Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-243

146 243. ©rszftgos ülés május 17. 1881 nyújtott, veszem is bírálat alá és fogadom el alapul, még akkor sem fogják a t. képviselő urak tagadhatni, hogy 1875 és a mai viszonyok közt azon különbség van, hogy — eltekintve az adóemelésektől, az új adóktól — hogy ezen államnak expansiv ereje 83 milliónyi különbözetet mutat fel. Ezek szerintem azon pontok, t. ház, mikre okvetetlenül rá kellett mutatni. Rá kellett ezekre mutatni, t. ház, mert végre is a követett politikáért nemcsak a kormány felelős, hanem felelős a többségnek minden tagja, a ki ez irányban a kormány politikáját öntudatosan követi. (Helyeslés a jobboldalon.) És most engedje meg a t. ház, hogy elmondjam egyszersmind azt, hogy valamint nem hittem l&75-ben, ugy nem hiszem ma sem, hogy megtakarítások, hogy takarékoskodás által az államháztar tásban az egyensúly helyreállítható legyen. Hallottam 1874-ben és 1875-ben, hallom ma is, hogy egyedül a takarékoskodás azon út, a melyen az egyensúly helyreállítása elérhető. De a mint ezt nem hittem akkor, nem hiszem ma sem. Mert én azon hitben és meggyőződésben élek, hogy ez ország expansiv erejének fejlesztése tekintetéből nem megállani kell, hanem azt, a mit az állam eddig tett, talán még fokozni is kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert, t. képviselőház, ugyan kinek van bátorsága itt e házban akár a cultusminister ur budgetjében törléseket tenni, a minek következménye az iskolák bezárása lehetne, (Ugy van! a jobboldalon) akár a közgazdasági minister ur tárczájában, a minek következése az lehet, hogy ugy is gyámolításra szorult gazdasági és kereskedelmi érdekeink még jobban elhanyagoltassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Kinek van bátorsága, t. ház, arra, hogy az igazságügyminister tárczájában törléseket tegyen, midőn ha valamerről panaszt lehet hallani, épen az irányban hallatszik a panasz, hogy nem elég gyors az igazságszolgáltatás és európai niveaura emelésére vonatkozólag eddig nem történt meg mindaz, a minek történnie kellett volna? Hát azt hiszik a t. képviselő urak általában, hogy a gyors igazságszolgáltatás az államnak lesz olcsóbb? Nem ugy van. Az én hitem és meggyőződésem szerint a gyors igazságszolgáltatás nem az államnak, hanem az állampolgároknak lesz jó és azért kell, hogy e tekintetben a szükséges kiadások megtétessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) De tovább megyek t. képviselőház ; (Halljuk!) kinek van bátorsága a közösügyi kiadásoknál azon törléseket megtenni, a melyek a jelen európai helyzetben, a jelen viszonyok közt a hadsereg leszállítását kell hogy természetszerűleg maguk után vonják, vagy pedig, a mi még rosszabb, a hadsereg felszerelését kell hogy csökkentsék ? (Ugy van! a jobboldalon.) Ezeket elmondani, t. képviselőház, lehet, de ezekre bátorsággal felelni, a i kin a felelősség nyugszik, nem birna és nem I hibzem, hogy jöjjön valaha oly kormány e padokra, a mely e tekintetben a törlések és megtakarítások terére menni vállalkoznék. (Ugy van! a jobboldalon.) Ott vannak továbbá a közlekedési tárczánál történt túlkiadások. (Halljuk !) Hát, t. képviselőház, vannak még ezen kivül más kiadások is a közlekedési tárczánál, a melyek az állambudgetben meg nem jelennek és nem is fognak megjelenni soha; az egy egészen más törvényben van. A t. képviselőház okvetlenül tudja azt, hogy például a katasteri adóvisszatérítésről szóló törvény egypár éve meg van hozva, de ennek következményeit, az ebből folyó dolgokat, azt hiszem, a t. képviselőház még nem ismeri. Ez pedig az, hogy körülbelül másfél millió forint az, a mi adóvisszatérítés fejében a Tisza, Kőrös, Maros, egyszóval a Tisza mellékfolyóinak mentén, az állampolgároknak visszaadatott. Ennyivel csekélyebb a földadó jövedelme. De ez azon összeg, a melylyel az állampolgároknak, ott a hol szükséges volt, segítségül jött az állam. Ha a helyzetet mérlegeljük, ezen összeg a folytonos és egymásután következő 30 milliomos befektetésnek felel meg körülbelül. Tehát ez is egy oly túlkiadás, a mely a törvénynek volt következménye. A törvénynek következménye ugyanis az volt, hogy a földadó jövedelme a visszatérítések mérvében csökkent. T. ház! Ha mi Magyaroiszagon a gazdaság felvirulását, a kereskedelem megizmosodását, az iparnak felcsirázását akarjuk, ezen befektetések, ezek a kiadások nem apadni, hanem természetszerűleg fokozódni fognak. (Ugy van! a jobboldalon.) A közlekedésügyi minister ur tárczájában az államvasutak kérdése két tekintetben eshetik megbirálás alá. (Halljuk!) Az egyik azon szükséges építkezések szempontja, a melyek a törvényhozás általjavasolt és elfogadott helyzetnek a következményei. E felett vitatkozni felesleges. A másik része a túlkiadásoknak — és ez igen csekély - — vonatkozhatik azon tételekre, a melyek a vasúti igazgatásnak a következménye. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy eddig jogosultan senki nemcsak hogy el nem Ítélte, hanem komoly bírálat alá sem vette ez intézkedéseket; vagy legfeljebb annyiban tette, hogy helyeslését tolmácsolta a felett, hogy Magyarországon az államvasutak ily kiterjesztése által, úgyszólván, az ország legfontosabb közgazdasági érdekeinek egyik hatalmas eszközét kezébe vette a kormány. Ha ennek a kézbevétele áldozatokat is kivan, itt csak egy bírálat lehet jogosult az én nézetem szerint és ez az: hogy a mennyiben egyik vagy másik tekintetben javítás lehetséges az eddigi állapottal szemben, annak a javításnak czélja, iránya meghatároztassék. Nem tudom helyesen választotta-e meg a közlekedési minister ur az utat, melyet megválasztott arra, hogy az e tekintetben előfordult bajok orvosoltassanak. De ez irányban meggyőződésemet elhall-