Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-243

gatni nem lehet. Ez pedig az, hogy mig én teljes mérvben értem azt, hogy valamint mindaddig az ideig, a mig az államvasutak által a tarifpolitika az állam'kezébejadatott, minden áldozat meghozatott és ezen vasút fejlesztésére és hálózatának kiterjesztésére minden elkövetett: ugy jelenleg nem hallgathatom el azt, hogy hitem és meggyőződésem szerint, ha egyáltalában azt akarjuk, hogy nemcsak az állam érdeke, mely főkép és esak nem kizárólag a tarifpolitikában nyilvánulhat és a melyet feltétlenül az állam kezében óhaj t-a n ék megtartatni, ugy nem zárkozhatom el az elől, hogy miután az államot üzletek vezetésére kevésbé tartom képesnek, minta magánosokat, — nézetem szerint mindaddig, mig ezen üzletek illetékesebb kezekbe nem jönnek, a legjobb akarat mellett sem fogja az állam a kiváut eredményt elérni. Hogy ily változásnak az ideje ma még nem érkezett meg, ezt belátom, de azért mutattam reá, mint a legközelebbi jövőnek feladatára, hogy azoknak az üzleteknek oly kezekbe való helyezéséről gondoskodjék a kormány, a melyek sikeresebben fogják azokat vezetni; de ugyanakkor kell, hogy a kormány az államvasutak tarifájára és ezzel az egész ország tarifapolitikájára is a befolyást megtartsa. És most, t. ház, mielőtt beszédemet befejezném, hangsúlyozom azt, a mit beszédem elején megemlítettem, hogy ily nagy és súlyos feladat jelzésével szemben erőm gyengeségét éreztem. Megvallom, hogy ez érzésein igaz volt, de daczára ennek, egyet el kell hogy itt mondjak a t. háznak. (Halljuk!) Igaza volt Enyedy Lukács t. képviselő urnak, a mikor azt mondta a ministerelnök urnak, hogy a parlament adta neki az erőt, hatalmat. Én is ebben a hitben vagyok t. ház, én is azt mondom, hogy csakugyan aK a parlament, a melynek minden pártja öntudatosan követi azt a politikát, mely politikának követésére vállalkozik, ez a parlament az, a melyből a ministerelnök ur, mint Anteus a földből, erőt merít: de nem az őt támogató többség száma egyedül az, mely az erőt neki adja, hanem az az erős meggyőződés, a mely vezeti azokat, a kik azon tudatban támogatják a ministerelnököt, hogy súlyos viszonyok, nehéz állapotok között az ő szívóssága bir elég akaraterővel, elég erélylyel arra, hogy a bajokból ez országot kibontakozásra vezesse. {Helyeslés jdhhfélől) r Én teljesen jogosultnak tartom azt. hogy az ellenzék részéről e törvényjavaslatnak nemcsak lényege, de formája ellen is vád emeltetik. Azt is teljesen indokoltnak tartanám, hogy a t. képviselő urak nemcsak e vádnak adnak kifejezést, hanem kifejezést adnak annak is, hogy kormány elnöke és vele együtt a kormány elvesztette a jogosultságot arra,, hogy az ügyeket tovább vezesse, hogy ha a 10 évet összehasonlítva, a ÍO évi eredmény az ! május 17. 18S6. 147 volna, hogy az országnak expansiv ereje meggyöngült és azon alkotások, melyek nehéz viszonyok közt, komoly időkben történtek, nem felelnek meg azon várakozásnak, a melyet jogosan lehet hozzá kötni. Az államvasutak kérdése már magában oly komoly fontos kérdés, a melynek megoldása évek hosszú során képezte Németországban és Francziaországban egymást felváltó kormányok folytonos feladatát. Ezek után, t. ház, nem lehet elhallgatnom azt, mert takaródzni, leplezgetni nem akarok, hogy ezen törvényjavaslatok meglepetést képeztek volna. Mert ezen törvényjavaslatok a 10 éven át követett politikának reális eredményei, természetszerű következményei voltak. És bár könnyebb volna helyzetem, ha magát a politikát támogattam, de a beterjesztett törvényjavaslatokat, a melyek természetszerűleg következményei e politikának, elitélném; azonban ennek még színezetét sem akarom viselni és ismétlem, hogy formailag a vádnak teljes jogostíltsága van és hogy a forma itt nem lényegtelen dolog, mert a parlamentek hatalma bizonyos fokig a formák szigorú megtartásában is van. Kem azért mondom tehát: „formailag", mintha ezzel a vád súlyát csökkenteni akarnám, mert nézetem szerint, ha van valamiben hiba, ebben igenis van hiba; a hiteltúllépések behozatalára ez előtt lehetett volna idő és alkalom és ha azok kellő időben behozattak volna, akkor a helyzet sem a kormányra, sem a többségre nézve nem lesz vala oly nehéz mint jelenleg. Azt mondják, t. ház, hogy ennek oka bizonyos fokig a rendszerben rejlik. Én is azt hiszem és abban látom az egyetlen garantiát, mely jövőre hasonló esetek elkerülését vonj a maga után; abban tudniillik, hogy az a rendszer ott, a hol kártékonyán hat az államéletre, ott javittassék; ez a rendszer, melyet bátor leszek a maga nevén nevezni: a bureaucratia. Mig az államélet különböző factorai az alkotmányos élet fejlődésével az utóbbi időben harmóniába hozattak, mint például a megye, a község, a törvénykezés; egyetlen dolog megállott rendületlen, mint a fal és ugyanazon alapon áll ma is és lehet mondani, az egészséges élet, a vér egészséges lüktetése elől zárja el az utat, ez a bureaucratia,mely amint átvétetett, kevés különbséggel ugyanazon alapon tartatik fenn ma is. És nézetem szerint a bureaucratia erejének, hatalmának növekedése egyértelmű a parlament hatalmának apadásával. Azt hiszem, nem lehet oly rendszer, oly bureaucratia., mely jogosult volna a parlamenttel szemben egy pillanatig is megállani, ennek átalakítása nélkül sem a kormány, sem a parlament nem elég erős arra, hogy hasonló esetek ismétlésének eleje vétethessék. Mert mig a parlament előtt még a mulasztásokért is lehet igazolás, addig a bureaucratia előtt senkinek sem lehet magát 19*