Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-246
210 2* 6 . országos ülés május 20. 1886. a tekintetben, hogy bizonyos törvényben vagy szerződésben lefektetve legyen az, hogy mikor van minden el Lenmondás nélkül kizárva az állatforgalom Magyarországon és mikor engedhető meg az befelé. Késznek nyilatkoztam tehát állategészségügyi eonventio megkötésére. Ezt keűvezménykép helyeztem kilátásba az esetre, ha Románia be tudja bizonyítani először, hogy Romániában magában a marhavész nem fejlődik magától; másodszor, hogy Romániának ép oly egészségügyi szabályai vannak, mint nekünk és harmadszor, ha e rendszabályokat ép oly erélyesen és pontosan hajtja végre, mint mi. E három feltétel alatt késznek nyilatkoztam állategészségügyi eonventio megkötésére, a minő Szerbiával is van kötve. Ezzel ismertettem tehát a részünkről tanúsított előzékenység minimumát, melyben a ház ez oldala (az ellenzékre mutatva) tán az előzékenység kelleténél többjét fogja látni, (Ugy van! a baloldalon). Ezekre válaszul román részről oly követelések lettek felvetve, melyek egyáltalában mai napság egy kereskedelmi szerződés alapfeltételeit nem képezhetik. Mert ma, midőn minden szerződéses állammal szemben a legkedvezményezettebb államok sorába kivan felvétetni mindenki és csakis kedvezményes szerződést köt: Románia e kedvezményt meg akarta tagadni, vagy legfeljebb csak némi czikkekre akarta kiterjeszteni, melyek tán ép a legkevésbé fontosak lettek volna. Kikötötte továbbá az állatok és gabonatermékek vámmentességét, még pedig nemcsak határszéli forgalom elnevezése alatt, hanem megkötve a szerződésben ugy, hogy az állatok és a gabona ezen vámmentességét nem ő élvezte volna kizárólag, hanem ennek folytán ezen előnyben részesültek volna mindazon államok, melyekkel legtöbb kedvezményű szerződési viszonyban vagyunk. A mint méltóztatnak látni, ezen föltételek határozottan olyanok voltak, melyek egy szerződés alapjául általában el nem fogadhatók. {Általános helyeslés.) És miután delegátusainknak innen küldött instructiója természetesen az volt, hogy ezen föltételeket elfogadni nem lehet, akkor a román kormány részéről kijelentetett, hogy kár lesz tovább folytatni a tárgyalásokat. És ennek folytán természetesen a tárgyalások megszakittattak. {Általános helyeslés.) Ezek után, t. ház, a kérdés azon második részére, hogy kész vagyok-e az actákat ezen ügyet illetőleg a t. házzal közölni, azt hiszem, bátran azt felelhetem, hogy miután világosan elmondtam ezen tárgyalások történetét, az actáknak a ház asztalára letétele fölöslegessé vált. (Helyeslés johbfelől.) A harmadik kérdés az, hogy véglegesnek tartom-e a megszakítást? Erre bátor vagyok azt felelni, hogy egyelőre annyiban, a mennyiben azon ok ellenében, mely román részről a megszakításra felhozatott, minden előzékenységünk daczára sem érezhettük magunkat hivatva a tárgyalásokat meg nem szakítottaknak tekinteni; (Helyeslés a jobb és baloldalon) miután egész határozottsággal ki lett mondva, hogy ily körülmények közt a további tárgyalásokat ők fölöslegesnek látják. Én pedig a monarchia méltóságának szempontjából . . . (Közbeszólások a szélső baloldalról: Magyarországnak, nem a tnonarchiának!) Bocsánatot kérek a közbeszóló képviselő úrtól, én magyar minister vagyok, de mint magyar minister és magyar állampolgár a monarchiát ismerem el. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát ugy á monarchiának, mint Magyarország érdekeinek megfelelőleg nem tartom lehetőnek, hogy én tegyek kezdeményező lépéseket a tárgyalások folytatására. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ha Románia részéről jönnének ily lépések, azokat nem utasítanám vissza, sőt ellenkezőleg, örömmel fogadnám. Mert én a szerződéses állapotot mindig előnyösebbnek tartom, mint egy vámháborút, mely mindkét félre nézve káros lehet. A negyedik kérdésre, miként contemplálja a minister a szerződés nélküli állapot gazdasági következményeit, egyszerűen azt válaszolom, hogy én azt másként nem eonteinplálhatom, mint vámháborút. Vámháború szerintem előnyös sem az egyik, sem a másik félre nézve nem lehet. Mert ha egy czikk vagy egy termék tekintetében talán haszonnal lehetne megküzdeni a háborúban, más téren, más czikkekben, esetleg kárt tapasztalhatunk. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) És épen azért szerintem előnyös a szerződéses viszony, mert a netalán ellentétesnek látszó érdekeket szerződésben ki lehet egyenlíteni — legalább mindig oda törekszünk a szerződésekben; holott háborús viszonyban ezen ellentétes érdekek kiegyenlítésére nem lehet tenni. így tehát én abban, hogy Románia részéről az utolsó időben oly általános tarifa állapíttatott meg, mely épen az osztrák és magyar provenientiáju czikkekre látszik legsúlyosabbnak lenni, meglehetős éles vámháboru előjeleit látom. És hogy most ezzel némiképen áttérjek az ötödik kérdésre, bátor vagyok hozzátenni, hogy ezen vámháború következményeit én ezen interpellatióra adott válaszom keretébe foglalni alig vagyok képes, mert próféta nem vagyok. Azt azonban bátor vagyok kijelenteni, hogy törekedni fogunk és törekedni fogok én is természetesen arra, hogy ott, a hol esetleg a vámháborúból valami kár nyilvánulhatna, akár egyik, akár másik iparágra, készséggel fogok kezet nyújtani és az initiativát is megragadni, hogy ezen kárnak, a mennyire lehet, eleje vétessék. En mindenesetre azt hiszem, hogy ha a vámháború csakugyan egész élesen is fogna életbe
