Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-237

22 237. országos ülés rn&jTjs 8. !8SG. igenis különösnek találom egy magyar minister szájából hallani, hogy a helyzetet nem mi teremtjük. Hányszor hivatkoznak önök a hírhedt, nekünk oly sok millióba kerülő nagyhatalmi állásra? Hát kik teremtik meg a helyzetet, ha nem a nagyhatalmak ? Ez a nyilatkozat, a melyet itt a t. minister tett, hogy nem mi teremtjük a helyzetet, szegénységi bizonyítvány a monarchia külügyministerének, (Ugy van! a baloldalon) mert igenis állítom, Ausztria-Magyarország külügyministere teremti a helyzetet, legalább jórészben neki kellene teremtenie. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A minister ur azt monda, hogy mi a népfölkelésnek a hadügyministerre való bizását vádképen alaptalanul hozzuk fel és utal a törvényjavaslatra, hogy hiszen — úgymond — felelősséggel a honvédelmi minister tartozik a 14. §. szerint, ő bízatván meg a törvény végrehajtásával. Igenis ezt nem tagadom, de ott van becsúsztatva az 5. §. 3. pontjába, hogy a népfölkelés rendkívüli szükség esetében és ha a hadsereg törvényes hadi állományának fentartására a háború folyama alatt a póttartalék nem elégséges, az elkerülhetlen szükség mérvéhez képest és idejére a hadseregnek esetleg szükségessé vált kiegészítésére is igénybe vehető. Ez a mi legsúlyosabb egyik kifogásunk, a midőn ekképen adatik a közös hadügyminister dispositiója alá a népfölkelés; mert a honvédelmi minister dispositiója meg fog szűnni, mikor a népfölkelés a közös hadseregbe beosztatik és hiába lesz az országgyűlés előtt netalán történendő minden felelősségre vonás, a megtörtént tényekkel állanak maj'd elő, ugy mint Bosznia elfoglalása alkalmával. A t. minister ur hivatkozott arra, hogy hiszen az országgyűlésnek ujonczmegajánlási joga megmarad. Én már kifejtettem első beszédemben és kifejtették utánam többen, hogy mi módon játszathatik ki az országgyűlésnek ujonczmegajánlási vagy megtagadási joga. Azért erre bővebben reflectálni nem szükséges, csak utalok arra a körülményre, hogy ez már megczáfolhatatlanul deinonstráltatott. A t. minister ur panaszkodván, hogy mi a honvédség elnyomásával vádoljuk őt, hivatkozott nagy büszkén a honvédség érdekében tett működésére és kérdé, hogy miben nyomta volna ő el a honvédséget? Legyen szabad erre megjegyezni, hogy a mi a honvédség érdekében nagyobb mérvű és üdvös újítás történt, a tisztekben beállott fogyatkozás pótlása, az egy éves önkéntesek áthelyezése és a Ludovica-akadémia szervezése által stb., mindez a megboldogult gr. Ráday Gedeon érdeme. Én óhajtom, vajha a t. minister ur ennél nagyobb érdemeket vívjon ki. A mi az elnyomatást illeti, ha magát a honvédséget nem nyomja is el, de igyekszik elnyomni annak szellemét, azt a szellemet, a melyet mi megkívánunk, hogy a szabad hazának szabad fiai legyenek és igazán lelkesedjenek a szabadságért s a haza védelmeért. De bármiként akarja is a t. honvédelmi minister ur ezt a szellemet kiirtani a honvédségből, azt kiirthatni nem fogja, bízom a honvédségben, a honvédség lelkesedni fog, nem az önök tágabb hazájáért, hanem igazi hazájáért, Magyarországért. (Helyeslés a szélső balon.) Azt kérdi a minister ur, hogy mit tett a honvédség elnyomására? Bátorkodom emlékeztetni egy körülményre, a melyet az ujonczjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor vetettem fel, utalva a tavalyi ujonczozási silány eredményre, a midőn felhívtam a t. minister ur figyelmét a hadügyminister által követett eljárásra, mely szerint ezt az eredményt az ujonczok túlságos választása s a fejletlenebbeknek visszavetése okozza a sorozó katonai bizottságok által. A minister ur akkor, felelvén nekem, helyeselte a hadügyminister eljárását. Jól teszi — úgymond — a hadügyminister, ha válogat, mert oly nagy strapatiákat kell kiállnia a katonaságnak, hogy nem a kórházak számára kell ujonczozni, hanem a strapatiák számára. Constatálom tehát, hogy a magyar honvédelmi minister helyeselte, hogy a hadügyminister a honvédségtől elvonja az ujonczokat, ez pedig elnyomása a honvédségnek, azon minister részéről, kitől épen az ellenkezőt kellene várni. (Zaj.) Hiába méltóztatik ezen mulatozni a haragos és a kézcsókoló minister ur. Ily vig mulatozással komoly ügyeket nem intézünk el. {Mozgás a jobboldalon. Helyeslés a szélső balon.) Hallottam, hogy az ujonczozás az idén kedvezőbben ütött ki a honvédségre nézve. Miért? Azért, mert attól tartottak, hogy a 92 zászlóaljat majd le kell szállítani 60—70-re az ujonczok hiánya miatt. Jól ütött ki, mert a minister talán oly intézkedést tett, hogy enyhébben járjanak el a választással és a fegyverfoghatókat vegyék be. Nem tudom, tette-e ez intézkedést, de ha tette, helyesen tette. A katonai igazságszolgáltatásról is megemlékezett a minister ur. Ex igen fontos kérdés a népfölkelésről szóló törvényjavaslatban. De abban igazságtalan volt a minister ur, mikor azt állította, hogy egyedül a katonai büntető törvénykezés miatt utasítjuk el a javaslatot. Akár rám, akár Ernuszt Kelemen képviselő úrra czélzott a minis • ter ur, helytelenül tette; ha rám czélzott, akkor állítása még kevesebb alappal bír. Mert ez csak az egyik ok volt. Azt mondja a minister ur, hogy Németországban 1870 óta van napirenden e kérdés és a katonai büntető codex még sem kész. Ez igaz, de ugy tudom, hogy Németország katonai törvénykezése nem olyan elavult, mint a mienk, de másrészről nálunk 1868 óta ígérgetik, tehát még régebben mint Poroszországban és még