Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-246

246. országos ülés május 20. 1886. 211 lépni, annak kárát talán részben mi is fogjuk érezni; de fogunk annak ellenében hasznot is látni és a háborúnak nagyobb kárát valószínűleg Románia fogja észlelni és ugy vélem, hogy a szerződésre vezető tárgyalások' megkezdésére ennek folytán onnan fognak az első lépések megtörténni és hogy azok megtörténjenek, azt én csak kívánhatom, mert a mint mondám én Magyarország érdekében sem tartom előnyösnek a vámháborút, hanem egy méltányos szerződést jobbnak tartok. Ezek alapján kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Enyedy Lukács: T. ház! Mielőtt néhány rövid megjegyzést tennék a t. minister urnak Zay t. képviselőtársam és az én interpellatiómra adott válaszára, egy dolog felett kénytelen vagyok sajnálatomat kifejezni és ez az, hogy a t. minister ur a mindkettőnk által tett interpellatióra nem méltóztatott azonnal válaszolni, mikor a tárgyalások Romániával olyan stádiumba jutottak, hogy a t. házat annak eredményéről értesíteni lehetett volna; mert azt hiszem, hogy egyfelől a ház interpellationalis jogának érdekében, de másfelől a ház méltóságának érdekében is, nehogy ilyen fontos körülményről a sajtó útján értesüljünk és azután a t. minister ur szavaiból semmi egyebet ne halljunk, mint a mit már a lapokból olvastunk, kívánatos lett volna, a t, minister urnak azonnal válaszolni, mihelyt a tárgyalás oly stádiumba jutott, hogy az ügy az által sérelmet nem szenvedhetett. Sajnálatomat kell kifejeznem, hogy a t. minister úrtól, mint előbb említem, semmi egyebet nem hallottunk, mint a mit az újságokból már régen olvastunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a 1 minister ur álláspontját illeti Romániával szemben, ugy azt hiszem, az ügynek jelenlegi stádiumában alig van a t. házban valaki, a ki az ő véleményétől eltérő véleményben lehetne. Mi egy olyan helyzettel állunk szemben, a mit nem mi teremtettünk, hanem a mi mások által lévén teremtve, elfogadtuk. Minthogy a tárgyalások Romániával meghiúsultak, kénytelenek vagyunk magunkat az autonóm vámtarifa alapján berendezni. A t. minister ur azt mondja, hogy a tárgyalások folyamában azon volt, hogy Magyarországra ne háruljon azon ódium, mintha az lett volna, a ki a tárgyalások megszakítását előidézte. Azt hiszem, hogy ez a mi szempontunkból nem odiosus hatás lett volna, hanem kedvező hatás; (Igán! Ugy van / szélső balfélöl) mert azt hiszem, Magyarország szempontjából Romániával a szerződés csak másodrendű érdek, ellenkezőleg ránk nézve azon verseny, melyet a Romániából bejövő nyers termények a mi nyers terményeinknek csinálnak, ránk nézve semmi esetre sem hasznos, (Helyeslés a szélső baloldalon) ezen szempontból tehát mi a szerződés megújítását Romániával nem tartjuk [ óhajtandónak, hanem épen attól félünk és arra aggodalommal tekintünk, (Helyeslés a szélső baloldalon) annál inkább mert a vámháboru, a mely ott kezdeményeztetett, alkalmasint szerződéskötésre fog vezetni. En attól tartok, mert Ausztriában az osztrák ipar érdekében oly erős mozgalom fejlődött ki már eddig is, a mely való zinüleg oda fog vezetni. Mi vámháborut és semmiféle más háborút a szomszédos állammal nem keresünk, hanem a ki egyáltalában a háborút bármennyire is perhorrescálja, járjon az akár búcsúra a genfi békeligához, kénytelen védekezni, ha megtámadtatik. Mi most megtámadott állapotban leszünk és részemről mindenkor hozzá fogok járulni a kormány azon előterjesztéseihez, a melyek oda irányulnak, hogy Magyarország közgazdasági érdeke a román versenynyel szemben a leghatásosabban megvédelmeztessék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mint az általam mondottak vonatkoznak a gabnatermélésre, ugy talán még nagyobb mértékben vonatkoznak az állatokra is. Nem kívánom a t. ház türelmét most nézeteim előadásával fárasztani s ez nem is szükséges, mert a Románia irányában teendő intézkedések kapcsán a t. ház minden tagjának s így nekem is lesz módom és alkalmam nézeteimet a kormány előterjesztésével szemben praecisirozni. A minister ur által adott válaszra nézve a conclusiohoz nem tehetek mást, minthogy abban befejezett tények vannak constatálva s egy kényszerhely; zettel állunk szemben, mondom, nem tehetek mást, minthogy a minister ur válaszát tudomásul veszem, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és balfelöl.) Zay Adolf! T. ház! Az interpellátiómban foglalt kérdések elseje tulajdonképen nem is volt kérdés, hanem volt rhethoricai kérdés abban az értelemben, azzal a czélzattal, hogy abban rakjam le politikailag a logicai praemissáit a többi kérdéseknek. Erre nézve tehát, nem is vártam választ. Tudjuk, hogy a vámszerződés iránt folytatott tárgyalások megszakittattak; ebben újat nem mondott a t. minister ur és megdöbbentő hatása nem volt válaszának, mert a közvéleménynek meglehetősen sok időt engedett, hogy a bevégzett tényben nyugodjék meg. De ujat és érdekes dolgot mondott a t. minister ur második kérdésemre, tudniillik föltárta a kormánynak a tárgyalások vezetésénél követett irányát és czélját. A minister ur kijelentette, hogy a kormányban határozott hajlandóság volt a vámszerződést megújítani, ha az a mi gazgasági érdekeinknek megfelel és én nem afcarok a felhevülés azon pontjáig menni, a meddig az előttem szólott t. képviselő ur ment, a mennyiben constatálandónak találta, hogy ő és nézettársai nem kívánják a szerződéses viszony megújítását és folytatását. Azt hiszem, hogy minj denki és ugy talán ő is beérhette volna azon kije27*