Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

253. országos Ülés jnnins 2. 1886. 305 tulajdonjoga bejegyzésének jogosultságában elismeri. Igyekezett az igazságügyi bizottság még abban az irányban is pótolni a törvényjavaslatot, bogy a betétek szerkesztése alkalmával azon tehertételek, melyek megszűntek, de a telekkönyvben előforduló hibák miatt még mindig mint fennállók szerepelnek és a telekkönyvi rendelet értelmében törlendőknek mutatkoznának, töröltessenek és hogy különben is a telekkönyv a birtoklásnak és a jogosultságnak hű képét adja. Azért vette fel az igazságügyi bizottság a törvényjavaslatba azon intézkedést, hogy a kiküldött telekkönyvvezető, mielőtt a betétek szerkesztése megkezdetnék, minden telekkönyvi jegyzőkönyvet gondosan átvizsgálni és a törlendő tételekről a telekkönyvi hatóságnak jelentést tenni tartozik. Azért vette fel továbbá ezen gyakorlatilag nagy fontosságú intézkedést, hogy miután tudvalévő dolog, hogy a közadó hátraléki tartozások bekeblezésénél a legnagyobb gondatlansággal történik az eljárás, ugy hogy az adófelügyelők és adóhivatalok az évről évre felhalmozott adóhátralékokat évenként kitüntetve, az előző évek során ismételten bekeblezett adótartozásokat mindig újra bekebleztetik, de lefizetés esetén a kitöröltetésről nem gondoskodnak; a betétek szerkesztése alkalmával kötelességévé tétetik az adófelügyelőknek, hogy a bejegyzett adótartozásokat gondosan átvizsgálják és a telekkönyvi hatóságnál jelentést tegyenek az egészben vagy részben megszűnt tehertételek törlése végett. (Helyeslés.) És hangsúlyozza jelentésében az igazságügyi bizottság, valamint hangsúlyozom itt is és a t. pénzügyminisíer ur kiváló figyelmébe ajánlom, (Halljuk! Halljuk!) méltóztassék rendeleti utón megfelelőleg intézkedni — mert ez tisztán a végrehajtás hatáskörébe tartozik — hogy az adóhivatalok a közadóbeli tartozások bekeblezését jövőre ne ugy, mint eddig történt és amint jeleztem, valamennyi megelőző évi hátralékokat kimutatva, tehát ugyanazon tartozást ötször, hatszor kebleztessék be, hanem csak a már bekeblezett tételeken fölül még netalán fennálló tartozások bekeblezését eszközöl jék. (Altalános helyeslés.) Még egy fontos intézkedést vett fel a törvényjavaslat ezen részébe az igazságügyi bizottság és ez az, hogy miután tudvalévő dolog az, hogy számtalan telekkönyvben az egyéni tulajdonosok határozatlan részekben vannak közös tulajdonosokul bejegyezve és miután a bejegyzést sem a nyilván könyvek fogalmával, sem a gyakorlati élet követelményével megegyeztetni nem lehet, mert e bejegyzés azt jelenti, hogy az ily ingatlan egyes része, mely a levegőben függ és lehet kicsiny vagy nagy — sem elidegenítés, sem hitel alapját nem képezheti; ezen helytelen bejegyzések a betétek szerkesztése alkalmával kiküszöböltessenek KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XII KÖTET. ég azon módon, melyeta végrehajtási törvény megállapít, hivatalból és az illetők meghallgatásával és a fokozatos felebbezés megengedésével a telekkönyvi hatóság megállapítsa a számszerű arányt és ezen számszerű arányt vezesse be a telekkönyvbe. (Helyeslés.) A törvényjavaslat harmadik része a telekkönyvi rendeletek módosítását és pótlását tartalmazza. E részben az igazságügyi bizottság lényegében helyesli ugyan a törvényjavaslat azon kiindulási pontját, mely abban a kettős irányban nyilvánul, hogy egyfelől uj telekkönyvi rendtartás készítésének ideje még el nem érkezett és hogy ez a magánjogi törvénykönyv megalkotásával kapcsolatosan eszközölhető csak czélszerűen, másfelől hogy a telekkönyvi rendtartásoknak némely hiánya időközileg is módositandók és pótlandók. De azt hiszi a bizottság, hogy a szükséges módosításoknak magába a törvénybe való felvétele helyett, minekutánna itt rendeleteknek és pedig az ország két részében külön alapon fennálló, lényegben ugyan egyező, de részletekben eltérő rendeleteknek módosításáról van szó, a törvény által való módosítás helyett czéiszerűbbnek mutatkozik határozottan megjelölt irányban az igazságügyi kormányt felhatalmazni ari^, hogy a módosításokat rendeleti utón eszközölje. Magára a módosítások terjedelmére nézve sem ért egészen egyet a bizottság a törvényjavaslattal. Vannak a törvényjavaslatban módosítást czélzó intézkedések, a melyeket az igazságügyi bizottság a maga részéről el nem fogadhat és azokat ennélfogva mellőzendőknek véli. Legyen szabad ezek közül csak felemlíteni a törvényjavaslat 73. és 74. §§-nak azon intézkedését, a mely azt contemplálja, hogy a telekkönyvi rendeletek oly módon módosíttassanak, miszerint minden vagyonátruházá si szerződés illeték végetti bemutatásáról az illetékkiszabási hivatalok a telekkönyvi hivatalt értesíteni legyenek kötelesek; a telekkönyvi hivatal erről controllt vezessen és ha 30 nap alatt a telekkönyvi átirás nem kéretik, akkor birság utján a határidő letelte után fokozott birsággal szoríttassák az ingatlan szerzője arra, hogy szerzett jogának telekkönyvi bejegyeztetése iránt lépéseket tegyen. Az igazságügyi bizottságnak az az egyhangú véleménye, hogy ez alkalmas eszköz a zaklatásokra, de nem az óhajtott czél elérésére; és nem alkalmas különösen most, mig a telekkönyvek helyesbítve nem lesznek, míg az összhang a tényleges birtoklás és a telekkönyvi bejegyzés közt helyre nem állíttatik, mert — és ezt ismét a gyakorlati élet mutatja —• most már, minekutána a telekkönyvi intézmény fontossága szomorú tapasztalati adatok után a néptudatba meglehetősen átment, a legtöbb esetben nem többé az illetők indolentiájára, hanem telekkönyvi akadályokra vezethető vissza, ha a bejegyzés nem kéretik. Az ily törvény-