Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

304 253. országos Illés fontos % 1886. tán oly bonyodalmak keletkeztek, a melyeknek a törvény rendes korlátai közt való megoldása majdnem lehetetlen s mindenesetre nagyon sok időt és költséget igényelne. Mig az első szempontot illetőleg az igazságügyi bizottság teljesen egyetért a törvényjavaslattal, t. i. a tekintetben, hogy a kataster s telekkönyv összhangba hozassék, addig bár ezen második kérdés lényegére szintén helyesli az igazságügyi bizottság a törvényjavaslat álláspontját, de azon véleményben van, hogy ha csupán azon intézkedésekre szorítkoznánk, a melyeket e tekintetben, t. i. a jogos, tényleges birtokos telekkönyvi jogának kitüntetése tekintetében a törvényjavaslat elfoglal: akkor az óhajtott czélt csak igen fogyatékos mérvben tudnók elérni. A törvényjavaslat szerint ugyanis a jogos, tényleges birtokos a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával a telekkönyvi tulajdonosúi csak akkor lenne rendkívüli utón bejegyezhető, hogy ha vagy a telekkönyvi tulajdonostól a telekkönyvi bejegyzésre alkalmas okiratot tud bemutatni, vagy a telekkönyvi tulajdonos a betét szerkesztő bizottság előtt megjelenve és az okirat hiányát jegyzőkönyvbe veendő azon szóbeli nyilatkozattal pótolja, hogy ő a tényleges birtokos tulajdonjogainak bejegyzésébe beleegyezik. Csupán azon egy könnyítést tartalmazza még a törvényjavaslat, hogy ha a telekkönyvi tulajdonos és a jogos, tényleges birtokos közt több rendű fokozatos átruházás lánczolata van és a telekkönyvi tulajdonos a jelzett okiratot, vagy jegyzőkönyvbe veendő szóbeli beleegyezést adja, akkor a további átruházások kimutatása oly módon, hogy az illető átruházók szintén vagy okiratod vágyjegyzőkönyvi nyilatkozatot adjanak, nem szükséges, hanem a további átruházásokra elegendőnek tartja az eredeti törvényjavaslat azt, hogy a további vagyonátruházások a helyhatóság, illetőleg az eljárásnál közreműködő bizalmi férfiak nyilatkozata által igazoltassanak. A ki, t. ház, a telekkönyvek bonyodalmait a gyakorlati életből ismeri, az egy perczig sem lehet kétségben az iránt, hogy a bonyodalmak legnagyobb része olyan, a melyeken a törvényjavas latban megjelölt fentebbi módon segíteni nem lehet. Ott, a hol a telekkönyvi tulajdonos él, ez okiratot vagy nyilatkozatot adni kész, ott a bonyodalom egyszerű, a mely még rendes utón is könnyen tisztázható. A valódi nagy bonyodalom ott kezdődik — és az országban az ily eset számtalan — a hol a telekkönyvi tulajdonos elhalt, vagy ismeretlen helyre elköltözött és már életében eladta, birtoka ujabb örökösödésnek és eladásnak vagy eleserélésnek is képezte tárgyát, az előző telekkönyvi tulajdonos hagyatéka pedig, miután ő csak telekkönyvi igénynyel, de valódi hagyatékkal, ugy szólván, nem birt, soha le nem tárgyaltatott, örökösei ki nem puhatoltathatnuk, illetőleg a telekkönyvi tulajdonos lakása nincs tudva és ennélfogva rendes utón a telekkönyvezés nem eszközölhető. Egy másik eset is van, a mely az igazságügyi bizottság vélekedése szerint szinte intézkedés tárgyát kell hogy képezze. Ez tudniillik az, hogy sok esetben él ugyan a telekkönyvi tulajdonos és holléte tudatik, de azon oknál fogva, mert ingatlanát eladta, a vevő jogaival nem törődik, sem okiratot kiállítani, sem a szerkesztő bizottság előtt nyilatkozattétel végett megjelenni nem lesz hajlandó és ennélfogva azon üdvös czél, melyet a törvényjavaslat maga elé tűzött, a törvényjavaslat intézkedéseinek keretében csak igen fogyatékosan lesz elérhető. Ezeken a bajokon vélt segíteni az igazságügyi bizottság akkor, midőn nem ragaszkodva az ugy nevezett telekkönyvi törvényesség merev alakiságához, de másfelől a jogbiztosság követelményeit megfelelően figyelembe véve, kimondja, hogy a jogos, tényleges birtokos telekkönyvi tulajdonjoga bekebelezhető legyen akkor, ha először igazoltatik, hogy a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos legalább három év előtt elhalt, vagy holléte legalább három év óta nem tudatik, másodszor, ha azon egy vagy fokozatosan több vagyon átruházás, melyek által a tulajdonjog igény a tényleges birtokosra átment, a helyhatóság és bizalmi férfiak nyilatkozata által igazoltatik és végre harmadszor, ha a tényleges birtokos kimutatja, hogy ő maga s illetőleg ő és telekkönyvön kivüli birtokos elődei az ingatlan 10 éves békés birtokában volt. Igyekezett e részben a bizottság az eljárás során a lehető legszigorúbb garantiákat állítani fel. Azért vette fel azon intézkedést, hogy a bizonyítványok maguk döntő súlylyal nem birván, a kiküldött biró a helyszínén nyomozó tárgyalást tartani, a szomszédokat, az illető hitfelekezetek lelkészeit a tényállásra nézve kihallgatni, a telekkönyvi tulajdonos házastársát és legközelebbi rokonait kipuhatolván, azokat, ha helyben laknak, szintén kihallgatni, ha pedig helyben nem laknak értesíteni legyen köteles; amely értesítések ismétlendők. Elrendelte akkor, midőn a bizottsági eljárás folytán a tényleges birtokos tulajdonjoga tényleg bejegyeztetik. Egy szóval igyekezett a bizottság garantiát állítani fel arra nézve, hogy a telekkönyvi tulajdonos után netalán jogosultak az eljárásról értesüljenek. Mindezt kipótolta az igazságügyi bizottság azon intézkedéssel, hogy a jelzett esetekben a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése attól tétetik függővé, ha a telekkönyvi tulajdonos vagy annak szabályszerűen igazolt jogutóda az elég hosszú hirdetményi határidő lejártáig a bejegyzésnekellen nem mond, tehát inplicite mintegy praesumtiv módon az illető tényleges birtokos