkönyvi betétek ugy szerkesztetnek, hogy ott, a hol az ártér valósítva van és kimutatható, hogy melyik részlet képez ártért, ezen ártérbirtokok külön helyrajzi szám alatt tüntetnek ki; akkor e bonyad almáknak elejök van véve. Ezt is felvette a bizottság a törvényjavaslat keretébe ugy, hogy az eszközölhető legyen hivatalból a betétek szerkesztése alkalmával; de egyes vízrendezési társulatok kérelmére foganatosítható legyen már a telekjegyzőkönyvekben és később a betétek szerkesztése után a betétekben is. Felvette a bizottság a módosítások és a felhatalmazások körébe azt is, hogy az igazságügyi kormány felhatalmaztassék, miszerint az országnak azon részében, a hol az országbírói értekezlet érvényben van, a kőszénkutatási, kőszénbánya nyitási és kőszén kiaknázási jogosultság a telekkönyvi betétek B) lapján kitüntethető jogok közé soroltassék és telekkönyvi bejegyzések tárgyává tétessék. Szükségessé teszi ezt azon körülmény, hogy Magyarországnak Királyhágón inneni részében az országbírói értekezlet értelmében a kőszén kutatási és kőszénbányanyitási jogosultság a földesúr beleegyezésétől van függővé téve és mert a bányatörvény értelmében ez a jogosultság mint bányajog csak fokozatosan és hosszú idő alatt nyerhető el és mert azon vállalatnak, a mely ily bánya müveléséhez fog, kellő biztosítékot kell birnia arra nézve, hogy addig, mig a bányatörvény értelmében a bányaadományt és ennek következtében a bányajogosultságot megnyeri és ezt a bányakönyvekben kitüntetheti, ne legyen kitéve annak, hogy a földbirtok elidegenítése esetében az előző birtokostól nyert jogosultságnak a későbbi birtokos ellenmondjon és ezáltal az előző tulajdonostol nyert jogosultságot meghiúsíthassa. Az igazságügyi bizottság abban a véleményben van, hogy ezen intézkedés nemcsak a bányavállalkozóknak, de maguknak a birtokosoknak is érdekében fekszik, mert egy ily módon biztosítható jog, a mint ez intézkedés tervezi, mindenesetre biztosabb és mert biztosabb, nagyobb összegért értékesíthető, mint azon jogosultság, melynél a szerző azon veszélynek van kitéve, hogy jogosultsága a birtok változása folytán veszendőbe megy. T. ház! Ezek azon intézkedések, a melyeket felemlíteni szükségesnek véltem; kötelességenmek ismerem hangsúlyozni azt is, hogy azon munkálat, a mely a törvény meghozatala esetében több év folyama alatt leszen foganatosítandó, az államkincstártól pénzáldozatot is kíván. E pénzáldozat összegét előre meghatározni nem lehet. Minden ide vonatkozó számítás csak feltevéseken alapszik. De kétségtelen előttem először az, hogy jó része az erre fordítandó költségeknek meg fog térülni azon illetékekből, melyek az ezen törvény folytán bejegyzendő és különben nem telekkönyvezendett vagyon-átruházások után az államkincstárba be fogna folyni. Egy része a költségeknek megtakarítandó leszen a telekkönyvi átalakítási munkálatokra évről-évre, most is gondolom 100,000 frtban előirányzott összegből. És főleg kétségtelen — és az igazságügyi bizottság a súlyt erre fekteti — miszerint az erre hozandó és több évi költségvetésre megoszlandó összegeket sokszorosan túlhaladják azon közgazdasági előnyök, melyek a telekkönyveknek ily biztos alapra való helyezése által eléretni fognak. T. ház! Az ősiség bilincseibe vert családi vagyon helyébe ujabb jogfejlődésünk az egyéni tulajdont léptette. Az egyéni tulajdon biztositékát a telekkönyvek képezik és e telekkönyvek jelen